Magyar Hírek, 1962 (15. évfolyam, 1-23. szám)

1962-06-15 / 12. szám

XV. évfolyam, 12. szám. 1962. június 15.

Ára: 2 forint.

Jfr&

A VÁSÁRVÁROS HARMÓNIÁJA

»•A gépek, mondom, ördög művel Szánktól ragadják a kenyeret el,*<

A londoni vásár színes, élénk forgatagában, amikor Ádám és Lucifer árnyas pádon üldögélve, figyelik „mi olcsón és mi jól mulat, savanyú borral és rossz zenével a nép”, mondatja Madách e két sort egy arra haladó munkással.

Az „ördög művei”, a gépiek most itt állnak a budapesti vásáron, s amit a londoni szín munkása még nem érthetett meg, a gépek nem ragadják el a kenyeret, hanem millió és millió ember kenyerét termelik meg, jobbá, kényelmesebbé, gondtalanabbá változtatják az életet. Oly hatalmasak, hogy sok közülük szinte szétrepeszti a pavilon falát, s oly aprók, hogy a látogató pillantása észrevétlenül suhan el felettük. Nem az „ördög művei”, mert nem ellenségei, hanem hűséges, odaadó barátai az embernek. Itt a traktor mögé szerelt furcsa formájú, ágas-bogas masinák a szántóföldek dolgozóinak munkáját vállalják magukra, amott a karcsú radiálfúrók és lomhának tetsző esztergagépek annyi terméket munkálnak meg naponta, mint a londoni szín idején a munkás egész élete során. Bonyolult szerkezetek vigyáznak egészségünkre, látni itt a gyermekpanalizisben szenvedők lélegeztető gépét, s a Kobalt—60 elnevezésű besugárzókészüléket, amely láthatatlanul pusztítja a testünkben levő ellenségeket. Tanácsot és útbaigazítást kapunk életünk minden pillanatára. Megtanuljuk lakásunk egészséges és okos berendezését, felhívják figyelmünket a korszerű fürdőszoba farostcsempéire, víz- és légmelegítő készülékeire, hasznos példákon tanulmányozhatjuk konyháink felújításának, átalakításának módszereit. Megtapogatjuk az autóbuszt, amely majd munkahelyünkre szállít, nézegetjük az automatikus szabályozó készüléket, amely majd az üzemben biztosítja az állandó hőmérsékletet és a levegő legmegfelelőbb nedvességtartalmát. Ismerkedünk a csónakokkal és sátrakkal, amelyeket a nyári szabadság alatt használunk majd, barátkozunk a Ganz-Jendrassik 800 lóerős Diesel-voruatmotorral, amely a Balatonra repít, a rádiók és televíziók különféle fajtáival, amelyek szórakozásunkról gondoskodnak.

Amikor a mikrobuszon — ez is a vásár egyik kedves újítása volt — végigmotoroztunk néhány külföldi kollégával a Paál László úton, a Városligeti tó mentén, majd a Művész-sétány pavilonjai és éttermei között, egyikük elgondolkodva így foglalta össze benyomásait: „A külföldi vásárok közül nem egy talán nagyobb, impozánsabb, szemkápráztatóbb. A budapesti vásár sajátos bája, egyéni kedvessége színeiben és harmóniájában

Es valóban, az első, ami akaratlanul is megállítja a látogatót, a vásár külsejének rendkívül megkapó színskálája. A csarnokok, pavilonok- finom, letompított pasztelszínei harmonikusan egészítik ki egymást és olvadnak össze a májusi záporok után haragos zöldbe öltözött hársak és platánok lombkoronájával.

Nem tudom, külföldi kollégám, a harmónia kifejezést használva, csupán erre gondolt-e. Számomra a harmóniának mindenesetre más, mélyebb értelme is felderengett a vásáron. A 260 000 négyzetméternyi „vásárváros” több mint felét a külföldi kiállítók foglalták el. Ötszázötvenen jöttek el az idén és mutatták be nálunk áruikat, százzal többen, mint tavaly és csaknem 500-al többen, mint 1958-ban, amikor először szerepeltek itt ismét külföldi cégek. Harmónia abban, ahogy Friedrich Krupp kétütemű Diesel-motorja „békésen” megfér a negyvenöt méter magas lengyel toronydarú árnyékában, ahogy Siemens hasonló árukkal jelentkezik, mint az NDK Elektrotechnik vállalata, ahogy a szovjet pavilon nyugati cégekével szomszédos. Harmónia abban a törekvésben, ami Finnországtól Kubáig és Ausztriától Japánig a kiállítókat jellemezte: bemutatni országuk hozzájárulását a szebb, kényelmesebb, kultúráltabb világ kialakításához. A Budapesti Ipari Vásár jelentősége így az üzletkötéseken túlmenően az együttműködés széles területének bemutatása, a kölcsönös egymásra utaltság felismerésének bizonysága volt. Joggal jegyezte meg egyik külföldi vendégünk: „A BIV-hez még egy betűt kellene illeszteni,^ az „N” betűt, annak jelzésére, hogy már való ban nemzetközi.”

Bármennyire jólesett is ezt hallani, számunkra természetesen a vásár mégis csak elsősorban nemzeti. A nemzeti tükör szerepét játssza évről évre. Meglátjuk benne népgazdaságunk nagyobb szektorának, iparunknak arculatát, s egészen közelről megvizsgálhatjuk jellegzetesebb vonásait. Az év folyamán saját ipari arcképünkkel valahogy úgy vagyunk, mint az az ember, aki apró tükörcserepekben csak arcának valamelyik részletét tudja szemügyre venni. Csupán mozaikokban látja önmagát, s aztán hatalmasan meglepődik, ha egyszerre szembetalálkozik teljes tükörképével. Ez a meghökkenés jellemezte annak az egymillió embernek a hangulatát, aki ott sétálgatott, tereferélt és nézelődött a vásáron. De kifejé jövet, ezek a vonások elégedetté lágyultak. A mozaikdarabok értelmes egésszé, határozottan kibontakozó képpé álltak össze. S ez a kép olyan, amelyről — hadd maradjunk Madách szavainál —, elbizakodottság nélkül elmondhatja a látogató: „Szebb kor csíráját sejti benne szűm.” Pethő Tibor

Részlet a vásárból

(Vámos László felvétele)

Új szobor Budapesten

Néhány nap óta új bronzszobor áll Budapesten. Csendben, ünnepi beszédek nélkül felállították a Bajza utca és a Benczúr utca sarkán Somogyi József Kubikos-szobrát a Magyarok Világszövetsége székházának Bajza utcai előkertjében. „Forradalmi Kubikos” címmel szerepelt ez a szobor 1955-ben a VI. nemzeti kiállításon, és igen nagy sikert aratott.

A bronz-kubikos talapzata durván faragott kőtömb. Eszmei talapzata: a hárommillió koldus típusát ábrázolja, akik közül „kitántorgott Amerikába másfél millió emberünk”. Ezekkel, ezeknek fiaival, unokáival tartja most a kapcsolatot a Magyarok Világszövetsége. Ezért állították nagyon jó helyre a drámai szép szobrot, amelynek az utcán járók közül már sok nézője van.