Magyar Hírek, 1962 (15. évfolyam, 1-23. szám)
1962-05-15 / 10. szám
ley készül a tekercs A művezető be&lUtjs zz esztergagépet A mesterséges napfényt előállító berendezés. Lent; Az alkatrész-üzem Schnitzer Ilona és Varga Mária a Crosbar Központot szereli /tz igazgató ingerülten pöcögtette a telefonkészülék villáját. (/£ — Ez a központ... ez a központ... — méltatlankodott hangosan. A suszternek lyukas a cipője. Európa egyik legismertebb telefonközpont-gyárában nem jelentkezik a központ. Ilyen az élet... A telefonközpontot kereken nyolcvan esztendővel ezelőtt Puskás Tivadar találta fel, majd nem sokkal utána, 1882 februárjában a Budapesti Hírlap szenzációs tudósítással lepte meg olvasóit: »A Vigadó épületében hallani lehetett a pesti Nemzeti Színház előadását__ Mindenki egy-egy telefonhoz ül, füléhez tartja a két hallgatót, úgy hall mindent, mintha bekötött szemmel ülne a súgólyuk mellett...« A magyar híradástechnika tehát kezdettől fogva az élvonalban járt. Gondoljunk csak a Hollós-féle tintaíró-apparátusra, amelyet hosszú időn keresztül e téren a legjobb konstrukciónak tartottak, vagy a Polláfc—Virágh féle gyorstávíróra, amely 1900- ban az elektromos jeleket először alakította át betűkké, s így a teletype rendszerek ősének tekinthető. Ebben az éven híradástechnikai iparunk több mint egyötödével kívánja növelni termelését. Ebből jelentős feladat hárul a Beloiannisz Híradástechnikai Gyárra. A gyár Fehérvári úti telepén lépten-nyomon építkezésekbe botlik a járókelő. A 120 méter hosszú új üzemépület első-része ez év közepére készül el, de kibontakoznak már a hatemeletes szociális épület körvonalai is, amelyben étterem, klubhelyiség, kultúrterem, 1600 személyes öltöző és fürdő lesz. De mivel is foglalkozik valójában az ötszáz mérnök, fizikus, technikus és több ezer munkás a BHG-ben, ahogyan a gyár nevét rövidítik, azaz amilyen jelzéssel az itt készülő termékek szerteáramlanak a világ négy tája felé? Régebben sok mindent állítottak itt elő, rádiót, telefonkészülékeket, központokat, televízió alkatrészeket. A kereslet azt mutatja, hogy mind határozottabban a nagyberendezésekre kell összpontosítani a munkát. Így aztán a Beloiannisz gyár a rádiók, telefonok, televízió-alkatrészek gyártását átengedte más gyáraknak, és szinte teljesen rátért a nagyberendezésekre, a telefonközpontok, átvitel-technikai és mikrohullámú hírközlőberendezések sorozatgyártására. A földszinti nagy csarnok zúgó eszterga- és présgépei megállás nélkül dolgoznak az acél és réz alkatrészeken, amelyek majd belekerülnek a bonyolult konstrukciók valamelyikébe. Az emeleti üzemrészekben a jelfogó-beállítóknál, a tekercselőknél, a vasmag-előkészítőknél és a szerelőrészlegnél mindenütt két műszakban folyik a termelés, és a kisasztaloknál, az elektromos vizsgálógépek előtt nagyrészt nők ülnek (az üzem dolgozóinak csaknem fele nő, talán azért, mert a finomberendezések előállításához alkalmasabbak a finom női ujjak). Ideje azonban végre elmondani, mit is gyárt a BHG? Az egyik főgyártmány, az úgynevezett Crosbar telefonközpont. Ennek előnye, hogy mérete és helyigénye körülbelül 20 százalékkal kisebb a régi központokénál, teljesen automatikusan. A Jelfogó b Légrádi Etelka a szerelőműhelyből emberi felügyelet nélkül működik. Statisztikái adatok szerint karbantartásához tizedannyi idő szükséges, mint a régi berendezésekéhez. Ezenkívül az új központ ezred másodperc alatt, gyakorlatilag tehát azonnal kapcsol. A gyár másik jellegzetes terméke oz automata falu-központ. Ez általában tíz állomásos egységből áll, de több ilyen egység összekapcsolásával a központ húsz-negyven vonalassá bővíthető. Egy egység egy időben tíz helyi és négy távolsági beszélgetést tud lebonyolítani, és nagy előnye az eddigi hasonló rendeltetésű
