Magyar Hírek, 1961 (14. évfolyam, 8-24. szám)
1961-08-01 / 15. szám
A régi világ magyar képviselője megválasztása után választóitól függetlenül végezte, vagy nem végezte dolgát Elméletben felelős volt a törvénynek, de azt az ő esetében barátai alkalmazták. Felelős saját lelkiismetének — de nem mindegyiknek volt lelkiismerete. 1939-ben ült össze a Horthy-világ utolsó országszétszóródnak, eltűnnek a színről. Néhányan még parádés állami temetést kapnak a haldokló úri világtól, a háborús bűnösök egy része akasztófán vagy kivégző osztag előtt fejezi be pályafutását. Sokan nyugatra szöknek, nyomtalanul eltűnnek odakint, megmenekülnek a felelősségrevonis elől, mert a »szabad világ« őket is olyan Az ország képviselői e parlament üléstermében a felesége és családja dolgozik helyette. Az új élet új emberei lépnek az első sorba, s ők foglalják el az Országházban a régi padokat a régi ülésteremben. Ipari munkások, parasztok, tanult emberek. Idősebb és fiatal tudósok, kutatók, professzorok, akadémikusok, gyakorló orvosok, mérnökök, mezőgazdasági szakemberek. Neves művészek, írók, újságírók. Tanárok és tanítók, papok és hivatalnokok. Férfiak és nők vegyesen. Mindannyian soksok ember bizalmából, politikai hitvallásuk, elveik, munkájuk, eredményeik, képességeik és a haladás ügye iránt való hűségük jogán képviselők, állami és pártvezetők. Grófunk egyetlenegy sincs. A bársonyszékek félkaréjának középső ülésein egy munkás, egy szegényparaszt és egy kommunista értelmiségi ül: Kádár János, Dobi István és Münnich Ferenc. A régi világban közelébe se engedték őket a törvényhozásnak. Mögöttük Fehér Lajos éppen arról a helyről mond beszámolót a mezőgazdaság szocialista átszervezésének nagy eredményeiről, ahol két évtizeddel ezelőtt a feudalizmust és a »-történelmi osztályok- érdemeit dicsérte szónoklataiban egy ötvenezer holdas gróf. Bankáraink, gyárosaink sincsenek. A gyáripart munkások és munkássorból tömérdek tapasztalat és szakmai művelődés útján nagyüzemek élére került, azután érdemeik alapján titkosan képviselővé választott igazgatók, mérnökök képviselik az új törvényhozásban. A mezőgazdaságot a legnevesebb termelőszövetkezeti parasztvezetők. Az Alkotmány megállapítja a képviselője felelősségét választóik irányában is, s ezzel olyan állandó és szoros kapcsolatot hozott létre a törvényhozás és a tömegek között, amilyenről szó sem lehetett a régi világ magyar parlamentarizmusában. A képviselőjelölt bizalmat kér választóitól, s munkával, gyűlése. Miközben az ünnepi megnyitó ülésen a körjegyző a névsort olvasta — Abonyi, Alíöldy, Angyal, Antal, gróf Apponyi, Bajcsy- Zsllinszky, vitéz Baky ... Bárczay, vitéz Bobory, gróf Csáky, Csia, Csilléry • • • Darányi, Eckhardt, Eitner, gróf Esterházy... gróf Festetich..; Hubay Kálmán és így tovább — az újságíró a karzaton ült és számba vette a megválasztott képviselők érdemét, ami bejuttatta őket az országgyűlésbe. Születést, rangot, vagyont, gazdag feleséget, barátságot, kártyás cimboraságot, egyik kézből másikba játszott szeretőt, ébredő, exista vagy turulista múltat talált, véres ellenforradalmi titkokat, melyeknek Horthy is részese volt, ezért bűnrészeseit a legmagasabb méltóságokra tette alkalmassá, ... csak minden tizediktizenötödik emberre tudta rámondani: igen, ezt értelme, képességei, tisztsége, tiszta szándéka ajánlotta képviselőségre. Az újságíró azt is tudta, melyiket választották meg népakarattal, melyiket terrorral, csalással, vesztegetéssel, halottak hamis szavazataival, s hogy egyik kerületben 5 pengőért vásárolták' a szavazatokat, a másikban százat is fizettek érte. Most itt voltak, választottak, mandátummal és mentelmi joggal. Néhánya gondterhelt, mert érzi felelősségét, s tudja, hogy nehéz idők következnek. A többség cinizmussal, diadalmasan, vagy kalandor vidámsággal tekint a jövő felé. Holnap, holnapután már tucatszám fogják megrohanni az ipart, a kereskedelmet, a bankokat és a minisztériumokat, közvetítenek, kijárnak, panamáznak, igazgatósági tagságokra jelentkeznek. Senkinek sem felelősek — ők fogják jóváhagyni Horthy és Bárdossy törvénytelen hadüzenetét a Szovjetuniónak, többségük éljent kiált és bizalmat szavaz Szálasinak, s hóhér kezére adja Bajcsy-Zsdlinszkyt, a nemzeti ellenállás hősét, p. Az évek során elhullanak, A nagyváradi születésű Baróthy Károly a Nebrasea-áliambeli omahai farmer, mint a rabszolgafelszabadító háború utolsó élő magyar veteránja még résztvett a gettysburgi csata 15. évfordulóján, 1939-ben rendezett ünnepségen. Akkor 93 éves volt. A még életben maradt amerikai veteránok között vidáman ülte meg a nagy évfordulót. Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke, Komárom megye képviselője részt vett Naszály község termelőszövetkezeteinek nagygyűlésén, majd elbeszélgetett a község dolgozóival, akik között sok régi ismerőse, barátja van szégyenteljes buzgalommal bujtatja, mint ahogyan Eichmannt rejtegette. Kevesen itthon maradtak, és tudomásul vették az idők változását, próbáltak beilleszkedni az új élet rendjébe. Esterházy Móric, az utolsó horthysta képviselőház legeszesebb nagybirtokos grófja 1954-ben Budapesten a Rákóczi úton találkozik az újságíróval véleményt mond az agrárpolitikáról — »ehhez értek, nyugodtan beszélhetek róla« — mondja — dicséri a termelőszövetkezeteket, sajnálkozik, hogy a parasztok nehezen válnak meg a kisparcelláktól, s nem szívesen vállalják a nagyüzem és a tervgazdálkodás rendjét és fegyelmét. Türelmet, szívós felvilágosító, nevelő- és szer-* vező munkát ajánl, a siker nem maradhat el. 1956 őszén rokonai őt is ráveszik a kivándorlásra, Ausztriában hal meg. Imrédy Béla pártjának egyik díszparasztjával — ne nevezzük nevén, mert éjjelnappal részeg volt az istenadta — 1961-ben egy szövetkezetben találkozunk, most is eredményeivel, politikai és emberi magatartásával kell bizonyítania, hogy méltó a bizalomra. Beszámolási kötelessége nem üres szó hanem a legmélyebb értelemben vett kötelezettség, s ha a választók megvonják bizalmukat, a képviselő elveszíti mandátumát. A tömegek általános és legszélesebb körű fejlődésének következménye, hogy a választók nemcsak az országos politika nagy elvi kérdéseiben követelik meg a képviselők világos és félreérthetetlen állásfoglalásait, hanem hétköznapi munkájukban, életformájukban, társadalmi és egyéni magatartásukban is magas követelményeket állítanak velük szemben. A képviselő részt vesz az országgyűlés vitáiban, elmondja véleményét a napirendre tűzött kérdésekről, szavazati jogával él a határozathozataloknál, végzi a rábízott állami funckiókat, esetleg a legmagasabb szinten — köziben azonban nem vonhatja ki magát választókerülete, lakóhelye, környezete és munkahelye hétköznapi gondjaiból sem. És ez egyformán vonatkozik Dobi Istvánra, Marosán Györgyre, vagy Erdei Ferencre, Ortutay Gyulára vagy Fock Jenőre, Z. Nagy Ferencre és Major Tamásra, Veres Péterre, Losonczi Pálra, Vass Istvánnéra-vagy Szabó Istvánra, aki országgyűlési képviselő, és egyúttal a nádudvari, majdnem húszezer holdas óriás-szövetkezet elnöke. A választók elvárják, hogy megválasztott képviselőik az élet minden örömében és gondjában közelükben legyenek, velük szabadon és minél sűrűbben érintkezni tudjanak, tőlük minden értelemben tájékoztatásokat, közérdekű ügyeikben segítséget kapjanak. Bírálják a képviselők működését, s javaslataikat és kívánságaikat a képviselőkön keresztül juttatják az országgyűlés, vagy párt és állami fórumok elé. A szocialista társadalomban a parlamentarizmus a régitől alapvetően eltérő tartalmat, a képviselői felelősség,, a választók és törvényhozók kapcsolata új értelmet kapott. Az élet tapasztalatai bizonyítják, hogy a képviselői felelősség széleskörű értelmezése megfelel a nép igényeinek. D. K. L. Tíz óv« képviselő Kuzapovlcs Andris Kossuth-dljas, a Baranya megyei kitolyi »OJ Elet» termelőszövetkezet elnöke. Kaszapovlcs Andris • tsz egyik tagjával, Falles Mátyással beszélget A CHICAGÓI LINCOLN RIFLEMEN Mihalotzy Géza 1825 április 21-én született. A wienerneustadti hadapródiskolában végzett 1841-ben, s mint kadét került a hadsereg kötelékébe. Később hadnaggyá nevezték ki s így lépett át a magyar honvédséghez. Végigküzdötte a szabadságharcot. Világos után Hamburgba bujdosott, onnan Londonba. Amikor Kossuth Londonba érkezett, Louis Blanc vezetésévél vörös zászló alatt francia szocialisták mellett — Kossuth nem kis meglepetésére — ott voltak a magyar szocialisták is. Mihalotzy két vagy három ízben rászorult a magyar segélyalapra. A szavahihető Rónay Jácint szerint: »Mihalotzy szűk anyagi viszonyok között lévén, több ízben vett fel segélyt Pulszky kezéből. Egy alkalommal sértve érezte magát, s ezért párbajra hívta. Mihalotzy igénytelen sebet nyert karján. Nem sokkal azután Amerikába ment.« Mihalotzynak — úgy látszik — egyelőre elege volt az emigráns közéletből. Egyesek szerint farmermunkába kezdett, mások szerint orvosnak képezte ki magát és Chicagóban jól menő orvosi rendelője volt. Annyi bizonyos, hogy az amerikai magyar közéletben nem mutatkozott, 1861 február 4-én, tehát Lincoln elnök hivatalba lépése előtt, Chicagóból levelet intézett egyik barátjához, Kuné Gyulához, aki azelőtt Chicagóban volt banktisztviselő és Washingtonban már egy éve a szenátusnál hivatalnokoskodott. Ebben a levelében kéri a mellékelt sorainak kézbesítését Lincolnhoz. A csatolt levélben Mihalotzy engedélyt kér egy szabadcsapat felállítására, melyet Lincoln elnökről neveznének el. Legénységét főleg magyarokból, csehekből és németekből verbuválnák. Lincoln készségesen adta beleegyezését s így alakult meg Chicagóban a »Lincoln Riflemen« nevű szabadcsapat, amely sok dicsőséges csatát vívott meg a rabszolgaszabadító háborúban. Az alakulat még az év júniusában beolvadt a 24. illionisi önkéntes gyalogezredbe. Mihalotzy előbb alezredese, majd ezredparancsnoka lett az önkéntes ezrednek, mely csupa katonaviselt emberből állt, akik 'különböző európai forradalmak barikádjain és szabadságharcokban estek ált a tűzkeresztségen. Az ezred előbb a Missouri államban, mint Buell tábornak hadosztályának egyik része, harcolt, majd Kentucky, Tenessee és Alabama államokban viaskodott a déliekkel. A »Lincoln Riflemen« parancsnoka, Mihalotzy, Bem tábornoktól tanulhatta taktikájának alapelvét, hogy az ellenséget »lábbal kell megverni«. Hihetetlen gyorsasággal mozgott a hadosztály, nem engedett időt a délieknek az erők összevonására. Az ezred később kitüntette magát Rosecrantz tábornok hadosztályában a stone-riveri ütközetben. Szakadatlan csatározások közepette a Tenessee államban levő Chickamaugaban ütköztek meg a déliekkel, akik már Starkweather tábornok ütegeit körülzárással fenyegették. Az 1883. szeptember 19-én lefolyt véres ütközetben Mihalotzy kivont kaiddal vezényelte ezredét. Jobb tenyerét átlőtték a déliek, a kard kihullott az elöl rohamozó ezredes kezéből, de megmentette a hadosztály tüzérségét. Egy éven át szüntelenül Tennessee-ben harcolt az ezred. 1864 február 24-én Dalton mellett csatároztak, majd előrenyomultak Buzzard Roost Gap-i'g. Az aznapi daltoni csatában és az erőltetett menetelésben kifáradt Mihalotzy nem mondott le az éberségről, hanem éjféltájt személyesen ellenőrizte az előőrsöket és felderítést véglett. Valamelyik fa mögül, az éjszakában, egyetlen puskalövés dördült el. A golyó MihaJotzyt érte. Anijyi ereje volt még, hogy visszaérjen táborába. Az öszszes ott levő csapatokat nyomban alarmírozták és még az éjjel bevonultak Chattanooga városába. Mihalotzy itt halt meg 1864 március 11-én, 38 éves korában, özvegye hiába várta vissza Chicagóba. Ott temették el a chattanoogai nemzeti temetőben. Még 1664 áprilisában a hadvezetőség nagy erődítések létesítését rendelte el Chattanooga város körül. A Cemron Hill-en létesített erődöt Fort Mihalotzynak nevezték el. Vezénylő tábornokok nagy tisztelettel adóztak a magyar ezredes emlékének. J. M. Palmer vezérőrnagy elismeréssel szólt Mihalotzy kiváló katonai tanácsairól, R. W. Johnson brigádtábornok kitűnő tisztnek jellemezte. Starkweather tábornok arról a vitézségről és higgadtságról tett tanúbizonyságot, ahogy Mihalotzy a chickamaugai harcokban viselkedett. Mihalotzy az Észak-Dél harcában szocialista meggyőződéséhez hiven elsősorban a rabszolgafelszabadítás ügyéért harcolt. Hősi halála előtt közvetlenül hivatalos felszólításra, brigadéros-tábornoki kinevezését kérte. Egyúttal azzal a kívánsággal fordult a washingtoni hadügyminisztériumhoz, hogy a sok dicsőséget szerzett Lincoln Riflemen helyett egy most felszabadított rabszolgákból álló zászlóalj élére helyezzék. A »Lincoln Riflemen« elvhűségére jellemző az a levél, melyet Jekelfalussy Sándor hadnagy a Tennessee-beli Jaspertáborból küldött ezredparancsnokának, Mihalotzynak. Miként történt, miként nem, a hadiszerencse forgandósága közben az összes északi ezredek utasítást kaptak, hogy körletükben rejtőzködő néger rabszolgákat el kell fogni és ki kell szolgáltatni a délieknek. Jekelfalussy kijelentette, hogy az ilyen parancs nem egyezik elveivel, önérzetével, azt nem hajlandó teljesíteni. Lemond hadnagyi rangjáról és kilép a hadsereg kötelékéből. Persze Mihalotzy ezredes, aki elvben és önérzetben egyívású volt vele, nem vette tudomásul Jekelfalussy szándékát, aki lemondása és kilépése után még két évig harcolt magyar társaival az ezred kötelékében. Acs Tivadar 2 é>-
