Magyar Hírek, 1962 (15. évfolyam, 1-23. szám)
1962-04-15 / 8. szám
Hétköznap reggel Készülődés az Iskolába . . . ... a takarítás . . . ... és a munka 6 »A vágy erőt ad és utat talál, / S megédesül a keserű pohár-« — írta Shakespeare a veronai szerelmesekről, de Rómeók más korban is élnek, s a földön mindig lesznek Júliák. Ez a pesti Júlia is, aíkár a veronai, még alig tizennégy, amikor megismeri a pesti Rómeót, idei vele egy keni. Közös utcában laktak, egymás mellett volt a leány- és a fiúiskola s őket nem tudta többé elszakítani sem az iskola, sem a szülői ház. Megismerték, megszerették egymást, a vágy pedig erőt adott és utat talált. Ez tíz éve történt, s most egy boldog családi körről szól ez a képsor s erről beszélnek ezek a betűk. A fiú valóságos szálfa, két méteres szőke óriás, Lattmann Károly a neve. A lány finom, törékeny, az első pillanatban arra gondolok, nem is élőlény, hanem porcelán. ök ketten, alig tizennégy évesen megfogadták, hogy el nem válnak soha; arról beszéltek, hogy élni jó, ha az embernek célja van; azt tervezték, hogy egymáséi lesznek és megmutatják, hogy a gyerekkorban kötött házasságok is lehetnek boldogok; és bebizonyítják, hogy meg lehet tervezni az egész életet. A hangyák szorgalmával, az oroszlánok erejével, a fecskék fészekrakó igyekezetével éltek tovább. A fiú édesapja gépkocsivezető, a lányé húsipari munkás. A szülők először nevettek a fiatalok szándékán, aztán kicsit szomorkodtak is. Végül már ellenkeztek, később pedig belátták, hogy a vágynak az ereje, amely repíti ezt a két fiatalt nagyobb erő, mint a szülői tiltakozás. Tizenhat éves volt a pests Júlia, tizenhat Rómeó, mind a ketten második gimnazisták, amikor a szülői hozzájárulás alapján a kerületi gyámhatóság is meghajolt a vágy előtt, mely »-utat talál«. s kivételesen házassági engedélyt adott. A kis asszony az iskolából kimaradt, a fiú járt tovább a gimnáziumba, magyar órákon Arany János Családi kör-ét tanulta, de nem tudta egyetlen tanára és egyetlen osztálytársa sem, hogy a második gimnazistát otthon már saját családi köre várja és a következő esztendőben sem sejtette senki, hogy a gimnazista apa lett. A férj délelőtt iskolapadban üllt, délután Júliával együtt a gyermeket ringatta, este tanult, éjszaka álmodott. Fészket kellene rakni valahol... Először a lány, aztán a fiú szüleinél laktak, később pedig a fiú édesapjának három szobás új budai lakásában kaptak egy szobát. Külön háztartást vezettek azokból a 400—400 forintokból, amelyet a lány és a fiú szüleitől kaptak, s megindult a szép és szívós küzdelem az életért. Meg kellett keresni a kis család kenyerét. be kellett bizonyítani, hogy tudnak élni önállóan is, külön lakást kellett keresni és találni — ez a legnagyobb gond Budapesten — s a fiú abbahagyta az iskolát. Tizennyolc éves korában beállt segédmunkásnak a belkereskedelmi szállító vállalathoz, zsákolt lisztet, cementet, rakodott bútorokat. Megkeresett havi 3200 forintot, annak a felét félretették, mert ők megtervezik az életet, ceruzával a kézben számítják ki a boldogságot és azt tartják, hogy mindent elérhet az, aki tiszteli a munkát. Már nem is egy veronai, hanem egy spártai Rómeó és Júlia élt tovább. «■Nagyon komolyan csináltuk«, mondja a fiú. Minden fillérnek helye és szerepe volt, minden félretett száz forintnak külön rendeltetése, minden egyes bútordarabhoz az erőfeszítés emléke tapadt, a nehéz zsákok álltak mögötte, amelyeket az ifjú óriás emelgetett.-Boldoggá tett a munka, s a cél«, folytatja azután.. Két és fél év múlva elment segédmunkásnak egy üveges szövetkezetbe, esti tanfolyamon megszerezte a gépjárművezetői jogosítványt is, a szövetkezetnek üvegszállító gépkocsivezetője lett, s míg futott vele a kék Garant a pesti utcán, álmodott tovább. Oktató a gépjármű vezető iskolán
