Magyar Hírek, 1962 (15. évfolyam, 1-23. szám)

1962-08-01 / 15. szám

A BRAZIL ELNÖK ÜZENETE A MAQYAR NÉPHEZ

A Magyar Rádió és Televízió munkatársa interjút készített Joao Goularttal, a Brazíliai Egyesült Államok elnökével.

Goulart elnök hangsúlyozta, hogy Brazília a lehető legnagyobb jelentőséget tulajdonítja a béke megőrzése és a leszerelésre irányuló erőfeszítések terén reá háruló felelősségnek. A tizennyolchatalmi leszerelési bizottság genfi értekezletén Brazília előterjesztett, illetve támogatott olyan javaslatokat, amelyek alkalmasak arra, hogy előmozdítsák a konstruktív megoldást az atomfegyver-kísérletek betiltása és a nemzetközi ellenőrzés mellett végrehajtandó általános leszerelés megvalósulása kérdésében.

Arra a kérdésre, hogy milyen jelentőséget tulajdonít Brazília és a keleteurópai országok kapcsolatainak, a brazil nemzetgazdaság fejlődése szempontjából, Goulart elnök a következőket mondotta:

— Brazília és a kelet-európai országok kereskedelmi kapcsolatai különös fontossággal bírnak azok miatt az akadályok miatt, amelyeket az Európai Közös Piac több brazil' kiviteli cikk — mint a kávé, a kakaó és a cukor — útjába gördít.

A brazil elnök végül a következő üzenetet küldte a magyar népnek;

— Jelenlegi életkörülményeink között egyetlen nép sem tarthatja magát mentesnek a felelősség alól az egész emberiség legfontosabb problémájával, a béke megőrzésével kapcsolatban. A béke megőrzése nem kizárólag a nagyhatalmaktól függ és nem is korlátozódik csupán a leszerelés kérdésére. Talán még nagyobb mértékben függ a nyomor, a kulturálatlanság, a bizonytalanság felszámolásától. Magyarország ezen a téren, mint technológiailag előrehaladt ország és az európai kultúrörökség hordozója, jótékony hatást gyakorolhat. Jól tudom, hogy Magyarországnak még megoldásra váró komoly feladatai vannak a lehetőségek kiaknázásához, valamint a magyar nép teljes jólétéhez vezető úton. Mégis, Magyarország mór mostantól fogva hatékonyan támogathatja a kevésbé fejlett országokat abban a harcukban, amelyet azért vívnak, hogy biztosítsák a kedvezőbb nemzetközi magatartást a haladásukhoz és a társadalmi szilárdságukhoz szükséges bizonytís intézkedések iránt.

Azzal a felhívással fordulok a magyar néphez, hogy járuljon hozzá az előbb felsorolt (törekvések jogosságát elismerő világ-lelkiismeret kialakításához. A brazil nép nevében a legjobbakat kívánom a nagyrabecsiiit magyar nép jólétéhez és felvirágzásához.

Hamvas Endre felszólalása a moszkvai béke-világkongresszuson

A moszkvai béke-világkongresszus július

10-i ülésén latin nyelven felszólalt Hamvas Endre Csanádi püspök, a magyar püspöki kar elnöke, és a kővetkezőket mondotta:

Tisztelt Béke-világkongresszus!

A római katolikus egyház püspöke vagyok. Mint ilyen, állásomnál fogva szolgálója vagyok a békének. Az én mesterem és uram a béke parancsát végrendeletben hagyta, amikor tanítványaitól búcsúzva mondta: -A békét hagyom nektek, az én békémet adom nektek.« Ezt a békét, amelynek az emberi szív gyökeréig kell hatolnia, több alkalommal sürgette és oly komolyan értelmezte, hogy még * maga védelmére sem engedte meg tanítványainak, hogy kardot rántsanak.

Természetes tehát, hogy a béke fejedelmének földi helytartói is sokat küzdöttek a béke uralmáért. Nem ismeretlen a történelemben Jártas emberek előtt, ódként késztette L Leó pápa Attilát Itália elhagyására és az ő későil utóda, XXIII. János pápa is minden befolyásával küzd a háború kiküszöböléséért és a béke megőrzéséért Sajnos, az Ilyen törekvések gyakran meghiúsultak egyes fejedelmek és állami vezetők rosszindulatú és Imperiallsztlkus törekvései miatt

Mégis bizakodni kell a béke híveinek sikerében és győzelmében. A népek ugyanis ma már nem tétlenül ábrándoznak a békéről, hanem elszántán egyesülnek a háború megakadályozására és a legkeményebben követelik az általános leszerelést Ami természetes is, mert ha valaki gyűlöli a háborút, nem akarja engedőt hogy a fegyverkezés felesleges és terhes kiadásaival emésszék. De küzdenek a népek a háború gondolata ellen az atomveszedelem miatt is, amely megsemmisítéssel fenyegeti az emberiséget. Gyakran esik szó az elmaradt népekről, amelyek között csaknem állandó éhínség uralkodik, és amelyek számra nézve az emberiségnek felét teszik ki. Oh, ha a hidegháború költségeit az Ilyen népek felsegélyezésére fordítanák! Nemde az effajta nagylelkűség inkább becsületére válnék a civilizált népeknek, mint a gyengébbek kizsákmányolása és szolgaságban tartása.

Ismeretesek előttünk a gazdasági, technikai és erkölcsi nehézségek, amelyek a lefegyverzés útjában állnak. De a nehézségeknél súlyosabbak azok, amelyek a kölcsönös bizalmatlanságból erednek. De ezt a bizalmatlanságot le kell győzni az emberi együttérzésnek és abból a szolidaritásból folyó tudományos, kulturális, termelési és egyéb barátságos érintkezéseknek, nem utolsósorban a testvériség érzésének, amelynek ápolása, terjesztése és erősítése nekünk, püspököknek elsősorban feladatunk és kedves kötelességünk.

íme, uraim, néhány elv a lefegyverzés kérdése körüL Semmi újat nem mondtam és a lefegyverzés kérdését ebben a gyülekezetben, ahol oly kiváló elmék vannak Jelen, bizonnyal hatékonyabb bizonyítékokkal fogják megvédeni.

Befejezem pedig felszólalásomat a régi kor híres püspökének, Szt. Ágostonnak szavaival: -Nagyobb dicsőség a háborút megölni szóval, mint az embereket fegyverrel!« Azaz: inkább békés tárgyalásokat, mint háborút, s inkább hasznos termelőeszközöket, mint gyilkoló fegyvereket.

3