Magyar Hírek, 1962 (15. évfolyam, 1-23. szám)
1962-10-15 / 20. szám
David OJiztrah, a világhírt! szovjet hegedűművész közreműködésével megnyílt a Budapesti Zenei Hetek hangversenysorozata A BUDAPESTI ORVOSTUDOMÁNYI EGYETEM 395 IDÉN VÉGZETT ORVOST ÉS FOGORVOST AVATOTT DOKTORRA. UGYANCSAK BENSŐSÉGES ÉS ÜNNEPÉLYES KERETEK KÖZÖTT ADTAK AT A 60 ÉS 50 ÉVVEL EZELŐTT AVATOTT ORVOSOKNAK A GYÉMÁNT, ILLETVE ARANY JUBILEUMI DÍSZOKLEVELET Két gyémántdlplomái: dr. Fodor rendelőintézetének fogorvosa és i Károly, a Szolnok megyei tanács dr. Stelnherger Sarolta nőgyógyász, az első magyar orvosnő, aki negyven éven át az Országos Társadalombiztosító Intézet főorvosaként működött. Lenit: Omola Kamariwa, az első afrikai származású orvos, aki magyar egyetemen végzett A Mezőgazdasági Múzeumban állandó kiállítás nyílt, amelyen a régi és az új gazdasági erőgépeket mutatják be. A nagyobb sikert az U$2-ből származó gőzgép aratta, amely ISOO-ig működött Magyarországon EGY MAGYAR GEOFIZIKAI elmElet ELLENŐRZÉSÉRE TIZENÖT GRAVITÁCIÓS MÉRŐÁLLOMÁST LÉTESÍTENEK AZ EGYENLÍTŐ MENTÉN A Nemzetközi Geofizikai Unió gravitációs bizottsága párizsi kongresszusán a világ csaknem száz kiváló szakembere a legnagyobb érdeklődéssel hallgatta meg Barta György magyar kutató, a műszaki tudományok doktora beszámolóját új geofizikai elméletéről. Az elmélet szerint a gravitáció értékének már megállapított térbeli eltéréseit is több mérési adat alapján feltételezett időbeli változásait az okozza, hogy a Föld belső magja nem a gömb mértani középpontjában helyezkedik el, hanem attól néhány száz kilométernyire — valószínűleg elliptikus pályán — kelet-nyugati irányban mozog. Az elmélet igen nagy figyelmet keltett. Sók hozzászólás után, amelyek közül azonban egy sem mondott ellent dr. Barta György elképzelésének, a kongresszus egyhangúlag elhatározta egy — egyébként 15 geofizikai mérőállomásból álló — hálózat kiépítését az egyenlítő körül. Amikor — több mint egy évtizede — a Múzeumkörúti antikváriumban megvásároltam Andrew D. White könyvét A Tudomány és Vallás Háborúságáról, bizony álmomban sem gondoltam, hogy valaha is elvetődöm arra a helyre, amely e felvilágosult szellemben irt könyv szerzőjének életkerete, tudományos és pedagógiai tevékenységének fő színtere volt S csak akkor ébredtem rá az azonosságra, a könyv írója és az itbacai Cornell egyetem egykor húsz éven át működő rektora között, amikor útitársammal, Molnár Erik akadémikussal ott álltunk az Andrew D. White múzeum bejárata előtt, ragyogó augusztusi napsütésben az egyetemi városrész ápolt és természeti szépségekben gazdag campuszán. Nem rossz egyetemi hagyomány — gondoltam — s kicsit a tudomány szerteágazó nemzetközi kapcsolatát is jellemzi ez az öntudatlan-akaratlan ismeretség Cornellel. A ma tudománya persze szervezett kapcsolatokat épít ki világszerte az egész földgolyót átfogó globális és regionális társaságok formájában, amely az eszmék kicserélésének fontos színtere, adott esetben — vér nélküli — csatatere. A Tudománytörténet X. Nemzetközi Kongresszusa, amelyet vendéglátóink, élükön a fáradhatatlan (és fáradhatatlanul kedves) Henry Guerlac professzorral kitünően szerveztek meg és bonyolítottak le, színes, a tudománytörténet módszertani kérdéseire, egyes korszakaira és fontos részletproblémáira kiterjeszkedő programjával érdekes eseménynek ígérkezett. Érdekességét fokozta, hogy ezúttal igen intenziven vettek részt munkájában a szocialista világrendszer tudománytörténészei, számos előadásban dolgozva fel a szocialista államok tudományos fejlődésének jelenét, valamint közelebbi és távolabbi múltját. De nemcsak hazájuk fejlődésének eredményeiről beszéltek. Zubov szovjet professzor az egész kongresszus egyik legszebb és legmélyebben szántó előadását tartotta meg — ékes francia nyelven, amely az angol mellett kongresszusi munkanyelvként szolgált — a reneszánsz tudományának és technikájának jellemző vonásairól. Szívesen emlékezünk vissza a kitűnő olasz tudománytörténész Vasco Ronchl éleselméjű és gazdag fejtegetéseire a fény fogalmának fejlődéséről az olasz természetfilozófiában, az amerikai Res ton profeszszor előadására Kepler jelentőségéről a newtoni fizika fejlődésében. Az előadásokat követő viták, — a marxisták és nem marxisták vitái is — tárgyilagos, tudományos légkörben zajlottak le. A polgári tudománytörténészek többségének fellépését összegezve, elmondhatom, hogy nagy és hasznos tárgyi tudásuk ellenére nem sikerült hidat verniük a tudománytörténet és a jelen tudományos fejlődés nagy kérdései között s ezért hatott sok, önmagában érdekes ismeretanyag porosnak. A nagyon elterjedt pozitivista nézőpont — annyit mindenesetre előír a tudománytörténészek számára, hogy egy-egy tudománytörténeti fogalom fejlődését nyomon kővessék. De kiküszöböli ebből a fejlődés ellentmondásait, — többek között a tudományos és vallásos fogalmak ellentmondásait és harcát is, amellyel a Cornell egykori rektora még oly behatóan foglalkozott. Az újabb pozitivizmus terméketlennek tartja a régi fejlődésfogalmat s többek között éppen a fejlődés ellentmondásait próbálja a fejlődés ténye ellen felvonultatni. Kivezető utat e zsákutcából egyedül a marxizmus s a marxista tudománytörténet jelent, amelyet e többség ma még elemeiben sem Ismer. Jelleg, hangulat, korunk aktuális kérdéseihez való közelség tekintetében határozottan különbözött ettől a Nemzetközi Szociológiai Társaság (IAS) Washingtonban tartott X. világkongresszusa, amelynek résztvevői már szakmájuknál fogva is közelebb állnak mai életünk problémáihoz. Itt a marxizmus elemeinek ismeretével, sőt tudományos értékük elismerésével is találkozunk már polgári tudósok részérőL Persze az elemek Ismerete s esetenként felhasználása nagyon különböző magatartással párosulhat: sokuknál az egyes elemek elfogadása a marxizmus egészének tudatos és határozott elvetésével, antimarxizmussal párosul, — másoknál a marxizmus elemeinek átvétele a marxizmus egészéhez való közeledés kifejezése. Sajnos az utóbbi típus nagy amerikai képviselője, C. W. Mills, az amerikai uralkodó elit élesszemű, demokratikus bírálója már nem lehetett közöttünk; emlékének a kongresszus több alkalommal is tisztelettel adózott. Három nagy téma szerepelt napirenden. Először: a szociológia, a politikusok és a közvélemény viszonya. A marxista szociológusok előadását összevetve a polgári szociológusokéval világosan kínálkozik az a következtetés, hogy a tudományos tervezésen nyugvó, a szocialista demokráciát kifejlesztő szocializmusban e tényezők együttműködése harmonikus, míg a kapitalizmus, ahol a társadalmi ellentmondások megoldhatatlan feladatok elé állítják a legfelkészültebb polgári szociológust is, teljes a diszharmónia s polgári politikusok nemegyszer puszta presztízs-okokból hivatkoznak csak a szociológiára. Másodszor: a fejlődés szociológiája, amelyben nagy szerepet játszott — az UNESCO által is szorgalmazott kérdés — az elmaradott országok fejlődése. Sokszor nagyon szerencsétlen megvilágításban. A tudományos objektivitáshoz édeskevés köze van annak a szemléletnek, amely a felszabaduló volt gyarmati népek fejlődésének egyik legfontosabb kérdését a vallásos nézetek elterjedésében látja. Itt nemcsak a polgári szociológusok nagy részének elkötelezettsége mutatkozott meg az idealista szemlélettel szemben, hanem politikai elkötelezettsége is. Harmadszor: a szociológiai elmélet-alkotás természete és problémái. René König elnöki megnyitója nyomatékkai emelte ki azt a szerintünk is fölöttébb fontos kérdést, hogy korunk szociológiájának, amely választ akar adni égető kérdéseinkre, történeti szemléletű szociológiának kell lennie. »Egy adott közösség társadalmi problémáit tanulmányozva tekintetbe kell vennünk e közösség történeti fejlődését, bogy megfelelő elképzelést tudjunk kialakítani szerkezetéről.« König még a marxista szociológia történeti szemléletének jelentőségéből is lát valamit. Ha e helyes felismerést végigvinnék, bizonyára nem beszélhetnének, mint ezt egyébként König is teszi, arról, bogy a kapitalizmus az »ipari társadalom« fejlődésének alacsonyabb szakasza volt csupán s a »haladottabb« ipari társadalmak — König szerint — részben, vagy — mások szerint — egészben megoldották már a kapitalizmus ellentmondásait. Az ipari társadalom fogalmának olyan történelmietlen általánosítása ez, amely akarva akaratlanul a jelenkori kakapitalizmus védelmezőinek álláspontjára vezeti a nyugati szociológia tudományos objektivitásra törekvő művelőit is. Az ipari társadalom fogalma önmagában nem is használható szociológiai fogalomként, mert nem az emberek egymásközti viszonyait fejezi ki. Mint minden pusztán technikai jellegű fogalom, eleve figyelmen kívül hagyja a társadalmigazdasági rend természetét. A marxista szociológia polgári bírálóit ezúttal sajnos nem jellemezte mindig a tudományos vita normáinak megtartása. Molnár Erik előadását a társadalmi törvény objektivitásáról sokan fogadták érdeklődéssel — mint mondották —, a tiszta elméleti szempont következetes végigvitele miatt. Marxisták és nem marxisták tudományos dialógusának folytatására megvan ma is minden lehetőség. Amerikai utunk során számos volt honfitársunkkal találkoztunk, jobbára egyetemi, akadémiai pályán mozgó emberekkel. Jó érzés volt látni, bogy szinte kivétel nélkül mindegyikük igyekszik viszonyát rendezni a Magyar Népköztársasághoz, elismeréssel beszélnek a hazai fejlődésről, s igyekeznek minél alaposabban megismerni újabb társadaloiqtudományi és történelmi irodalmunkat. Nem rajtuk múlik, hogy ez nemegyszer hiú igyekezet csupán; saját kulturális szerveinknek kellene gondosabban foglalkozniuk azzal, hogy könyvrendeléseiknek eleget legyenek, sőt for lyamatosan tájékoztassák őket az érdeklődési körükbe vágó magyar szakirodalomról. DR. SZIGETI JÓZSEF Dr. Barta György
