Magyar Hírek, 1962 (15. évfolyam, 1-23. szám)
1962-06-01 / 11. szám
Szalámierdő az érlelőben Tessék egy kis kóstoló... (Novotta Ferenc felvételei) Csomagolás után — mehet... Szalámi lesz belőlük — ha majd meghíznak Ellenőriz, vizsgál a gyár laboratóriuma. Jobbra: »Lehet füstölni...« Lent: készül a pompás húscsemege: töltik a szalámit A /'incsen párja, nincsen versenytársa ízben, zamatban, /\l táperöben, tartósságban a magyar szaláminak, ötven esztendeje már annak, hogy védjegyezte Hágóban a döntőbíróság, ötven esztendeje, hogy szállítja a vasút, a hajó, az autó, a repülőgép a világ minden tájára. Fogyasztják Csehszlovákiában, falatoznak belőle Ausztriában, eszik Nyugat-Németországban, szervírozzák Angliában, kedvelik Svédországban, tálalják Hollandiában. Eljutott Egyiptomba, Abesszíniába, Irakba. Legutóbb Brüsszelben, a világkiállításon nyert elismerő oklevelet. Megleljük minden büfében, találkozunk vele mindenütt, ahol hidegtállal kedveskednek a vendégnek. Kínálják éttermekben, vendéglőkben, fogyasztják repülőgépen, árusítják vonaton. A kirándulóknak kedvenc csemegéje. Mi a titka ennek a speciális magyar húscsemegének, amit nem tudnak elkészíteni, ízesíteni, tartósítani sehol másutt a kerek világon úgy, mint idehaza, nálunk, Magyarországon? — Nincs titka — mondják a gyárban, ahol szalámierdők érnek az érlelőben, és ahonnan útnak indul a magyar szalámi a világ minden tája felé. A »titok*: a magyar föld, a magyar klíma. A magyar szalámi tiszta sertéshúsból készül. Jól kihizlalt, válogatott magyar mangalica-sertéseket tenyésztenek erre a célra állami gazdaságaink és termelőszövetkezeteink. A hús zamata, íze, porhanyóssága, kövérsége, a fűszerek ereje, illata, színe teszi ezt a csemegét. Az érlelési idő, a feldolgozás ezer csínja-bínja, a nemes penészbevonat születése, növekedése, terjedése eredményezi, hogy nemcsak ízben, zamatban, de tartósságban sincs versenytársa. A Közel-Keletre légmentesen zárit, bádog bélésű faládikákban érkezik. A termelés ma hat és félszerese a réginek. A gyártási technika esztendőről esztendőre tökéletesedik. De az íz, a zamat a régi, éppen olyan, mint ötven esztendővel ezelőtt. Szeretik, fogyasztják mindenütt. Reggel: orvosság. Az egész család csemegéje, a szépen terített reggelizőasztalon. A szürke-fehérköpenyes, piros-fehér bélű szalámirudat koppanva karikázza a kés. A hófehér kenyeret vékonyan kell vajazni alája, éppen csak anynyira, hogy legyen mibe tapadnia a szalámiszeletnek. A szalámikarikák tetejére zödpaprikagerezd kerül, arra pedig, mint valami játékhuszár csákója: egy szem piros héjú, fehér bélű, ropogós hónaposretek. Ilyenkor tea kívántatik rá. Délelőtt vastagabb karilkát szelnek belőle, és zsemlével fogyasztják. Vaj nélkül is jó, de a retek vagy a zöldpaprika elmaradhatatlan, éppen úgy, mint szép lány mellől a kísérő. A harmatos piros retek úgy mosolyog ilyenkor, mint a cseresznye és ha sóba mártják pirul, mint az eladó lány. Délelőtt érezni igazán, hogy a sok finom fűszer mennyire összeérett a mangalica-sertés porhanyós, kövérkés húsával. Sört kell Inni rá, aranysárga, hószínhabos kőbányait. Este férfiak vacsorája. Kerti zöldhagymával adja ki azt a mennyei ízt, amitől bizsereg az ember ínye, megsokszorozódik az étvágya és úgy kívánja a fehérbort néhány csepp ásványvízzel — szőke badacsonyi rizlinget, vagy mézszfnű móri ezerjót —, mint zsenge vetés a májusi esőt.:; ())
