Magyar Hírek, 1962 (15. évfolyam, 1-23. szám)
1962-04-15 / 8. szám
Egy kis olvasás leckeírás Kis álmok ezek, egy egyszerű élet fényei, s ez az egyszerű élet nem akart többet, csak ennyit: boldognak lenni. S az életük, akár egy házfal, tégláról, téglára emelkedve épült tovább. A fiú munkája mellett hetenként háromszor este előadói állást vállalt a gépjárművezetői iskolán s a félretett filléreket megtetézte az állam: tizenkét esztendős lejáratra olcsó kölcsönt kaptak és Budán, a Hegyalja út 91. szám alatt megvették az űj, kis lakást. De ők egy új nemzedék, amely a friss és világos színeket szereti, a széles ablakot, a napfényt, a tiszta életet és a jó kis ragyogást s lakásukba egyetlen sötét bútordarab sem került. Fészekrakó igyekezetük úgy elragadta Juhász Lászlót, a pesti Iparművészeti Tanács vezetőjét, aki a szomszédjuk lett a Hegyalja úton, hogy a nagynevű iparművész elment hozzájuk puszta barátságból bútort tervezni, átjárt ide a modern lakáskultúráról 'beszélgetni, még azt is megmutatta, hogyan szép és esztétikus egy vázában egy ág. Ebben a kis életben, semmi sem volt kész, litt mindent meg kellett venni, mindenért meg kellett dolgozni, itt minden egyes könyv és kép és bútor és váza mögött eleven igyekezet és munka áll. S most úgy néz ez a férfivé érett Rómeó a szép lakásra, a rádióra, a lemezjátszó gépre, a porszívóra, a mosógépre, első elemista fiának a világos gyerekszobájára, hogy itt minden bútordarabhoz a tervező értelem és szorgalom egy-egy emléke tapad. Ebben a törekvésükben a társadalom minden erejével a segítségükre sietett. A kis lakáshoz az állami kölcsön segítette őket, Juhász László nagynevű iparmű vészünk is a társadalom küldötte volt. ök munkával fizetnek ezért az oltalomért: a gépkocsivezető ingyen oktatja a fiatalokat a gépkocsiiskolán. S ahogy ülök a kétméteres óriás, a kisgyerek s a porcelán asszonyka között, s nézem a fallak és bútorok jókedvű színét, arra gondolok: boldog emberek. Az asszony gyöngyszinű nevetéssel meséli el az élet különös véletlenét: ebben a családban a gyermekükön kíJó pajtások munka után Vasárnap délután és vasárnap este (Novotta Ferenc felvételei) vül csak 52, vagy 24 éves emberek élnek. De furcsa. És hogyan,? Az asszony édesanyja 52 éves, de 52 az édesapja is; a fiú édesapja megint csak 52 éves. s 52 a fiú édesanyja is. A budai fiatalasszony 24 esztendős, s 24 a férje is. S míg az élet tréfáján kacagunk, a férfi belekezd további terveibe, öt-hait év múlva, mondja, autója lesz. S aztán? Aztán elhallgatunk. Ebben a csillagfényű csendben idézem újra Shakespeare szavát: *-A vágy erőt ad és utat taülál.« És utat talált, mert a maguk szorgalmát megsokszorozta az emberek segítsége. Ruffy Péter l 7
