Magyar Hírek, 1962 (15. évfolyam, 1-23. szám)
1962-06-01 / 11. szám
ZELK ZOLTÁN: Ívesei sorok októberről i. Fölébredtem. Arany karokkal vártak az októberi fák. Az ősz foszladozó ezüstjét még zöld szálakkal fonta át a nyár visszfénye. Várt az út és a munka várt — még mennyi vani mint fába szívet a szerelmes úgy vágytam bevésni magam az ország fájának törzsébe, hadd lássa bevésett szívem az eljövendő nemzedék, mely a fa árnyában megpihen. Mústszínű, hegy alá bújt tájék, hol csend, s a csendben vers terem, hol ármányok polipkarjából kitépem végre életem s azzá leszek, kinek születtem, mire mindig készültem én, miért annyi hináros évbői zöld partra rántott a remény... A reggel várt, az út, a munka — s mintha szélvész támad, forog, esztendők recsegnek, inognak, egy ország porzik, kavarog: ezt éreztem már körülöttem.,. Az a délutánt Az az est! s másnapra töréstől kifordult mint széltépte fa, Budapest! Mústszinű táj, vers, őszi reggel... té szélvész mindent felkapott... Sorsom? Egy nép sorsa fölött már a végzet varja károgott! 11. Költő vagyok, képekkel szólok, de legyen egyszerű szavam, úgy fakadjon most ajkamról, megértessem végre magam. Ügy szóljak ama októberről, önvád is legyen, ami vád, úgy fordítsam a szó pengéjét, nem másba, önmagamba vág. Mert elmondom most már: a lélek akkor is szükölt, vonított, érezte már a szakadékot, mely talpunk alatt megnyílott, érezte már nagy zuhanásunk, — hát miként mondhat mást a száj, amit az értelem súg néki, s a lélek sikolt, kiabál? Virtusnak vélt dacoskodások, bátorságnak hitt gyávaság, mely szüntelen csak hajtogatta a maga jussát, igazát, akkor is, mikor öltek, öltek... s már nem is a kis banditák, de Werbőczy gyilkolt az utcán, ama ősi vérszomjúság, mely társaival fölfalatta Dózsa testét s falatna még paraszttal a paraszt húsából, munkással a munkás szivét, mely álmaim nedvét kiitta — és kárörvendőn vigyorog szemembe, míg kínnal peregnek a homokszínű hónapok. 111. Ezért legyen magam testébe döfött kés ez a költemény — mert higgyétek el, ki nem mondott szavaimmal vétettem én a legnagyobbat. Így tanultam, Uy keserű lecke után, amit az ész sugall s a lélek sikolt: csak azt mondja a szám! FINÄLY OLQA: /Q- ludós emlékere. Szemében összetört a táj, lábánál elfogyott az út, a nagy folyónak habja zúg, lábánál elfogyott az út, szemében összetört a táj. Tükrében többé nincsen arc, a könyv, a könyve nyitva még, a tűz kihuny, a lámpa ég, a könyv, a könyve nyitva még, tükrében többé nincsen arc. A szűk. homályos ablakon bejött hozzá a végtelen, halkuljon minden énekem, bejött hozzá a végtelen a szűk, homályos ablakon. A minden-mindegy átölel, már nem kell félnem semmitől, sorából óra, perc kidől, * már nem kell félnem semmitől, a minden-mindegy átölel. Pu Ajkai Erőmű Légifelvétel Zlrcröl, az apátsággal, jobbra az arboretum. Lent: Bakonyi táj /I magyar embernek mindig több volt a Bakony, C/t mint egy hegység, vagy egy erdőrengeteg. Legendák, haigyamáinyak, mesés históriák, ábrándos népdalok és keserves bujdosó-énekek foglalata és ötvözete volt inkább. Valamikor a Balaton partvonalától a Dráváig, a Rábáig, a Dunáig nyúlt el a Bakony. Közép-Európa legnagyobb lomberdeje volt, s még a múlt század közepén is tizenegyszer elfért volna benne a Hortobágy. Hogyne tudta volna hát elrejteni az ország bujdosóit. A török, a tatár, a német elől egyaránt a Bakonyerdő rejtekébe futott fél Dunántúl lakossága; Rákóczi hazátlan kurucai, a szabadságharc bujdosó honvédéi itt leltek menedékre, de a feudális viszonyok ellen lázadozó jobbágyoknak is ez a rengeteg jelentette az oltalmazó mentsvárat. Tömött lomiberdei, barlangjai, pásztortanyái és félreeső csárdái jó búvóhelyek voltak1 a földesúri önkény elől1 szökő cselédeknek, a tűrhetetlen életviszonyok, a társadalmi igazságtalanság elől menekülő parasztoknak, zselléreknek s egyéb ►'szegénylegényeknek-«. A Bakony befogadott és elrejtett mindenkit, akit a rendi társadalom txüincseiiból vadó szabadulás vágya zúgó érdéibe űzött a gonosz időkben. A végeszakadaitlani erdövSdék társadalmának a kari ász volt a legrangosabb tagja ősi foglalkozás volt a sertéstartás ezekben, a makktermő rengetegekben. A bakonybéll apátság 1036. évi alapítólevele már említi a bakonyi -gyísznóóvókat-, Béli Mátyás pedig az 1700-as évek Bakonyáról jegyzi fel, hogy sűrű makkerdei a sertések megszámlálhatatlan fáikéit táplálták. Azóta megritkult a Bakony. Igen vedlett, igen foszlott az erdőgúnyája, testének alig egyharmadát takarja már csak. A többit kiirtották a török utána telepesek, a szénégetők, a hamuzsírfőzők, meg a felújítással1 nem sokat törődő magántulajdonosok. Mégse múlik el a Bakony: erdőterülete ma is meghaladja a kétszázezer holdat, s ezt az állományt tervszerű munkával egyre növelik az állami erdészet dolgozói. A hegység belsejében, a Magas-Bakonyiban most is hatalmas erdőségeket alkot a bükk meg a tölgy; Borzavár, Porva és Bakonyiéi vidékén még mindig olyan a táj, amiilyennek Kisfaludy látta: »Te Bakonynak rengetegje, — Borzasztó vad árnyékok!*! A mai Bakonyt mégsem az erdők jellemzik elsősorban, Sakkal inkább a völgyeiben, medencéiben kibontakozó új ipari tájak. A toronyszerű tölgy- és bükkszálak -helyén valóságos tornyok — aknatornyok, hűtőtornyok, gyárkémények — sorakoznak; drótkötélpályán úszó csillék, acél talpaikkal hegyeket-völigyeket átlépő távvezetékek, új vasutak és betomutak, nagyvárosi háztömbök a mad bakonyi tájikép legjellemzőbb elemei. Szemünk előtt alakul át nagy jelentőségű iparvidékké a Bakony. Hegyed mélyén drága kincsek rejtőznek, a világ bauxitkészdetének igen tekintélyes hányada itt található, s két hatalmas kombinát, az ajkai meg az inotai dolgozza fel alumíniummá. A Bakony keleti peremén, az egymás közelében elhelyezkedő bauxit- és barnaszéntelepekre támaszkodva alakult kd Várpalota környékén az egyik nagy iparvidék. Az. inotai erőmű a palotai szénmedence lignitjét alakítja át villamosenergdává, az alumíniumkohó a Bakony és a Vértes baiuxitjábód1 állítja elő a nagyértékű könnyűfémet, a péti vegyiművek pedig az ország vetésterületének igen jelentős részét látják el műtrágyával. A palotai iparvidék ma már több mint harminc környező községi lakosságát foglalkoztatja, maga Várpalota pedig az utóbbi évtizedben az ország egyik legszebben megépített modem nagyvárosává fejlődött. A másik új iparvidék a Bakony délnyugati szegélyén alakult ki. Ajka kórül. Száz évvel ezelőtt mindössze 1500 lakosa volt a Csánger völgyi rengetegek mélyén megbúvó falucskáinak, amely ma 16 000 lakosú város; új negyedeiben az utóbbi évtizedben több mint négyezer korszerű lakás épült Ajka kcmnyűfémkohászatunk másik fő központja, vonzereje a devecseri, zirci, sümegi, tapollcai és keszthelyi járások messzi területeire kiterjed. MEGHALT DR. B0RS0DY BEVILAQUA BÉLA Városunk múltjának fáradhatatlan kutatója, szerelmese hagyta itt örökre március elején Pest-Budát, ahogyan ő máig is nevezte Budapestet. 77. születésnapja után alig néhány nappal elhunyt dr. Borsody Beviiaqua Béla. Imádója és költője volt ő a város régi köveinek, épületeinek. Minden háznak Ismerte múltját, történetét. Tudós volt, nem elfogult, beskatulyázott szaktudós, de még a régi polihisztorok fajtájából való. Csodálatos memóriája segítette mindvégig munkájában, hihetetlen mennyiségű Ismeretanyagot őrzött emlékezetében és halmozott fel könyveiben. A kultúrtörténet minden területén otthonos volt. Két nagy munkán dolgozott utolsó éveiben, a Víziváros történetét irta meg s a Szemüveg történetét. De nemcsak tudós, költő is volt, «-elvetélt poéta«, ahogy magáról mondta. «Ez is fénylira« — egészítette ki boldogan egy-egy versidézettel a Szemüveg történetét. Elmondhatatlanul szerényen, őszintén, tisztán élt mindvégig. szegényebb lett a pesti utca, és szegényebbek lettünk különösen ml néhányan, akik közel állottunk hozzá. Szorongó, fájó lélekkel búcsúzunk tóle. A Bakony legmélyén, Zirc környékén alakult ki a harmadik ipari központ. A dudari szénbánya fejleszti itt mind gyorsabb ütemben a legeldugottabb magas-bakonyi falvakat, s Zirc új Hakónegyedei az ősi településnél már szinte nagyobb területen feküsznek el, két-háromemeletes háztömbjeikkel. Az újkeletű ipartelepeik — bányák, kohók, erőművek — erőteljes fejlesztő hatással vannak valamennyi bakonyi községre. Az ívelt tonnácos, fehér ámbitusú öreg paraszitházakiból álló ősi faluim a got a legtöbb helyem már valóságos villasorok veszik körül, fény« cső világfit az utcákon, s autóbuszvonalak vezetnek a legeldugottabb hegyifalvakhoz ás. A bakonyi táj előttiünk változtatja arcát, s központja, Veszprém, csendes kisvárosból országos jelentőségű nehézvegyipari kutató centrummá fejlődött. A hajdani kanászairól, betyárjairól híres Bakony az ország legfontosabb könnyűfémipari körzetévé vált. Erdőségeit nem csárdák övezik immár, hanem hatalmas ipari gócpontok, erőművek, alumlniumkohók, mangán-, szén- és bauxitbányák. Antalffy Gyula 9
