Magyar Hírek, 1963 (16. évfolyam, 1-24. szám)
1963-11-01 / 21. szám
AZ ERVEMYEÜULCii Bl És kClsO feltétéi I Jó pár napot töprengtem, hogy megirjam-e ezt a levelet Önöknek a Magyar Hírekben megjelent Érvényesülés vitájához. Sem otthoni ismerőseim, sem pedig itteniek nem vádolhatnak meg azzal, hogy én ellene lennék a népi demokráciának, mégis az általam őszintének érzett véleményem lehet, hogy bántani fogja az ott ellenkező nézeteket vallók érzékenységét. Ezért nem is várom el, hogy levelem közöljék. A vitából az derül ki, hogy érvényesülés alatt egy mérleg egyensúlyi állapotot értenek a hozzászólók és vitaelindítók általában, azaz mit tud valaki nyújtani munkájával és szorgalmával és mit kap érte cserébe. Ha ilyen alapon tárgyaljuk az érvényesülést, akkor több ható körülményre kell tekintettel lenni, éspedig főleg arra, hogy az ország, amelyben élünk, milyen gazdasági alapokkal rendelkezik és ebből kifolyólag javait hogy osztja meg az országban lakók között. Emellett még meg kell nézzük azt is, hogy az ország milyen lehetőséget ad fiainak és lányainak arra, hogy azok éppen olyan hivatást töltsenek be, amilyent kedvük szerint választottak maguknak. E második feltétel Magyarországon ma már teljesül. Az első feltétel teljesülése a vitás kér*«n>pnK-K LVf&w- / u\ Avv- irú,Z*. -tLi r-J—*/*+**- TU-+ -izatut ~~ m. —. all. -Lnr iu. LM *•<»• MA, Hun 4 IvőAPElT P.o-6. zu. kVMé-HR. y dés, így ezt kell közelebbről megnézzük. Tudjuk azt jól, hogy egy szocialista ország elsősorban az iparát kell felépítse, mely a jövő anyagi bázisát képezi, ebben a felépítési periódusban mindenki csak annyit kaphat, amennyire az ország termelése képes. Magyarországon gyárakat építenek első és másodsorban ez idő szerint, tehát, jelenleg nem lehet elvárni azt, hogy mindenkinek a családi háza legyen otthon. Ellenben a huszadik szazad második felében az emberek jogosan vetik fel ezt az igényüket, sőt az autóbirtoklás igénye is ma már szabványos kívánság. Ezért, ha az érvényesülés anyagi oldalát nézzük, azt kell megállapítani, hogy Magyarországon a termelés túlnyomóan nagy objektumok irányában és érdekében foiy'k, amiért is az átlag ember materiális igényei nem teljesülhetnek. Nem lenne-e helyesebb, ha a nagy objektumok létesítésének ütemét lelassítanák otthon és ahelyett inkább a KGST-n keresztül próbálnának kivívni \ gazdasági célokat és olyan létesítményeket finanszírozni otthon, melyek termelése munkaigényes inkább, mint anyagi eldolgozó és emellett termelni annyi kiskocsit belső fogyasztásra elfogadható áron, a fizetésekhez szabva és részletvásárlással egybekötve, hogy végre otthon a huszadik században élőnek érezzék magukat az emberek. Sok zsőrtölődésnek és elégedetlenségnek húzná ez ki a méregfogát. A nagy objektumokon dolgozó építő munkásoknak egy lényeges hányadát pedig át lehetne küldeni családiház-építésre, hosszúlejáratú kamatmentes hitellel egybekötve. Ma Magyarországon a gazdasági helyzet jobban kell álljon, mint a háborút megelőző időkben, mégis érdekes lenne összehasonlítani a statisztikát, hogy hányán birtokolnak ma kocsit és hányán építenek ma családiházat a múlt háború előtti és háború alatti időhöz viszonyítva. Természetesen mindez az iparilag fejlettebb Angliában, ahol én élek, csak többé-kevésbé valósul meg. De megmondhatjuk, hogy egy kb. 35 éves férfinak itt meglehet a családiháza, kocsija, televíziója, bútora, stb, annak ellenére, hogy az érvényesülés másik tényezője, azaz, hogy mi lesz valakiből, nem teljesül olyan könnyen, mint otthon. Ha kapitalista országokkal való összehasonlítást végzünk, még egy járulékos tényezőt is számításba kell vennünk, amiről otthon könnyen megfeledkeznek, ez pedig a munkanélküliségtől való' félelem. Ez kétségtelenül fennáll itt. Ügy gondolom, otthon előbbutóbb mindezek a kérdések napi"endre fognak kerülni, különösen az új gazdasági együttműködés és az ipari telítettség miatt. Becslésem szerint a következő ötéves terv végére otthon is elérkeznek abba az cMapotba, hogy feleslegről fognak beszélni, melyet közszükségleti cikkek intenzívebb gyártására fognak fordítani. Tehát az érvényesüléssel szemben ma kritikus álláspontot elfoglalók otthon a közeljövőben ki fogják tudni elégíteni materiális igényeiket. Abban a reményben írom a levelet, hogy ez így is lesz. Üdvözlettel B. V. Anglia I í I 1 II I I I I I I Válasz B. V. honfitársunk Írására ff A fentebb közölt érdekes levél ismét az érvényesülés kérdését boncolgatja és azt vizsgálja, hogy milyen viszonyban áll az érvényesülés két oldala: a munkával való azonosulás és az anyagi siker. Hálásak vagyunk a levélért, mert az egyrészt mutatja, mennyire közelről érdeklik belső problémáink külföldön élő honfitársainkat, másrészt pedig alkalmat ad a kérdés további tisztázására, s ezáltal a hazai és külföldi magyarok hasznos eszmecseréjére. B. V. levelének számos megállapításával teljességgel egyetértünk. Azzal is, amit a gazdasági alapokról és az elosztható termékmennyiségről, azzal is, amit a KGST-ről és a kölcsönös gazdasági segítségben rejlő óriási lehetőségekről mond. Egyes megállapításainál azonban úgy érezzük, szükséges a kérdés részletesebb vizsgálata. B. V. — mint olvasható — két feltételt állít fel. Az egyik1 a meglevő gazdasági alap és az elosztható javak menynyisége, a másik a lehetőség, amit a társadalmi rend nyújt ahhoz, hogy mindenki olyan hivatást töltsön be, amit kedve szerint választ magának. E két feltétel felállítása helyes, szembeállítása azonban helytelen következtetésekhez vezet. Olvasónk szerint: „Magyarországon gyárakat építenek első és másodsorban ez idő szerint, tehát jelenleg nem lehet elvárni, hogy mindenkinek családiháza legyen.” Ebből az következne, hogy „ha a nagy objektumok létesítésének ütemét lelassítanánk”, akkor mindenkinek lehetne családiháza, illetve kielégíthetnék azokat az igényeket, amelyeket „a huszadik század második felében az emberek jogosan követelnek”. Érdekes, hogy olvasónk — persze a kiindulópont fordított és az eredmény ellenkező előjelű — de végeredményben ugyanúgy téves következtetésekhez jut, mint a mi gazdasági vezetőink 1949 után. A szocialista építés korábbi szakaszának, főleg az 1948—1953 közti éveknek ugyanis súlyos elméleti és gyakorlati hibája éppen az volt, hogy ridegen és mesterségesen szembeállította a közérdeket az egyéni érdekkel. A közszükségleti cikkek hiányát, az életszínvonal elmaradását éppen a nagy építkezésekkel, az iparfejlesztéssel magyarázta s a dolgozó emberektől állandó lemondást követelt a „jövő érdekében”. A közérdek volt csak jelentős, az egyéni érdek pedig elhanyagolható. A szocializmus építése nem jelentheti a jelen és a jövő szembeállítását. Abban a reményben dolgoztatni az embereket, hogy majd a jövőben, esetleg a következő nemzedék életében létrejön a bőség, addig viszont le kell mondani sok mindenről, embertelen szemlélet, idegen a szocializmustól. A mi felfogásunk szerint a közérdek sohasem kerülhet ellentétbe az egyéni érdekkel, illetve a közérdek az egyéni érdeken keresztül jelentkezik és érvényesül. A kettő egysége és harmóniája az anyagi érdekeltség elvének tiszteletbentartása, a gazdasági fejlődésnek nemcsak törvénye, hanem fontos emeltyűje is. Az elosztható javak mennyisége természetesen függvénye a termelésnek,(de a termelés csak akkor nő igazán, ha ez egyéni érdeke is a dolgozóknak. Az érvényesülési vita során felmerült az úgynevezett „kispolgári szemlélet” kérdése is. Többen ezzel vádolták az autót, családiházat követelőket, s el is nevezték az ilyesmit „frizsider szemlélet”-nek. Ezt az álláspontot a vitában határozottan elítélték. És igaza van B. V.-nak: az autó, a családiház, a hűtőszekrény stb. a huszadik század emberének jogos igénye, nem pedig valamiféle „tőkés vívmány”. Nincs sem kapitalista, sem szocialista autó, villa, hűtőszekrény, ezek a modern élet általános tartozékai. Ebből következőleg nálunk is egyre nő a magángépkocsik és a családi nyaralók száma. A gépkocsi vásárlásnál bevezették a hoszszúlejáratú hitelt és a takarékpénztár olcsó telekkel és jelentős kölcsönnel segíti a családiház és szövetkezeti lakóház építkezést. A statisztika egyébként azt mutatja, hogy a magánkocsik száma most már meghaladja a háború előtti mennyiséget, családiházat pedig — elsősorban vidéken — jóval többen építenek, mint a múltban. \ Nem érthetünk egyet viszont levélírónk ama javaslatával, hogy létesítsünk idehaza személygépkocsi gyárat. Az autógyártás ma már csak ott kifizetődő, ahol óriási szériákban és ennek megfelelően olcsón dobják piacra a gépkocsikat. Éppen így annak sem látjuk értelmét, hogy a nagyüzemi, gépesített lakóház építkezésről áttérjünk a családiházak állami építésére. A korszerűség helyett a korszerűtlenség felé lépnénk ezzel. A kérdésnek igen lényeges oldala a munkanélküliség megszűnése. Az érvényesülésben benne rejlik a biztonság érzete is. Ha valahol a dolgozók széles rétegei félnek a munkanélküliségtől, ott az autó, a családiház ellenére is bizonytalan talajra épül egyéni érvényesülésük. Mégis a B. V.-tól említett két feltétel viszonya a kérdés legfontosabb meghatározója. Lehet-e úgy megfogalmazni a problémát: mintha az érvényesülés anyagi — materiális oldala megelőzné azt a tényezőt, hogy mindenki megtalálja a képességeinek, elképzeléseinek megfelelő helyet a társadalomban? Nézetünk szerint semmi esetre sem. Az alap az, hogy mindenkinek módja és lehetősége legyen olyan pályára lépni, olyan helyen munkálkodni, ami leginkább megfelel képességeinek, ahol a munka alkotássá, a foglalkozás hivatássá válik. A kérdés lényege az ember és a munka viszonya, azaz az érvényesülés belső tartalma. (Nem mintha az anyagi jólétnek a szocializmusban kisebb jelentősége lenne, mint a tőkés rendszerben. A gazdasági versengés éppen az anyagi életszínvonal területén folyik elsősorban, itt kell behozni a fejlett nyugati országok még meglevő előnyét.) De a belső tartalom határozza meg a valóságos érvényesülés mibenlétét. A polgári szociológia jól ismeri és gyakran dolgozik az elidegenedés fogalmával, amelynek okozója az, hogy a munkás emberi mivoltával nem vesz részt a munkában és csak akkor érzi jól magát, ha megszabadul a munkától. Az elidegenedés egyrészt a tulajdonviszonyok terméke, másrészt a fokozott munkamegosztásnak, vagyis a munkafolyamat túlságos feldarabolásának következménye. Nem érvényesülés az, ha az ember munkájában nem talál kielégülést, még akkor sem, ha autója és családiháza van. Az a jó, ha a munkás a maga részmunkáján túlmenően foglalkozik a termelés egészével, beleszól az üzem életébe, vezetésébe, a munka terméke és ezáltal a munka nem lesz tőle idegen, látja annak értelmét és eredményét. Mi tudatosan törekszünk erre és a hozzánk látogató nyugati szakemberek meglepetéssel nyilatkoznak arról, hogy aránylag milyen sok fiatalember tölt be korához képest felelősségteljes állást. Az érvényesülést nálunk egyre inkább a képesség szabad kifejtésében, az alkotó munka eredményében, az emberek és a társadalom megbecsülésében látják. Senki sem állítja, hogy e tekintetben nálunk már minden rendben van. De ahogy előrehaladunk, egyre szélesebb körnek egyre erősebben válik ez meggyőződésévé. És ha meggondoljuk, már a vita megindulása óta is jócskán előreléptünk. Pethő Tibor BB S ff ff ■ i Vedres Márk monumentális kút-kompoziclója Angyalföldön. Jobboldali kép: a kút-kompozlció egyik mellékalakja: Nő hegedűvel (Vámos László felvételei) Budapest régi, hagyományos szépségű épületeihez, tereihez fokozatosan csatlakoznak új épületek, új házsorok, egész új városrészek. Ezeket tűz új negyedeket, amelyek immár szervesen hozzátartoznak fővárosunk képéhez, lépten-nyomon modern képzőművészeti alkotások teszik még derűsebbé, otthonosabbá. telepen. Alsó kép: Megyeri Barna Fekvő nő című szobra az Amerikai úti új házak között
