Magyar Hírek, 1961 (14. évfolyam, 8-24. szám)
1961-05-15 / 10. szám
— Emlékszel arra a négy gólra, amit a 11 :2-nél rúgtam az FTC-nek? 1924-ben verte ilyen rekordarányban az MTK nagy ellenfelét és nyerte nyolc pont előnnyel előtte a bajnokságot — de 36 év távlatából is frissen élt a felejthetetlen nap emléke az egykori nagy csatárban. De így él fiatalabbak és időray a császár... Mennyi vihar tört ki körülötte, amikor átkerült a Ferencvárosból a Hungáriába. Akárcsak Schlosser Imre körül, aki — ahogy a labdarúgás annalesei leírják —, 1915 végén kérte átigazolását az FTC-ből az MTK-ba, s kavart fel ezzel nagy viharokat a két csapat hatalmas szurkolótáborának berkeiben. A két nagyszerű csapat nemes versengésének a második világháború kezdetén a fasiszta kormányzat vetett véget. Kormánybiztost ültetett a magyar labdarúgás nyakára s ennek első dolga volt, hogy felszámolásra késztesse az egyik legnagyobb múltú magyar egyesületet, az MTK-t. De alighogy újraindult az élet a felszabadulás után a magyar labdarúgásban, már ismét MTK—FTC mérkőzéseken szurkolt a legnagyobb közönség. 1945-ben a második világháború utáni első MTK—FTC mérkőzések mondta legöregebb kék-fehér szurkoló, Salamon Béla: — Gyógyító ir fájó sebeimre, hogy annyi szomorú év után ismét kedvenc csapatomnak szúrkolhatok... A második világháború előtt az MTK és az FTC mellé csak egy csapat, az UTE zárkózott még fel. Az újjászületett magyar sport már élvonalba lendítette a legnagyobb múltú magyar munkás sportegyesületet, a Vasast, és világhírnévhez segítette a Honvéd csapatát. Kibővült, kiszélesedett az egyesületek közötti vetélkedés, hatalmassá nőtt a magyar labdarúgás szurkolóinak tábora. De nem kopott meg az FTC— MTK találkozók glóriája sem. Évenként kétszer újult erővel harsan fel a szurkolók ajkán a buzdítás: Hajrá FTC! Hajrá MTK! Így zárt a reteszvédelem: Nagy próbál elfutni a Jobbszélen, Vllezsál segíti, de Szimcsák II, Pallcskó, Készéi, Kovács III. áll beavatkozásra készen s a labda nem jut el Albertig (Komlós Tibor, Novotta Ferenc, Vámos László és MTI foto felvételei) Sorsdöntő pillanat: Albert a kapufának lövi a megítélt tizenegyest Sándor Csikar vidáman száguldozott a jobbszélen Izgalmas jelenet, Ismét a Fradi kapu előtt: Molnár elöl csak nehezen tisztáz a Fradi védelme Sok nagy futballcsatát láttam, izgultam végig a B-tribünrö;. Pedig nagyon rossz szurkoló vagyok. Elek-halok a csapatért s egyszerűen nem tudom elviselni, ha kikapunk. Inkább veszítsünk az utolsó helyezett ellen, de az MTK-át nekünk mindig meg kellene verni! Rajtam Igazán nem múlik. En úgy biztatom őket még ma is a lelátóról, hogy vasárnap este nem győzöm hallgatni a szemrehányásokat. Igen, mert bevallom be szoktam rekedni egy kicsit ezeken az örökrangadókon... Most, ahogy kifutott és felállt a csapat, már tudtam, hogy kikapunk. Azt a Sándort, a világon csak egy játékos képes lefogni: a Dalnoki! S erre a Jenőt a Jobbhátvédbe állították ... Rossz volt az összeállítás... No és a tizenegyes? Albert Flórl mintha csak a kapufát célozta volna — és nem eltalálta?! De hiába, nekem néha ilyen pechem van ezzel a Fradival. Vagy húsz éve egy izgága MTK-ás került valahogyan mellém a tribünön. Akkor nem volt baj az összeállítással, jó volt a csapatunk, »nyugodtan« néztem a meccset. Szomszédom mindenáron mégis fogadni akart. Belementem. Fogadtunk a belépő árába. Alig telt el öt perc, rettentő potyagólt kaptunk. Elöntött a méreg, odaadtam neki a pénzt, felugrottam és meg sem álltam a színházig ... Este sorra gratulált mindenki. Azt hittem csak ugratnak, pedig dehogy: a Fradi megnyerte a meccset! A baj csak az, hogy a mai napig sem jelentkezett ismeretlen szomszédom a Jegy árával.. sebbek emlékezetében is a két csapat versengésének egy-egy megragadó állomása. Ha' szabad (személyes példát felhoznom: hatéves voltam, amikor először vitt apám nagy mérkőzésre, természetesen Hungária—Ferencváros találkozóra. Ki csodálkozhat azon, ha még ma is jól emlékszem egy ifjú csillag, Cseh II. László bemutatkozására a Hungáriában és a másik oldalon Turay „Sutytyó” robosztus játékára? Tu-TOMPA SÁNDOR: ibdáért...
