Magyar Hírek, 1961 (14. évfolyam, 8-24. szám)

1961-07-15 / 14. szám

Allen J. Eilender, Louisiana állam de­mokrata párti szenátora a szenátus meg­­ajánlási albizottságában éles szemrehányá­sokat tett Dean Rusk külügyminiszternek, mert az Egyesült Államok budapesti követ­sége nem hajlandó rendes kapcsolatokat fenntartani a magyar kormánnyal. A meg­­ajánlási albizottság ülése után az MTI washingtoni tudósítója megkérdezte Eilen­der szenátortól: milyen meggondolás vezette ennek a problémának a felvetésében? — Tavaly — válaszolta a szenátor —, mint a külügyminisztérium költségvetésével foglalkozó szenátusi albizottság elnöke (Ei­lender egyidejűleg a mezőgazdasági albi­zottság elnöke is), több országban ellen­őriztem követségeink munkáját. — Magyarországon is jártam és meghök­kentem budapesti képviseletünk magatar­tásán, azon, hogy nem hajlandó együttmű­ködni a magyar kormánnyal. Tapasztala­taimról részletes jelentést készítettem a kongresszus számára — hangoztatta a sze­nátor. — A jelentés a többi között szóvá teszi, hogy a budapesti követség még magyaror­szági programom összeállításában sem akart együttműködni a magyar hatóságokkal. Vé­gül is magam tárgyaltam erről a magyar kormány képviselőjével. — Bevallom, kissé kényelmetlen volt szá­momra, hogy a magyarok vendéglátását kel­lett igénybe vennem, de örülök, hogy ezt megtettem, mert alkalmam volt sok hiva­talos személlyel megismerkednem, ellátogat­nom sok üzembe és gazdaságba és megnézni a vidéket is. — Meggyőződésem — szögeztem le jelen­tésemben —, hogy erőfeszítéseket kellene tenni az Egyesült Államok és Magyarország között a jobb légkör kialakítása érdekében. Ügy hiszem, megérett már az idő a tettekre mind diplomáciai, mind kereskedelmi síkon. — Jelentésemben kifejtettem, hogy állás­pontom a következő: vagy valamilyen lépé­seket kellene tenni az Egyesült Államok és Magyarország között a kapcsolatok norma­lizálására, vagy be kellene szüntetnünk bu­dapesti képviseletünket. — Én az előbbit javasoltam. Mivel volta­képpen mi vagyunk az egyetlen képviselet nélküli nagyhatalom Magyarországon, azon­nal lépéseket kellene tenni az irányban, hogy valamiféle megegyezést érhessünk el. — Rusk külügyminiszter — folytatta Ei­lender szenátor — vagy nem adott hitelt annak, amit jelentésemben leírtam, vagy nem ellenőrizte kellően a tényeket. Ezért vetettem fel a problémákat a szenátusi al­bizottság ülésén a külügyminisztérium költ­ségvetésének megvitatása alkalmával. Célo­mat elértem: Rusk külügyminiszter meg­ígérte, hogy vizsgálatot indít, és a vizsgálat eredményéről jelentést tesz az elnökletem alatt álló albizottságnak. — Remélem — hangoztatta a szenátor —, hogy a két ország közötti kapcsolatok nor­­malizálhatók, ha megfelelően közeledünk ehhez a kérdéshez. Besxélgetés a* angol parlament Kelet-Nyugat Kereskedelmi Bizottsága két vezetőjével — Budapest gyönyörű, a nők elragadóan csinosak, vendégszeretetből pedig ki­tűnőre vizsgáznak a magya­rok — angol vendégeinknek ezekkel a bóknak, dicséret­nek, kedvességnek egyaránt beillő szavaival kezdődött a beszélgetés Lord Boothby és Sir Leslie Plummer, az angol parlament kelet—nyugat ke­reskedelmi bizottsága elnöke és álelnöke és a magyar új­ságírók között. A bizottság — mint azt vendégeink elmondották — tömöríti a Lordok Háza és az Alsóház minden pártjá­nak képviselőit, célja Anglia kereskedelmi és kulturális kapcsolatainak fejlesztése. Nemcsak gazdasági kérdé­sekről van szó — mondotta mindkét képviselő — mi kí­váncsiak vagyunk az önök művészetére, zenéjére, iro­dalmára és azt gondoljuk, hogy ez a kívánság kölcsö­nös. — Mi volt a látogatás eredménye? — kíváncsiskod­tak az újságírók. — Nem azért jöttünk, hogy egyezményeket kös­sünk, hanem, hogy körülnéz­zünk, tárgyaljunk és megta­láljuk a fejlesztés lehetősé­geit. Ügy véljük: lehetőség bőven akad. Talán az sem lenne baj, ha nagyobb lenne Nagy-Britannia részesedése a magyar külkereskedelmi forgalomban. Mi beruházási javakat szeretnénk eladni és sokféle készárut vásárolnánk Magyarországtól. Számos cikkel bövíthetnénk az áru­listát — o többi között a gyönyörű magyar porcelán­nal is. Jó volna, ha a ma­gyarok több angliai kiállítá­son mutatnák be termékei­ket. Minél intenzívebben sze­retnénk kereskedni önökkel — veszi át a beszélgetés fo­nalát Lord Boothby, aki nemcsak a legnagyobb angol mezőgazdasági gépgyár ve­zérigazgatója, hanem a BBC televíziós vitáinak egyik nép­szerű szereplője is. — Nagy­arányú turista forgalmat is szeretnénk Magyarországgal lebonyolítani. Mi, angolok szenvedélyes turisták va­gyunk, az önök országa pe­dig nagyon szép. Hazatér­tünk után minderről beszá­molunk a parlamenti bizott­ságnak, üzletembereknek és meggyőződésünk, hogy útunk nem volt hiábavaló. — És még valamiről be­számolunk — mondja Sir Leslie Plummer — az or­szágról alkotott benyomá­saink iránt érdeklődőknek. Jártunk állami gazdaságban s nagy hatást tett ránk a gazdálkodás szervezettsége, színvonala. Nyilván még sok­kal több gépet fognak alkal­mazni a következő eszten­dőkben. örülünk, hogy jó termésük lesz. Mi pedig annak örültünk e beszélgetés után, hogy új barátokat szereztünk. Gábor Pál Olvasóink ügyeimébe 1 A Magyarok Világszövetsége és a Magyar Hírek szerkesztősége június 17-én új helyiségbe költözött. A honfitársak számára, akik a szülőföldre látogatnak, itt közöl­jük új címünket. VI., Benczúr utca 15. Telefon: 225—405. Postai címünk változatlan: P. O. B. 292. Budapest 62. Tokaj. A Ma­gyarországra láto­gató külföldiek ré­szére ebben az év­ben a szekszárdi szüreti mulatságon kívül Tokajban és Sopronban Is szü­reti ünnepségeket rendeznek. Mind­két helyen a ha­gyományos szüret bemutatása mel­lett látványos fel­vonulással és szü­reti bállal szóra­koztatják a vendé­napján érkezett meg Magyaror­szágra az idei el­­bő amerikai ma­gyar rokonláto­gató csoport. A New-York-i ma­gyarok érkezés után a Gellért szállóban. Veszprémben az idén is megszerve­zik a Balatoni Nyári Szabadegye­temet, amelyre Európa országai­ból máris sok fia­tal jelentkezett. A nyári szabadegye­tem előadásainak egy részét a sza­badban tartják meg, mint például a Balatonmellék történetét a nagy­vázsonyi romok között. Láncos János, az IBUSZ vezérigazgatója hivatalos küldetésben járt az Egyesült Álla­mokban, Hazaérkezése után tájékoztatott bennünket a tengeren túl folytatott tárgyalá­sairól s kinti tapasztalatairól. — Eddig is voltak amerikai idegenforgal­mi kapcsolataink — mondotta —, s főleg a tavalyi év derekától ugrásszerűen növeke­dett a hozzánk utazók száma. Mostani uta­zásunk célja az volt, hogy az ottani utazási irodák vezetőivel személyesen vegyük fel a kapcsolatot és közösen beszéljük meg, mi­ként alakul az érdeklődés a magyarországi utazások iránt s melyek a közös teendők. Hatvan utazási irodával tárgyaltunk, s a tárgyalásaink úgyszólván mindenhol érin­tették az amerikai magyar emigráció haza­­látogatási problémáit. Az eredmény? Talán nem úgy fogalmaznám, hogy a tárgyalások vezettek konkrét megállapodásokra, hanem inkább úgy, hogy együtt vizsgáltuk meg a lehetőségeket, milyen új könnyebbségek te­szik lehetővé az eddiginél nagyobb mérték­ben az amerikai magyarok számára a Ma­gyarországra utazást. Nagyjából a követke­zőket tisztáztuk: először is egy évvel ezelőtt megkezdődött a légkör enyhülése, amikor az amerikai kormány már nemcsak rokon­látogatók, hanem minden amerikai állam­polgár számára ugyanúgy lehetővé tette a Magyarországra való utazást, mint bármely más országba. Másodszor: akik azóta itt jár­tak nálunk, igen jó benyomásokkal tértek vissza az Egyesült Államokba, ahöl elbe­szélték tapasztalataikat és újabb s újabb csoportok érdeklődését keltették fel. Har­madszor; amiről már nyilatkoztunk a "-Szü­lőföldünk« rádióban, s írtunk a Magyar Hí­rekben, olyan könnyítések születtek, amelyek minden feltételt megteremtettek ahhoz, hogy az elkövetkező években egyre többen jöhessenek Magyarországra. Mivel az utazási feltételek megfeleltek az amerikai irodáknak — folytatta Láncos Já­nos — az eddiginél is fokozottabb magyar­­országi utazási propaganda a szándékuk. Arra a kérdésre, hogy kik jönnek és miért, az IBUSZ vezérigazgatója így vála­szolt: — Az idős magyarok közül sokan már csak törve beszélik az anyanyelvet s most, túl életük delén, vágyat éreznek, hogy újra láthassák azt az országot, amelyet valaha a mostoha körülmények miatt kellett elhagy­niuk. Egykor azért vándoroltak ki, hogy kenyeret találjanak Amerikában, az Újvi­lágban — most Magyarországot nevezik új világnak, amelyet, ha későn is, viszont sze­retnének látni. De a második, sőt harmadik generáció tagjai közül is mind többen je­lentkeznek magyarországi látogatásra. Po­zitív tapasztalatunk, hogy az érdeklődés nő minden irányban, eredeti magyarországi ké­pekeit, a néha odaérkező filmeket sokkal szélesebb körben tanulmányozzák, nézik, mint azelőtt. A legkülönbözőbb jellegű szervezetekben, amelyekben az amerikai magyarok tömörülnek, kölcsönös segélyző egyesületekben, sport- és kulturális szerve­zetekben is tömeges érdeklődés mutatkozik a Magyarországra utazás iránt. A hazaláto­gató magyarokról folytatott tárgyalások mellett jelezték nekünk, hogy gazdasági szakmai csoportok is érkeznek már ez év júliusától kezdve hazánkba — fejezte be tájékoztatását az IBUSZ vezérigazgatója. 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom