Magyar Hírek, 1962 (15. évfolyam, 1-23. szám)

1962-08-01 / 15. szám

fÁkwS) — Hány nadrágos ember van a falutokban? — kér­dezték fenn Pesten a fiattal tsz-agronómustól. A fiatalember értelmetlenül nézett iktörül. — Hogy-hogy, nadrágos? Már a lányoknak is nadrágja van. Amikor aztán az agronómus megértette a kérdést, szá­molni kezdett az ujjain: 'hét tanító, az orvos, az állatorvos, a patikus, két könyvelő, a tanácstitkár, a főállattenyésztő, a pap, meg mi ketten, agronómusok. A szóban forgó dunántúli falu nem nagy. Lehet vagy 1800 lakosa. Az arány, vagyis az egyszázalék, természete­sen sokkal rosszabb, mint az országos, mert az értelmisé­giek, a városi lakosság lényegesen nagyobb százalékát te­szik. Az ország lakosságának több mint 5 százaléka. De sok­kal jobb, mint a régi Magyarországon. Sokkal jobb, de még nem elég jó. Halványul a „Budapest-centrikus” szemlélet A falu átalakulásával érthetően növekszik az értelmi­ségi szükséglet. A szövetkezeti falu ma már szinte min­den lakosának jár társadalombiztosítás, az ingyenes orvosi kezelés. Ezt a régebbi egy orvos maga már nem képes el­látni. Orvosokat vár tehát a falu. A nagy termelési egységek kialakításával, a .gépesítéssel, a munka tudományos követel­ményeket igénylő megszervezésével kényszerítőén fellép az egyetemet, faiskolát végzett szakemberek szerződtetésének szüksége. Tehát agronómusokat, közgazdászokat, üzemszer­vezőket, könyvelőket vár a falu. Az iskolai oktatás kiter­jesztésével, a felnőtt oktatás bevezetésével kevésnek bizo­nyul az eddigi pedagógusi létszám. Tanítókra és tanárokra van tehát szükség. A faluiban egyre több az érettségizett fiatal. Ok tanultságuknál fogva, már közelebb állnak a dip­lomásokhoz, mint a népiskola néhány osztályát kijárt idő­sebbek. ök az értelmiséghez számítják magukat. A falusi fejlődés további gyorsítása tehát nem kismér­tékben függ a faluin dolgozó értelmiségiek számának növe­kedésétől. Az utóbbi időben sűrűsödnek annak jelei, hogy kezd oldódni a fiatalabb értelmiségiekben a faluval, a vi­dékkel szemben érzett tartózkodás. A »-Budapest-centrikus« szemlélet ma mór halványabb, mint akár még két eszten­dővel ezelőtt is. Szűkül a „kulturális agrárolló” Egyik hetilapunk fél évig tartó vita során igyekezett megállapítani azokat az okokat, amelyek taszítják és azo­kat, amelyek vonzzák az értelmiségieket a falu vonatkozá­sában. A vizsgálat során kitűnt, hogy a falu kulturális és technikai elmaradottsága, a szakmai fejlődés korlátozott­sága, a társaság hiánya, a több munka, és általában, az egyetemi éveik alatt a városi élet és kényelem megszokása készteti elsősorban vonakodásra a fiatalokat. A falu vonzó oldalai anyagi és pszichikus természetűek. Sokakat vonz az a bizonyosság, hogy a falun nem lesz lakásproblémájuk, hogy az élet olcsóbb, hogy természetbeni juttatásokban részesülnek. A Szolnok megyei Jászboldogháza tanácsa például la­kást és autót kínált fel a község orvosának. A tanácsok álta­lában mindenütt külön lakásokat építenek és tartalékolnak a pedagógusoknak, orvosoknak, állatorvosóknak. De az anyagi természetű okoknál sokkal jelentősebb o szemlélet megváltozása. A tájszínházak, a rádió, a mozik, de mindenek előtt a televízió igen jelentősen szűkítette a »kulturális agrárollót«, s ma még fel sem mérhető annak jelentősége, hogy a falu olyan színvonalú műsorokat láthat — az Eurovízió és az Intervízió bekapcsolásával —, mint amely azelőtt még a budapesti embernek sem adatott meg. A szemléleti változás talán abban foglalható össze, hogy az értelmiségi jövőt lát a faluban. Látja a falu jövőjét és abban a sajátját. És egyre világosabban a saját felelőssé­gét is ezért a jövőért. A faluról származó új értelmiségben erősödik a falu szolgálatának öntudatos vállalása, ami ma már mind kevésbé keiül ellentétbe saját egyéni boldogu­lásával. Érdekes módon nemcsak a faluról származó fiatalokra kezd jellemző lenni ez a szemlélet. Szednek megyében például a vezető mezőgazdasági szakemberek mintegy 20 stzázaléka pesti származású. A fiatal orvosok három-négy hónapot köte­lesek falun tölteni. A falu megbékélt a nadrággal A dolog természeténél fogva az értelmiségi inkább látja személyének és egyéni munkájának fontosságát, társadalmi jelentőségét a falun, mint a nagyvárosban, ahol legfeljebb egy a sok ezer közül. Így növekszik és formálódik felelős­sége és hivatástudata. A pedagógusok iskolánkívüli kultu­rális munkáját természetesnek tartjuk. De az már nem ma­gától értetődő, hogy például Demecser községben az orvos szervezte meg a zenekart, amely azóta is sikeresen szere­pel a megyei kulturális bemutatóikon. A ikisvárdai körzeti orvos pedig már évek óta megható buzgalommal és komoly hozzáértéssel vezeti a művelődési ház színjátszó csoportját. Azelőtt a nadrágos ember a falu közösségén kívül élt. A tanult embert a parasztok bizonyos gyanakvással és ide­genkedéssel szemlélték. Ma már a falu megbékélt a nad­rággal. Nemcsak úgy, hogy maga is nadrágot húzott, ha­nem befogadta a maga társadalmába a nadrágos embert, megbecsüli és hallgat rá. Pethő Tibor Lacikáiéi - Ausztráliából, Lacikának - Ausztráliába Zalán Kati »nekihasalt« a talajhőmérők­­nek. Balra: Mit mutat a szélsebesség­­mérö? — Jegyzi tel Kenyeres Rozi Hámori Erzsi mosolyog, pedig nem könnyű egyszerre tizenhat ellen­­álláshőmérön mérni és leolvasni, milyen meleg van a drótok túlsó végén, köztük egyik a fa tetején, másik a tö mélyén .., Tizenhat Uautédíi/d a Balaton fvaetián Millió és millió levél jár­ja naponta a világot. Ki tudná számontartani mind? Mégis, néha-néha kipottyan egy levél az óriási világ­­postazsakból, amelyet nem lehet eltenni úgy, hogy ne olvasták volna előbb sokan, nagyon sokan. Ilyen, kedves, mosolyt fakasztó, de köny­­nyet ils pottyanitató llevelet kapott a minap a Móra Fe­renc könyvkiadó is — Auszt­ráliából. Megéri, hogy itt álljon: Kedves Nénik és Bácsik! Nekem is olvasta anyu­kám a Pöttyös Panni és Koc­kás Peti Naplóját, amit nagymamánk küldött el Ma­gyarországból. Nagyon szép mese volt. Anyukám mesélte, hogy ők is így játszottak gyerekkorukban. Itt mi csak cowboyost játszunk. De azért nemcsak játszunk, hanem édes Anyukám tanít írni is és ő mesélte, hogy amikor elsőosztályos volt, milyen szép könyvet kapott, amiből tanult írni és olvasni, min­den nap egy betűvel többet tudott. Kedves nénik és bácsik! Én szeptemberben leszek hat éves, és ha otthon lennék, én is kapnék egy olyan szép könyvet, mint Anyukámnak volt. De így még egy évet kell vámom, vagy talán még többet is, mert Apukám egyedül dolgozik, Anyukám meg nagyon sokszor beteg, és még van egy kistestvérem is, ő itt született Ausztráliá­ban. Sokszor mondja Anyu­kám, hogy nagyon lassan gyűlik a pénz, hogy haza mehessünk, pedig én már úgy szeretnék otthon lenni, járni iskolába, tanulni sokat, hogy a sok szép meseköny­vet egyedül olvashatnám. És még azt is ígérem, hogyha haza megyek, elmegyek ti­hozzátok és nálatok veszem a legszebb könyveket, még azt az elsőosztályost is, amiről Anyukám mesélt. Vi­szontlátásra a Móra Ferenc A nyár, (köztudomásúan, minden diák számára a vaká­ció, az édes semmittevés — de legalábbis: a semmit tanu­lás — ideje. Minden diák számára, kivéve azokat az egye­temistákat, akik nyáron sem szabadulnak meg egészen a tanulás »gyötrelmeitől«, mert az elméletben megismert tu­dományt ilyenkor egészítik ki úgynevezett terepgyakorla­tokkal. Hogy kellő mértékben tudjuk sajnálni őket, íme, bemutatjuk a Szegedi Tudományegyetem negyven földrajz —'biológia szakos tanárjelölt hallgatóját, akik az egyetem Éghajlattani Intézete tanszékvezető professzorának, dr. Wag­ner Riahárdnak az irányításával éppen nyári gyakorlatai­kat végzik. A színhely: Balatonkenese. Már ez is, ugye, milyen »elszomorító«, hogy szegény diákoknak éppen a Balaton partján »-kell« hőmérőt, szélmérőt, napsugárzásmérőt, s még vagy egy tucatnyi más műszert megfigyelni, adataikat fel­jegyezni, grafikonokat szerkeszteni, számolni... és... és... Na és persze közben jó nagyokat fürdeni, napozni. Már persze utóbbit azoknak, akik éppen nem »inspekciósak«. Mert — most már tréfán kívül — Wagner professzor úr tréfakedvelő, de szigorú tanár, aki számonkéri tanítvá­nyaitól, a jó, pontos, lelkiismeretes munkát. A két hét alatt a diákok a helyszín úgynevezett mikroklímáját mérik és figyelik meg, tehát azt, hogyan változik a hőmérséklet például a tópart egy adott kis szakaszán öt méter magas­ban, talajszinten, a víz színén és a víz mélyén — egyszerre tizenhat helyen. Negyedóránként mérik a hőmérséklet vál­tozásait, de ugyanilyen időközökben jegyzik fel és értékelik ki a széljárást, a napsugárzást — mindazt, amit egy föld­rajzszakos tanárnak tudnia kell. És nem is csak azért, hogy »jó tanár« legyen egyszerűen, hanem gyakorlati haszna is lehet tudományuknak. Például, mint majdani falusi peda­gógusok, komoly segítséget nyújthatnak a helyi termelőszö­vetkezetnek, ha azt kell eldönteni, egy domboldalon mi te­rem meg inkább, mert szaktudásukkal fel tudják mérni a helyi, a »mikno«-hőingadozásokat, ami a növénytermesztés­ben nagyon fontos. De ugyanígy, részben gyakorlati célokat szolgálnak azok a kirándulások is, amelyeket a diákok a környéken tesznek, s közben földmérő-térképező gyakorlatokat végez­nek dr. Juhász János adjunktus vezetésével. Mert egyelőre csak Balatonkenese utcáit és környékét térképezik, de »jól jöhet« ez a tudomány is majd, ha egy szövetkezet földjén, vagy a községben kell terepszintet mérni, parcellázni segí­teni ... A kéthetes gyakorlatok harmadik számú programja a kőzettani kirándulások, amelyeket dr. Mezősi József, az egyetem Ásvány- és Kőzettani Intézetének docense vezet a környék hegyeibe, de messzebb fekvő bányákba is — mert egy földrajztanárnak nemcsak az intézeti kőzetgyűjtemény mintadarabjait kell ismernie, hanem a »helyszínen« is ta­lálkoznia kell a föld ásványaival. Negyven diák kéthetes gyakorlata egész kis expedíció, pedig az említetteken kívül még mindössze két technikus — Hegedűs Imre és Kemenes Antal — gondoskodik a drága műszerek és más felszerelés szállításáról, elhelyezéséről, Szegedtől Kenéséig. De Kenésén jó vendéglátók várják őket: az Egyetem ugyanis patronálója a Balatonkenesén levő Kál­lai Éva Nevelőotthonnak, amely nyáron félig üres, hiszen a gyerekek egy része szüleinél vakációzik. Az otthon tehát szívesen ad helyet és ellátást — utóbbit csekély térítésért — a szegedi diákoknak. S ehhez tartozik az is, hogy mind­ezért maguk a diákok semmit sem fizetnek, mert a gyakor­latok teljes költségét az egyetem, tehát az állam fedezi. íme, néhány kép is mellékelve a nyári tanulás eme »áldozatairól«. Persze, nem mind a negyvenről, mert hiá­nyoznak róla azok, akik éppen kirándulnak — vagy stran­dolnak. S ha több közöttük a lány, mint a fiú — erről, nem tudni, ki tehet: az egyetem, a véletlen, vagy a — riporter? B. P. Könyvkiadóban, csókol min­denkit Szabó Lacika és Imike A Móra Ferenc Könyvki­adó meg a Magyar Hírek szerkesztősége együtt üzen­jük Lacikának, hogy legyen türelemmel és egészen biz­tosan találkozni fogunk Bu­dapesten, mert akinek az Anyukája így emlékszik még az elsőoszltályos Olvasó­könyvére, az elfelejteni so­sem fogja és mindent el­követ majd, hogy kisfiái is tanulhassanak belőle — itt­hon. De addig is, hogy Anyukának segítsünk meg­őrizni azt, ami a legdrágább kincs, az anyanyelvet, kül­dünk néhány mesésikönyvet a legszebbek köziül —. de, a levél mellé tesszük a címké­püket —, s csak arra kérjük Szabó Lacikát, azlt se felejtse el megírni, melyik tetszett közölük a legjobban! Jó ol­vasást és a viszontlátásra! Egyetemisták nyári gyakorlaton Nem hibás a grafikon? — Dr. Wagner Richárd professzor Endréd) Lajos és Kanyó Katalin hallgatók munkáját ellenőrzi Bucsics Judit, amikor lnspekclós, negyedóránként felmegy a kllma­­» házikó lépcsőin, hogy leolvassa a meteorológiai műszerek állását

Next

/
Oldalképek
Tartalom