Magyar Hírek, 1962 (15. évfolyam, 1-23. szám)
1962-10-15 / 20. szám
\ Az ENSZ közgyűlésen az általános politikai vita során Péter János, a Magyar Népköztársaság külügyminisztere is felszólalt. Beszédéből az alábbi részleteket közöljük. A magyar külügyminiszter beszéde elején hangsúlyozta, hogy a világ különböző tájain bizonyos okoknál fogva oly sok ponton lett kritikus a helyzet, hogy bármely pillanatban sor kerülhet helyi háborúkra, leszámolásokra és ennek következtében nukleáris világháborúra. Ezért a magyar küldöttség vezetője felszólalásának fő témájául a békés egymás mellett élés néhány aktuális politikai kérdését választotta. _ Delegációmnak — mondotta Péter János —., amely Magyarországait képviseli, olyan országot, amely sokát szenvedett évszázadokon át, s amely most váltja valóra a ma élő és a letűnt nemzedékek legszentebb törekvéseit, különös oka van, hogy foglalkozzék azokkal a nemzetközi eseményekkel, amelyek a békés egymás mellett élés esélyeit veszélyeztetik, és kétségessé teszik. Péter János ezután így folytatta: — Ahhoz, hogy az óriási nukleáris fegyverkészletek és szemben álló csoportok szervezésén alapuló egymás mellett élés jelenlegi viszonyai megváltozzanak, minden oldalról törekedni kell bizonyos fokú kölcsönös bizalom és felelősségérzet kialakítására. Ebben a tekintetben a szavak nem sokait érnek, a tettek viszont önmagukért beszélnek. Itt úgynevezett kényes kérdéshez érkezem. A magyar—amerikai kapcsolatokra vonátkozó igen konkrét és közvetlen tapasztalaitok alapján jól ltudom, hogyan tudlnak az Egyesült Államok hivatalos szervei, legalábbis látszólag, legyőzhetetlen nehézségekét támasztani a minimális kölcsönös bizalmon alapuló normális kapcsolatok útjába. A magyar külügyminiszter ezután így folytatta: Ez év szeptember 13-án az amerikai külügyminisztérium egyik álu lamtitkána a képviselőház külügyi bizottságának európai albizottsága előtt jelentést tett az Egyesült Államok kelet-európai politikájáról'. Nem kívánom részletezni ennek a jelentésnek a fő vonalát, amely pedig világosan mutatja, hogy az amerikai politika irányítói millyen módon szeretnék a szocialista országokkal fennálló kapcsolataikat felhasználni ezeknek az államoknak a rendszere és törvényes rendje eliten, bár tanulságos volna a jelentéseknek ezeket a vonatkozásait is elemezni. Matt csupán egy mondatot idézek belőle: »Bár Lengyelországgal való kapcsolatainkban .értünk el haladást, eddig csak minimális érintkezésre kényszerítettek bennünket olyan országban, mint Csehszlovákia, míg Magyarországon a kormánnyal vagy a kormányon át való kapcsolattartás hatékony tervének kialakítását hátráltatja az ENSZ-ben tárgyalt magyar kérdés, amely miatt viszonyunk zsákutcába került.« Ennek a nyilatkozatnak az alapján joggal hihetnők, hogy az Egyesült Államok hathatósan fejleszteni kívánja kapcsolatait a magyar kormánnyal. Az elmúlt hónapokban valóban volt is némi fejlődés ezen a téren. Ennék a nyilatkozatnak az alapján azt is hihetnők, hogy az Egyesült Államok zsákutcában érzi magát, amelyből szeretne kitömi. De aki tudja, hogy az Egyesült Államok miként javasolta ismét napirendre az úgynevezett magyar kérdést, az látja, hogy ez circulus vitiosus. — Az Egyesült Államok fődélegátusa — folytatta Péter János — a szovjet küldöttségnek az általános vitában elhangzott felszólalása után ezekkel a szavakkal állt elő: »A 17. ülésszak józan szakasza a negyedik napon véget ért-. Neki mindenkinél jobban kell tudnia, hogy bizonyos értelemben a 17. ülésszak józan szakasza már jóval megkezdése előtt véget ért. Az Egyesült Államok küldöttsége augusztus 17-én terjesztette be javaslatát az úgynevezett magyar kérdésről. És milyen előzmények utátn? Az Egyesült Államok hivatalos szervei mind Washingtonban, mind Budapesten állandó érintkezésben voltaik magyar hivatalos szervekkel, hogy keressék a módját a kölcsönös kapcsolatok fejlesztésének. Azt a benyomást keltették, mindent megtesznek annak érdekében, hogy meggyőzzenek bennünket: nem kívánnak beavatkozni Magyarország belügyeibe. — A kép azután hirtelen megváltozott. Köztudomású, hogy meghívásomra az ENSZ főtitkára mindkét féli számára megfelelő időpontban Magyarországra szándékozik utazni. Ki kell jelentenem, hogy a főtitkár egészen világosan leszögezte elvi álláspontját, és sohasem szabott feltételt tervezett látogatásához. Az 6 javaslatára megegyeztünk, hogy a látogatásra nem Ikerül sor a jelenlegi ülésszak előtt, hanem valamikor később, kölcsönösen elfogadható időpontban. Ezután azonban amerikai forrásokból hír érkezett hozzánk arról, hogy a főtitkár zsúfolt programja ellenére is eljönne Magyarországra a mostani közgyűlés előtt, ha mi hajlandók lennénk az Egyesült Államok bizonyos követeléseit teljesíteni. Aíi azonban az ENSZ ügyvezető főtitkárát hívtuk meg, és ehhez a meghíváshoz harmadik félnek semmi köze sincs. Ami az Egyesült Államokat illeti, világosan megmondottuk, és most ismét megmondjuk, hogy hajlandók vagyunk neki segíteni a hivatalba kapcsolatunkban fennálló zsákutcából való kikerülésben — hogy az ő szavaikkal éljek — de valamiféle nyomás alatt és jogtalan teltételek alapján nincs lehetőség a tárgyalásra. Mi igazán ráérünk. Az idő nekünk dolgozik. — Ennek a kétszínű politikának a szomorú és sajnálatos tapasztalatai, amelyek az államközi kapcsolatok bizonyos vonalán is észlelhetők, rávilágítanak egy általánosabb és sokkal jélentőaebb problémáira: a különböző társadalmi rendszerekben élő és különböző történelmi háttérrel rendelkező nemzetók békés egymás mellett élése alapelvei kialakításának szükségességére. — A bizalom légkörének megteremAz ENSZ 17. ülésszakának megnyitása tése érdekében ki kell küszöbölni mindenféle kettős játékot, és érvényre kell juttatni az együttélés elveinek következetes magatartását — folytatta a magyar külügyminiszter. — A következetesség hiánya, ami egyes nyugati politikusok részéről sok válságos helyzetben megnyilvánul, több tekintetben veszélyezteti az eredményes haladásit. A továbbiakban Péter János hangsúlyozta: Az ENSZ-ben az utóbbi időben kétségtelenül némi javulás mutatkozik az általános1 légkör és a nemzetközi kapcsolatok alakítása tekintetében. A külügyminiszter példaképpen hozta fel a nyugatiriáni kérdés megoldását, rámutatott azonban, hogy az ENSZ egyetemességéről! nem lehet szó, amíg a Kínai Népköztársaság 'küldöttségét távol tartják a világszervezettől. Az ENSZ működésének javulása bizonyos mértékig abban is mutatkozik, ahogyan a Magyarország elleni hidegháborús támadás kísérletét fogadták a közgyűlésen. A közgyűlés összetételén kívül a javulás fő forrása bizonyára abban rejlik, hogy a Magyarország életéről szóló meggyőző hírek ellensúlyozzák az ellenünk kitalált korábbi rágalmakat. — Sok olyan delegátus van ebben a teremben, akinek nagy tapasztalata van kormányzási, áltamvezetési ügyekben — mondotta Péter János. — így megértenek engem, amikor azt mondom: olyan eredményeket, amilyenekkel ma Magyarország rendelkezik, nem lehet elérni a nép nagy tömegeinek teljes részvétele és támogatása nélkül. A magyar külpolitikát a békés egymás mellett élés elve vezérli. Még bensőségesebb viszonyra törekszünk azokkal az országokkal, amelyekkel kapcsolataink barátiak; barátivá akarjuk fejleszteni kapcsolatainkat azokkal az országokkal, amelyekkel viszonyunk normális és korrekt; amelyekkel' pedig nem kielégítő vagy rossz a viszonyunk, normális kapcsolatokra törekszünk. — Ezeknek a konstruktív külpolitikai céloknak a megvalósításában a közgyűlés mostani ülésszaka sokat segíthet delegációnknak — mondta Péter János, aki befejezésül üdvözölte a közgyűlés elnökét megvállasztása alkalmából, és azt a reményét fejezte ki, hogy az elnök működése hozzájárul majd a nemzetközi kapcsolatok megerősítéséhez. Piter János külügyminiszter A. K. Szén, az Indiai Köztársaság igazságügyminisztere, a magyar igazságügyminiszter vendégeként néhány napig Magyarországon tartózkodott. A GeUért Szállóban rendezett sajtófogadáson magyarországi tapasztalatairól beszélt, s a többi között a magyar jogról, jogrendszerről és törvényességről is elismeréssel nyilatkozott: »Hive vagyok annak, hogy az igazságszolgáltatásban kapja meg méltó helyét a nevelő szándék. Ügy látom, hogy ez önöknél kellóképpen érvényre jut.« Az indiai—magyar kapcsolatok alakulásáról elmondta, hogy ezek a legbarátibb jellegűek. *»Nincsenek közöttünk viták, az alapvető dolgokban egyetértünk. Országaink népei és kormányai azt kívánják, hogy béke legyen, hogy támogassuk egymást a gazdaság, a tudomány a kultúra fejlesztésében. Úgy vélem, hogy az országaink és népeink közötti rokonszenv, megértés tovább erősödik, s együttműködésünk kiszélesedik az emberi tevékenység minden területére.« A képen: A. K. Szén, az Indiai Köztársaság igazságügyminisztere, dr. Réczei László, a Magyar Népköztársaság indiai nagykövetének társaságában a Halászbástyán. A clevelandi kereskedelmi kamara alelnökének nyilatkozata magyarországi látogatásáról Randall M. Ruhlman, a clevelandi kereskedelmi kamara alelnöke, néhány napot Budapesten töltött, hogy felvegye a kapcsolatot a magyar kereskedelmi és idegenforgalmi szervekkel. A tekintélyes amerikai üzletember az MTI munkatársának adott nyilatkozatában kijelentette: — Cleveland 5000 cégét, vállalkozóját egyesítő kamarának az a véleménye, hogy a kereskedelmet, az idegenforga’mat, s ezek révén a jobb nemzetközi megértést elsősorban a személyes kapcsolatok kiszélesítésével lehet előmozdítani. Ezért Is látogattam el Magyarországra, ahol a legjobb benyomásokat szereztem. Hazájukról eddig jóformán semmit sem tudtam, g azok az információk, amelyeket korábban Amerikában kaptam, nem bizonyultak helytállóknak. Sokat utaztam már a világban, de — túlzás nélkül mondom — sehol sem részesültem ilyen közvetlen baráti fogadtatásban. Értékes megbeszéléseket folytattam Kallós Ödönnel, a Magyar Kereskedelmi Kamara elnökével, valamint a magyar külkereskedelem más vezető képviselőivel, s az IBUSZ vezetőivel. Elmondottam nekik, hogy hazatérve, szorgalmazni fogom az országaink közötti kereskedelem kibővítését; kifejezést adtam annak a véleményemnek is, hogy kívánatos volna egy hosszúlejáratú kereskedelmi egyezmény megkötése a két ország között. Meglepett a magyar főváros eleven, pezsgő élete, jóléte, s a közvetlen szívélyesség. Ügy gondolom, hogy a jobb tájékoztatás eredményeként — amelyből hazatérve, magam Is kiveszem a részemet — a jövőben sokkal elevenebbek, sokrétűbbek lehetnek a személyes kapcsolatok országaink között — hangoztatta Randall M. Ruhlman, 3
