Magyar Hírek, 1962 (15. évfolyam, 1-23. szám)
1962-05-15 / 10. szám
mmrnnmnmmmmmmi A híres szigligeti védett Jegenyesor a Keszthely felé tartó müút mentén A Királyasszony szoknyája nyugati oldala. A nyereg mögött a Badacsony sötétlő tömege (Vámos László felvétele) cA „iAVYmálm,, ■ ííziíflicfot Szigliget környéki régi parasztház a Várhegy tövében A hatalmas kékvízű tó nem elérhetetlen szépség többé. Mert valaha az volt. Pompás vizét, a feledhetetlen panorámát, az üdülés örömeit csak kevesen élvezhették. Most évente százezren veszik birtokukba néhány hétre a Balatont, s végig, a 197 kilométeres part mentén, májustól szeptember közepéig, a vidámság ver tanyát. Sokan évről évre régi ismerősként üdvözlik az akarattyai dombok alján megcsillanó tavat, második új felfedezőként róják partjait. Siófok daltól hangos villasorait, Füred árnyas sétányát, órákig néznek Tihany csúcsáról a messzeségbe, felkapaszkodnak Badacsony sétaúltjain, s kirándulásaik során Hévízre is elvetődnek. Kenese, Almádi, Földvár, Lelle, Boglár — valamennyi zsong és pezseg a nyaralók jókedvéül, s ha külföldieket kalauzolunk — az éttermek előtt parkírozó, idegen rendszámú autók, a zsúfolt motelek is mutatják, milyen örvendetesen szaporodik számuk —, a vendéglet is rendszerint e népszerű helyekre visszük, amelyeknek varázsát már oly sokan ismerik. Pedig mennyi titkot rejt még a Balatonpart. Szóljunk most az „ismeretlen” tájak legszebbikéről, Szigliget vidékéről Túl Badacsonyon, ahol már sokak szerint „véget ér a világ”, hiszen a vasút is — Tapolca felé tartván — hűtlen lesz a tóhoz, a távolban pedig sötétlő tömegként zárja le a látóhatárt a Keszthelyi-hegység, dombok árnyékában, szőlőskertek tövében búvik meg Szigliget. Eötvös Károly „Utazás a Balaton körül” című munkájában lelkesülten írja: „ ... nincs még egy ilyen szép hely a világon”. Aki válogathat az utazás módjai között, jól teszi, ha a hajót választja. Életében nem felejti el, amit látott, s igazat ad majd Eötvös Károlynak. A badacsonyi kikötőt elhagyva, mintha hatalmas forgószínpad mozgatná, lassan fordul a táj. Balról a Badacsony tárja fel addig még nem látott részeit, mögötte Gulács szabálytalan vulkánkúpja ágaskodik, a messzeségben felsejlik Csobánc is, egy darabig a Szentgyörgy-hegy széles, kissé kopár homloka látszik a távolból. Aztán a tópart hirtelen meszszeszökik, ez itt a lábdi öböl. Az a sötét erdő, ott a magasban, már az Antalhegy koronája, s mögötte, elgy hajlatban, napsugaraktól bearanyozott ékszerként villannak fel a Várhegy romjai. Még néhányszáz méter, a hajó már kikötéshez készülődik, s egyszerre a vendég elé tárul a szőlőborította szigligeti dombsor, amely mintha egyetlen öleléssel akarná, magához szorítani az érkezőt. Az egyik ölelő kar a Rókarántó, csúcsán aprócska kápolna, a másik a szőlősorokkal fodros Királyasszonyszoknyája. S a kettő között, a nagy, lágyívelésű kagylóban — az is a neve, Aranykagyló —, a Kamonkő bazalt oszlopai alatt, szőlők közé rejtetten, pincék, házak, nyaralók. * ősidőktől kezdve lakott ez a táj, sok népet, sok harcot látott az évezredek alatt. De a múltnak már csak kevés nyomát leli a mai vándor. Az Avasi templomrom, s a szőlőforgatás közben néha még kiforduló edénytöredékek az egykor élt Árpád-kori falu emlékét idézik, a Cifra-major közelében talált rézbalta még régibb idők tanúja, a vízimalom mellett kanyargó út rómaii hadiút volt valaha, s ha felkapaszkodunk a Várhegy meredekén, s a romok közül végigtekintünk a nyílegyenes jegenyesorokkal keresztül szabdalt Tapolcai-medencén, felidézhetjük emlékét törökverő Magyar Bálintnak, meg a kurucoknak, törökkel, némettel verekedő egykor élt hősöknek. A hősök unokái — a Némethek, Kovácsok, Mártonok, Szabók, csupa régi jobbágy- és vitézivadék — ma szőlőt művelnek a fel-le kanyargó dombsorok között, s hegyközségbe (a szövetkezés, a termelési összefogás egyik formája) tömörülve a badacsonyival vetekedő bort termelnek. A szőlőkarók, mint hadrakelt katonák, egyre feljebb, s egyre távolabb merészkednek, már a KamonSő bozótjai között is rendet vágtak, s bizony a Királyasszony-szoknyája se sokáig őrizheti bokros üstökét a hódító szőlővel szemben. Az egykori urak — az Eszterházyak (pompás kastélyuk ma íróknak szolgál alkotóházul) — bizony csodálkoznának, ha látnák, milyen lelkes örömmel dolgoznak, s miként boldogulnak sajátjukban volt cselédeik. Egyikükmásikuk valóságos művész a szakmájában. Talabér bácsi a Tapolca-patak vizével öntözött, a Balatontól elhódított hatalmas kertjének öklömnyi paprikáit az egész környéken ismerik, s ha kérded, ki a szőlő és a jóféle gyümölcs igazi értője, bizonyára az örökké kísérletező Szabó Lászlót ajánlják. Aki keresi, dúsan termő fái között megtalálhatja. A mindennapi kenyérért nem kell innen a városba menni. Biztos megélhetést ad a szőlő, meg a nádgazdaság, s a Tapolca-menti laposon évről évre gyarapodnak a Balaton-tsz tagjai is. A falu házai már nemcsak a Várhegybe kapaszkodnak, terjeszkedik a község. Városba illő hosszú villasor szegélyezi az országutat és az első házak már elérték az erdő szélét. A Majális-erdő sűrűjében úttörők vidám dala száll, a táborozók egy kis csapata éppen most ereszkedik le az ösvényen, a Balatonhoz; esti fürdőzésre. Az erdőn túl, lent a mélyben felcsillan a tó tükre. A part mentén hab fodrozza a vizet, a távolban, a fonyódi dombok irányában két vitorlás ring, de Keszthely felé, a hegyek alatt már mélykék a víz, az éjszaka közeledik, Csatár Imre m verseny, különleges, •n, rendkívüli. Az íz, a szín, a tűz, a zamat dönti el, hogy «•lei« milyen helyet ér el a nemzetközi ranglistán. Nemes verseny. Borok vetélkednek egymással: rubint színű pirosak, smaragd tüzű zöldek, csorgatott méz szín szőkék. Melyik lesz a győztes még nem tudni. A verseny titkos. A zsűri: francia, olasz, osztrák, német, bulgár, magyar és román borbírákbál áll. Budapesten 1958-ban tartották az első Nemzetközi Borversenyt. Akkor 569 bormintát kóstoltak és minősítettek a bortermesztés tudományának nemzetközi hírességű professzorai. Az idei versenyre 1003 borminta nevezett be. A világ minden tájáról, 21 ország bora verseng az elsőbbségért. Amerikai, japán, spanyol, portugál, olasz, francia nedűk vágják izgatottan pirosodva, vagy szemérmes szőkén mosolyogva a borbirák ítéletét. A mi hazánk 304 bormintával indult a versenyen. Hegyalja fejedelme, a borok királya és királyok bora: a tokaji természetesen nem hiányozhat. A fanyar szamorodni ikrek, az édes és a száraz, csakúgy képviseli az egyik leghíresebb magyar borvidéket, mint a gondűző furmint, vagy az orvosságok orvossága, a borértők kedvenc csemegéje a tokaji aszú. Villány vérpiros leve, Badacsony bazaltízű kéknyelűje, az egri borvidék hires borai, legelsösorban a kesernyés, mélytüzű bikavér, amely már Dobo István vitézeinek hősiességét is erösítgette. Mind-mind ott sorakozik a bírák előtt. Es nemcsak történelmi borvidékeink szülöttei állják a tornát, nemcsak a móri dombokon szűrt, utánozhatatlan ízű ezerjó, vagy a fiatal leányarc pvrosságú soproni kékfrankos, a pajkos cirfandli és a mecseki dombokon érlelt szőlők levs jelentkezett, hogy állja a borbirák ínyének ítéletét, hanem új borvidékeink újszülöttei is- A Duna—Tisza-közének homokján, Kecskemét és Baja vidékén több ezer holdon új szőlők, új borok születtek. A magyar föld, a magyar borásztudomány új nemzetközi kincsei ezek. És ma már ők is helyet kémek, rangot kívánnak a borvilág nemes családjai között. Termelőszövetkezetek, állami gazdaságok és egyéni gazdák borai egyaránt szerepelnek. A híres magyar bortermelők sorában húsz egyéni szőlősgazda is szerepel. A verseny titkos. A borbirák még nem ítéltek. Ctiak a palotából, ahol a torna áll — Vajdahunyad vára az ma is — szállongó, rebbenő illatok, csámcsogásak, csettintések, fejbólintások mikéntjéből lehet úgy jósolni, hogy a világhírű magyar borok ezen a második borversenyen is nem egy aranyéremmel térnek majd meg pátriájukba. Haruspex Izek, zamatok a borbIrAk előtt Munkában a bíráló bizottság mnmmmmmmm)))))))
