Magyar Hírek, 1961 (14. évfolyam, 8-24. szám)

1961-08-01 / 15. szám

Mindenkinek munkája eredménye szerint... L öt alma, három körte, négy barack — hány szilva? Majdhogy nem hasonló, megfejthetetlen ta­lányra kellett válaszolniok a termelőszövet­kezetek könyvelőinek: hogyan részesüljön arányosan a közös jövedelemből mondjuk az, aki öt hold földet megszántott, másfél hold kukoricát megkapált, fél hold cukorrépát ki­­egyelt, és egy hold búzát levágott? Ezért kerestek és találtak valami egységet, amely­hez mindenféle munkát irányítani, viszonyí­tani lehet, a sertésgondozóét is, a kapásét is. a traktorosét is, aratóét is. Egységes értékben kifejezni a végzett mun­kát — ez volt a cél, megoldása pedig: a munkaegység-számolás. Tulajdonképpen Kolumbus tojása. Minden munkafolyamat összemérhető. A föld szak­tatója, hogy valamelyik parcella művelése nem lehetett olyan gondos, amint azt a nö­vény megkövetelte. Ki tudná például egy tfzezerholdas szövet­kezet minden egyes traktora után megmérni az ekenyom mélységét? Ki járhatna utána, hogy a kapás csak tessék-lássék módon dol­gozik, azaz ráhúzza a földet a gyomra, vagy pedig tisztességesen elvégzi, amit vállalt? Amikor pedig már nyilvánvalóvá lesz, hogy az egyik táblán fele annyi termett, mint a másikon, már nem lehet orvosolni a bajt, de még bizonyítani sem, hogy ott ez vagy az a szövetkezeti tag hibázott. így került napirendre a munkaegység-szá­molás megreformálása, úgy is írhatnám, to­vábbfejlesztése jó egynéhány termelőszövet­kezetünkben. A vezérelv az volt, hogy a nagyüzemi me­zőgazdaságban is érvényesülhessen az egyéni, Jéger János és felesége 800 négyszögöl tököt vállalt művelésre. Leszedtek 180 mázsát Barackszüret a Kossuthban. Hóka Ferenc gazdagon részesedik a jólápolt gyümölcsfák terméséből emberei, a parasztok jól tudják: mennyi időt, fáradságot követel a kapálás és mennyit a vetés, mennyit a tej kifejése és mennyit egy szekérderék trágya kifuvarozása a földekre. Így azután kialakult — szövetkezetektől és talajoktól függően — egy kulcs, amelynek felhasználása révén már nem a végzett mun­kaművelet időtartama, vagy pénzbeli értéke került be a szövetkezeti tagok munkanyil­vántartó könyvecskéjébe, hanem ennek a többi munkához viszonyított értéke, azaz a »munkaegység«. A gazdasági év végén azután a tiszta jö­vedelem szétosztásra kerülő részét elosztot­ták az egész szövetkezeti tagság által elért munkaegység-számmal, és már csak az volt hátra, hogy az egy-egy munkaegységre eső összeget kinél-kinél annyival szorozzák meg, ahány ilyen egység szerepelt a könyvecskéjé­ben. Ezzel tulajdonképpen meg is valósult a szocialista elosztási elv: mindenki munkája szerint részesüljön a termelt javakból IL Az emberek azonban nem angyalok, nem azok még a termelőszövetkezetekben sem. Lusta, hanyag, felelőtlen ember mindenütt akad, és a mezőgazdaságban, ahol a minőségi ellenőrzés nem olyan egyszerű, mint az üzemben (bár hellyel-közzel ott is eléggé bo­nyolult lehet), gyakran csak a termés a mu­személyi felelősség, azaz: a szövetkezeti ta­gok ne a mérhető munka mennyisége, hanerá annak eredménye — a termés — után kap­ják meg részüket a közös jövedelemből. Ez a módszer serkenti a szorgalmasakat, ugyan­akkor elejét veszi, hogy a restek az igyek­vők kárára szerezzenek jövedelmet m. Az igazságos elosztás követelménye: egy. De a megvalósítás különböző. Hogy mennyire az, talán egy község — a Pest megyei Gal­­gahóvíz — két termelőszövetkezetének pél­dájával bizonyítanám. Ami közös a két szövetkezet — a Kossuth és a Haladás — módszerében, az, hogy mindkét gazdaságban — a géppel elvégzett munka után — egyénekre osztják szét, aho­gyan a helybeliek mondják: kikarózzák a földeket. Mindenki annyit vállal, amennyit jószerével megmunkálhat, igaz, ha az önkén­tes vállalások után még maradna munkára váró földterület, azt sem hagyják, hanem vagy azoknak a területét növelik meg, akik erejükhöz mérten viszonylag keveset vállal­tak, vagy a már vállalt területeket növelik meg arányosan néhány száz négyszögöllel. Mindkét gazdaságban — a növény kikelé­sétől kezdődően — egyesegyedül az a tag vagy család felelős a növényápolásért, ame­lyik a parcellát megkapta. A betakarítás ide­jén külön-külön lemérik egy-egy vállalt te­rület termését, és ... Teherautó vUzi-hordja a munkába a Kossuth Szövetkezet tagjait Munkában a Kossuth Termelőszövetkezet kertészbrigádja V A másik szövetkezet, a Haladás, az »-öre­gebb«, már harmadik éve kísérletezik az úgynevezett »eredményességi munkaegység­gel«. Ez talán még inkább, mint a Kossuth Termelőszövetkezetben bevezetett prémiu­­mos módszer, a terméseredményekre épül. Ügy kezdték, hogy a munkaigényes növé­nyek (tehát a kukorica, bab, cukorrépa, zöld­ségfélék stbt) megtermelt megnnyiségének negyven százalékát azon nyomban a betaka­rítás és lemérés után, természetben meg­kapta a tag, akár rögtön haza is vihette. Ez a módszer azért volt némileg kényel­metlen, mert mondjuk, valakinek nem volt szüksége annyi babra, mint amennyit ka^ pott, tehát vesződnie kellett eladásával. így módosult a gyakorlat: tavaly óta minden megtermelt 100 forint áruérték után 0,8 mun­kaegységet (ez a munkaegység, mint látjuk, teljesen más, mint az úgynevezett »hagyo­mányos«) imák jóvá a tagoknak, s a munka­egységek értékéért az elszámoláskor olyan terményt vihet haza. amilyenre szüksége van. A nyolctized munkaegység azonban csak átlagérték, hiszen a földminőség itt is bele­szól az elszámolásba. Ez némileg bonyolítja az elszámolást, ám a Haladásban ezen is se­gítettek. A tagsággal közösen — még a föld kiosztása előtt — megállapodott a vezető­ség, hogy például a jól termő Papföldje-dű­­lőben termélt száz forint termékmennyiség után csak 0,75 munkaegységet, a gyengébb talajú, több munkát igénylő, országút menti Innenső-dűlőben termelt 100 forint érték után pedig 0,9 munkaegységet írnak jóvá. Magyarán ez annyit jeleni, hogy aki jól dolgozik, élvezheti is munkája eredményét. Innen ered az újféle elszámolási mód neve: »eredményességi munkaegység«. Haszna van a tagnak magának is a fáradozásból (az át­lagos 0,8 munkaegység ugyanis a tapaszta­latok szerint megfelél a régebben azonnal lemért és kiadott 40 százalékos részesedés­nek), másrészt a közösséget is gyarapítja, hi­szen (ismét a régi mérték szerint) a ter­mény 60 százaléka a közös, oszthatatlan ala­pot növeli. — Aki viszont, mondjuk, nem háromszor, hanem kétszer kapált és parcelláján kevesebb termett, az nemcsak kevesebb jövedelmet húz, hanem a közösnek is megtéríti a kár egy részét: a taggyűlés megszavazza, hány munkaegységet vonjanak le tőle az okozott terméskiesés miatt. Gódor Mihály, a szövetkezet elnöke szerint ilyen eset nagyon ritka. — És nemcsak a kevesebb jövedelem vagy a levonás miatt — mondja. — Tudja, nálunk szégyellenék az emberek, ha lustának tarta­nák őket. Manapság már nem divat, nem szokás ölbe tett kezekkel ülve élni az éle­tet. VI. Ahogyan tapasztalam az országot járva: így igaz. És mégis nagy jelentősége van az ilyen kísérletezésnek, az új és még újabb, a serkentő és még serken több jövedelemelosz­tási módszerek keresésének és alkalmazásá­nak. Hiszen az öntudatos munkának az az alapja, hogy mindenki tudja: érdemes mun­kálkodnia, mert munkájának mind a saját, mind a közösség számára megterem a gyü­mölcse. Garami László ... És innen már különféleképpen alakul a tót szövetkezetben az elszámolás IV. A fiatalabb termelőszövetkezet, a Kossuth nem mondott le teljes egészében a munka­egység-számolásról. A hosszú évek tapasztalata alapján meg­állapított földminőség és terméshozam sze­rint előtervet készítenek. Akik a terv sze­rinti terménymennyiséget takarítják be, megkapják a kulcs szerinti munkaegység­­járandóságukat. AMk önhibájukból nem érik el a tervezett termést, munkaegységet veszí­tenek. De akik alapos, lelkiismeretes mun­kájuk révén többet vesznek le a reájuk bí­zott földterületről, mint amennyit a terv elő­irányzott, prémiumban részesülnek. A pré­mium: a terven felül termelt burgonya, borsó, kukorica stb. 50 százaléka, — És valóban serkent ez a módszer? — kérdem Hajdú András mezőgazdásztól. A fiatal agronómus válaszol: — Talán elég, ha azt mondom: tavasszal, amikor a munkaigényes földet vállalták a ta­gok, nem tudtunk annyit adni, amennyit írattak volna ... — És nincs vita a betakarításkor, a pré­­rrmumkiosztásnál? Nem hivatkoznak arra az emberek, hogy az 6 földjük gyengébb, mint azoké, akik ugyanakkora területről többet vettek le? — De előfordul vita, bár a prémiumfelté­teleket a föld minőségétől függően állapítot­tuk meg Azonban ezek a viták egyre gyé­rülnek, úgy, ahogyan a közös művelés alá vont, egységesen szántott, vetett, műtrágyá­zott, gondozott földparcellák termőképessége Csak a dőlt gabonát aratták kézzel a Kossuthban. A többit gép vágta <Gábor Viktor felv.) kiegyenlítődik. Még egy-két esztendő, és az ilyen viták teljesen megszűnnek. — Még egy aggály: a kiosztott földek meg­kapják-e azt a gépi művelést, amit azelőtt, amíg nem tértek át az új módszerre? — Arra gondol ugye, hogy ez a prémium­­rendszer nem valamiféle visszakanyarodás-e a kisparcellás műveléshez? — kérdi. — Hát nem. Géppel szántunk, vetünk, aratunk, ahol csak lehet. Géppel huzatjuk meg a kapáso­kat. Amit lehet, géppel takarítunk be. Pél­dául kiszálltjuk a burgonyát, a cukorrépát, itt a tag munkája csak a felszedés, illető­leg a répafej elés. Minél többet igyekszünk géppel végezni. De ez nem pótolja például a kézi kapálást. Márpedig nagyrészt ettől függ, hogy mennyit veszünk le egy-egy hold kapós területről-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom