Magyar Hírek, 1962 (15. évfolyam, 1-23. szám)

1962-05-15 / 10. szám

LABDARÚGÓ VILÁGBAJNOKSÁG VEgy ki§ futball-történelem Mit várhatunk Chilében? Uruguaytól—Chiléig Az 1928-ban Amszterdamban rendezett IX. nyári olimpiai játékoknak futball szempontból két jelentős eseményét őrzi a sporttörténet: Uruguay megvédte olimpiai bajnoki címét és a FIFA (Nemzetközi Labdarúgó Szövetség) kongresszusa elhatározta a világbajnokság, a Coupe de Monde négyéven­kénti megrendezését. Később a rendezés jogát az önálló állammá alakulásának századik évfordulóját ünneplő kétsze­res olimpiai győztes Uruguay kapta. A rendezők nagy lel­kesedéssel láttak az előkészületekhez, de az (osztrák Hugo Meisl híres »Wundermannschaft«-.)a után utazási és egyéb nehézségekre való hivatkozással jó néhány európai ország — köztük-a magyarok is — lemondta a részvételt. Európá­ból csak négy együttes hajózott át 1930-ban az óceánon, ahol a körülményekhez szokott dél-amerikaiak egymás kö­zött döntötték el az elsőség kérdését. A világbajnokságot Uruguay válogatottja nyerte. Magyarok a startnál A dél-amerikaiak 1934-ben az olasz rendezőknek adták vissza a kölcsönt, a világbajnokok távolmaradtak. Az egy­mással versengő magyar profi klubok érdekeire való tekin­tettel válogatottunk különösebb előkészület, sőt edző nélkül lépett pályára Nápolyban. Egyiptomot ugyan még biztosan győzte le a kiváló futballistákból az utolsó pillanatban ösz­­szcállított együttes, de a következő találkozón már az ellen­fél győzött Az osztrákok 2:l-es győzelme alaposan felkavarta a magyar sportkedvelők hangulatát. Sokan kifogásolták az összeállítást, a sérült Sárosi szerepeltetését s az olasz Mattea részrehajló, botrányosan rossz bíráskodását. A döntőben is­mét a rendező ország, az olaszok csapata győzött 2:l-rc a legendáshírű Planicka együttese, a csehszlovák válogatott ellen. A döntőben A sértődött »uruk« még 1938-ban Franciaországba sem küldték el csapatukat, de az elzárkózó Angliát kivéve, a fut­­ballsportban valamennyi számottevő ország képviseltette magát a III. világbajnokságon. A magyarok nagyszerű gár­dával, a volt híres játékos, Schaffer edző vezetésével ko­moly esélyesként indultak. Csapatunk különösen az elődön­tőben játszott nagyszerűen. A Szabó — Korányi, Biró — Szalay, Turay, Lázár — Sas, Zsengellér, Sárosi, Toldi, Titkos összeállítású együttes 5:l-re lelépte a svédeket. A döntőre Dietz kapitány teljesen felforgatta a csapatot s az olaszok erőteljesebb játékkal 4:2-re győztek. A második helyezés is értékes volt, de a szakértők egyöntetű véleménye szerint a svédek ellen szerepelt magyar válogatott megnyerhette volna a világbajnokságot. Ismét Uruguay A második világháború okozta hosszú kényszerszünet, 12 év után, 1950-ben Brazíliában rendezték a IV. világbaj­nokságot. A dél-amerikai rendezés ezúttal sem hozott tel­jes sikert. Több közép-európai ország, és így a magyarok válogatottja sem indult a találkozón. A nagy esélyes, a ha­zai Brazília, szurkolói nagy bánatára a döntőben kikapott a korábbi mérkőzésein gyengébb formát mutató, nehezen to­vábbjutott Uruguay válogatottjától. A magyarok a főszereplők 1954-ben Svájcban végre együtt voltak a legjobbak. El­indultak a félelmetes hírű dél-amerikaiak, a legjobb európai csapatok és az angolok sem hiányoztak. Mégis a többéves veretlenség után, nagyszerű győzelmi sorozattal tarsolyá­ban, a mágyar válogatott volt e- torna fő esélyese. Tizen­együnk remekül kezdett, 9:0-ra nyert Dél-Korea, majd 8:3-ra Nyugat-Németország ellen. Ezen a mérkőzésen pedig a magyarok Puskás sérülése miatt félórán át tíz emberrel játszottak. Nehéz mérkőzések következtek ezután, de a ma­gyar válogatott Brazília (4:2) és Uruguay (hosszabbítás után 4:2) legyőzésével biztosította helyét a döntőben. Már mindenki kikiáltotta a magyarokat világbajnokok­nak, hiszen a döntőbe a lényegesen gyengébb ellenfelekkel szemben továbbjutó, egyszer már fölényesen legyőzött nyu­gatnémetek kerültek. A döntő a várakozásnak megfelelően kezdődött. A jelentős magyar fölény nyomán már a 9. perc­ben 2:0-ra vezetett csapatunk. A találkozót mégis a nyugat­németek nyerték 3:2-re, elvesztettük a világbajnokságot... Hogyan történt? Érdekes, hogy a világ sportsajtója még napjainkban, nyolc évvel a mérkőzés után is gyakran bon­colgatja a döntő eseményeit. Két tényezőt illetően meg­egyeznek a vélemények: 1. A nyugatnémeteket az irreális sorsolás segítette a bajnoki címhez, hiszen könnyebb mér­kőzések után viszonylag pihenten állhatták ki a nehéz csa­tákban elfáradt magyarok ellen. 2. A sérült Puskás beállí­tása kedvéért a szakvezetők felforgatták az összeállítást­­így került Czibor életében először a jobbszélre, ahelyett, hogy a brazilok és uruguayak ellen nagyszerűen bevált csa­patot szerepeltették volna! Mindehhez még azt tennénk hozzá, hogy a csapat játé­kosaiból hiányzott az erkölcsi erő, a kellő küzdeniakarás is, amellyel a szakvezetés kétségtelen hibái ellenére világbaj nokságot nyerhetett volna az akkori idők legjobb csapata. 53 ország közül Brazília A világbajnokság már a startnál óriási sikert aratott, hiszen 53 ország nevezett a svédországi küzdelmekre. Az át­szervezett magyar csapat a selejtezőkön még túljutott, biz­tosította helyét a tizenhatos döntőben, de onnan már a Wales ellen megismételt mérkőzésen sem jutott tovább. A hiányosan felkészült, s az összeállítással még odakinn Is kísérletező magyarok ezúttal csak statisztáltak. A bajnoki címet első alkalommal a már hosszú évek óta esélyes bra­zilok nyerték, minden mérkőzésükön kiváló teljesítményt nyújtva. BcmutaéiuU a i/áia^aéaUat KAPUSOK: Grosics Gyula, Tatabányai Bányász; 1926. II. 4; 81. Ilku István, Dorogi Bányász; 1933. III. 6; 5. Szentmihályi Antal, Vasas; 1939. VI. 13. 1. HÁTVÉDEK: Mátrai Sándcr, Ferencváros; 1932. II. 20; 40. Mészöly Kálmán, Vasas; 1941. VII. 16; 4. Sárosi László. Vasas; 1932. II. 21; 24. Sóvári Kálmán, Újpesti Dózsa; 1940. XII. 31; 1. Ihász Kálmán, Vasas; 1941. III. 6. —. FEDEZETEK: Solymosí Ernő, Újpesti Dózsa; 1940. VI. 21; 16. Sipos Ferenc; MTK; 1932. XII. 13; 44. Nagy István, MTK; 1939. IV. 14; 1. CSATÁROK: Sándor Károly, MTK; 1928. XII. 28; 58. Göröcs János, Újpesti Dózsa; 1939. IV. 15; 32. Albert Flórián, Ferencváros; 1941. IX. 15; 23. Tichy Lajos, Bp. Honvéd: 1935. III. 24; 52. Fenyvesi Máté, Ferencváros; 1933. IX. 20; 42. Rákosi Gyula, Ferencváros; 1938. IX. 9; 3. Farkas János, Vasas; 1942. III. 21; 4. Monostori Tivadar, Dorogi Bányász; 1936. VIII. 24; 5. A válogatott keretben lévő játékosok neve után az Illető sport­körét. születési dátumát és válogatottságainak számát tüntettük tel. A törökök ellen győztes magyar válogatott (balról) Sándor, llku, Sipos, Mátrai, Mészöly, Solymosí, Albert, Fenyvesi, Tichy, Sárosi és Göröcs Mészöly Kálmán, a tehetséges középhátvéd, a védelem oszlopa. Jobbra: Göröcs biztatóan ugrott ki két védő között... De a végén a kapus kezébe gurította a labdát Grosics Gyula, a világhírű kapus a világbajnokság után vissza­vonulásra készül Sándor Károly, a népszerű Csikar, a válogatott egyetlen igazi klasszis csatára (Novotta Ferenc felvételei) Parázs jelenet a vendégek kapuja előtt. A kapus messzire öklözi a labdát a fejelni készülő Mészöly elől, de Bozsik Is résen van Négy török védő és a kapus együttes erővel szerelte Sándort a kapu előtt. A tömörülő védelem ellen nehezen ment a gólszerzés A hatalmas érdeklődéssel kísért torna előtt joggal fel­vetődik a kérdés: Mit vár­hatunk Chilében? A válasz nem egyszerű, de vérmes reményeket semmi esetre sem táplálhatunk ... Kétségtelen tény ugyan, hogy a mélypont, az 1958-as világbajnokság óta, lényege­sen javult a magyar labda­rúgás színvonala s így a vá­logatott is jobb eredmények­re képes. 1959-ben főleg a nyugatnémetek, a svédek és a jugoszlávok felett aratott győzelmek után a szakértők »Európa legjobb csapata« címet adományozták Baráti együttesének. A javulás azonban, sajnos, nem állan­dósult. Labdarúgóink formá­ja meglehetősen ingadozott és ez nemcsak az eredmé­nyekben, hanem a csapat já­tékában, stílusában is visz­­szatükröződött. Így például még az utolsó erőpróbák al­kalmával is, a kiváló Uru­guay-i válogatott ellen, megemberelte magát csapa­tunk. Csupán a góllövéssel nem volt szerencséjük a já­tékosoknak, különben bizta­tó játékot nyújtottak. Alig' tíz nap múlva viszont, a má­sodik vonalbeli törökök el­len, a győzelmet is alig tud­ták kiharcolni. A formaingadozások okait az edzésmódszerekben kell keresni. Nem véletlen pél­dául, hogy a márciusban Bu­dapesten vendégeskedő szov­jet labdarúgók naponta két­­szerannyit tréningeztek, mint a magyarok s most sikeres dél-amerikai túrájuk után Uruguay 5:0 arányú legyő­zésével a brazilok mellett a világbajnoki torna fő esélye­sei lettek. A pillanatnyi megingások után a szakvezetés forma­időzítésében bízva, reméljük hogy az első mérkőzésekre frissen, jó erőben s töretlen küzdőszellemben lép pályára az angol, az argentin és a bolgár csapattal szemben a magyar válogatott, mert csak így harcolhatja ki a továbbjutást! Ennél többet reálisan nem várhatunk, mert: 1. Az igaz, hogy a véde­lem jelentősen feljavult s felveszi a versenyt bármely időszak magyar védelmével. Grosics, a kapu bravúros őr­zője, társait is nagyszerűen irányítja s a 21 éves közép­hátvéd, Mészöly, a legjob­baknak is méltó ellenfele lehet. 2. A csatársorból azonban hiányzik a kellő gólratörés. Talán Sándor az egyetlen, igazi klasszis. Fenyvesi hasz­nos, értékes játékos, de a belsőhármas tagjai (Göröcs, Albert. Tichy) kétségtelen te­hetségük ellenére sem forr­tak még ki igazi nagy fut­ballistákká. Olykor baj van a játékfelfogásukkal is, áll* va várják a labdát, nem se­gítenek hátul és így jelen­tős űr tátong a védelem és a csatársor között. 3. A jelenlegi csapatból hiányzik az irányító, a kar­mester, egy olyan nagy tu­dású játékos, mint Bozsik, aki magával ragadta s vezet­te társait győzelemről győze­lemre. Mindezért sikerként köny­velhetnénk el már válogatot­tunk nyolc közé jutását is, de tegyük hozzá: a labda Chilében is gömbölyű lesz és így kellemes és kellemetlen meglepetések egyaránt adód­hatnak! Magyarország—Törökország 2:1 (1:1) Népstadion, 40 ezer néző Magyarország: Ilku — Mátrai, Mészöly, Sárosi —- Solymosí, Sipos — Sándor (Farkas), Göröcs, Albert (Rákosi), Tichy, Fenyvesi. Góllövő: Tálát (28. p.), Solymosí (31. p.) és Göröcs (66. p.). A magyar csapat teljesítménye elmaradt a várakozástól. A csatárok álmosan, fáradtan játszottak s a védelmet is köny­­nyen zavarba lehetett hozni. BtesiUtát nett* búcsúztuk... Az angol Billy Wright és a norvég Tornensen után a Kispesten felnőtt és ma is ott futballozó Bozsik József, a népszerű Cueu is belépett a »százasok« exkluzív club­jába, méghozzá úgy, hogy a századik válogatottsága al­kalmával, a magyar—Uru­guay-! mérkőzésen a mezőny legjobbja volt, — Nagyon igyekeztem és végtelenül örülök, hogy a búcsú Valóban így sikerült, ilyen jól ment a játék — .vá­laszolta szerényen gratulá­ciónkra. — Búcsú? Hiszen az ilyen nagyszerű formában levő Bozsáknak még a világbaj­nokságon is helye lenne a csapatban ... — Jobb ez így .., Idegen környezetben, a heves küz­delmek izgalmas légkörében talán már nem menne ilyen jól a játék, hiszen lassan 38 éves leszek. Jöjjenek a fia­talok, akikben úgy érzem megvan a kellő tehetség ah­hoz, hogy eredményesen kép­viseljék a magyar színeket, — Mit vár a magyar csa­pattól Chilében? — A fiatalok formája még elégigé hullámzó — felelte. — A válogatottban jelenleg nincs annyi kiforrott, ko­moly klasszisjátékos, mint volt nyolc-tíz évvel ezelőtt. Ezért kiugró sikerekre nem lehet számítani. Azt azonban a gyengébben sikerült pró­bamérkőzések után is remé­lem, hogy eljutnak a leg­jobb nyolcig. Bozsik József, a százszoros válogatott (Szepes Béla rajza) — Mi pedig azt reméljük, hogy a válogatottságtól bú­csúzó Bozsik az utóbbi más­fél évtized legszebb magyar futball-diadalainak egyik fő részese a labdarúgástól nem vesz búcsút?! — Erről szó sincs... A Testnevelési Főiskolán rövi­desen átveszem edzői okleve­lem, utána Angliába és a Szovjetunióba indulok tanul­mányútra, majd szeretnék minél több magyar fiatalból jó labdarúgót, igazi sportem­bert nevelni... Sok sikert. Cucu, ezen a másik, új pályán is, bár ha a fiatalok Bozsik József pél­dáját követik, az edzőnek nem lesz nehéz valóra válta­ni a terveit! Uruguay válogatottja szokás szerint a vendéglátók címeres lobogó­jával, így Budapesten a magyar zászlóval vonult ki a Népstadion gyepszőnyegére Magyarország—Uruguay 1:1 (0:0) Népstadion, 80 ezer néző Magyarország: Grosics — Mátrai, Mészöly, Sárosi — Solymosi, Sipos — Farkas, Bozsik, Albert, Tichy, (Rákosi), Fenyvesi. Góllövő: Silva (58. p.) és Bozsik József (65. p.). A mezőny legjobbja, a századik válogatottságát ünneplő Bozsik irányításával döntő fölényt harcolt ki a magyar csapat, de a csatár­sorban nem volt elég átütőerő. II

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom