Magyar Hírek, 1961 (14. évfolyam, 8-24. szám)

1961-05-15 / 10. szám

WM wKmMjßm MTK—Ferencváros 4:2 (1:1). Hungária út, 40 ezer néző. Vezette: Pósa. Góllövő: Szintesák 1., Szimcsák I., Kocsis (ll-esből) Semmi izgalom sporttársak Még nem dúlt el a meccs Fenyvesi dr„ Szimcsák 1., Sas, Ez gól?!! Rettenetes ... Ml vezetünk ... Az MTK—FTC örök rang­adó napjának reggelén meg­szólalt lakásomon a telefon: — Brousek mérnök vagyok, Bécsből. Most érkeztem két társammal Budapestre. Na­gyon kérem szerezzen nekünk jegyeket a mai mérkőzésre ... Nem volt könnyű a kérésnek eleget tenni. A Népstadion gyepszőnyegének felfrissítése miatt, ugyanis a derbyt a nagymúltú Hungária úti sport­telepen rendezték — amelyet közel 50 esztendővel ezelőtt 1912-ben építettek —, s így csak 35 ezer néző számára biz­tosíthattak jegyet. A bécsi sportbarátok azonban kifeje­zetten a kék-fehérek és a zöld­fehérek mérkőzését akarták látni, mert szerintük „e két csapat találkozójának van a a Rapid és az Ausztria, Lon­donban az Arsenal és a Chel­sea, Moszkvában a Dinamó és a Szpartak vetélkedése, nem­zetközi fronton pedig a ma­gyar-osztrák, a holland—bel­ga vagy francia—belga (talál­kozók hétmérföldes léptekkel segítették elő és edzették a rendszeresen visszatérő össze­csapások tüzében e szép sport­ág fejlődését, úgy lendítette előre, s tette nemzetközi szin­ten is elismertté a magyar lab­darúgást a két csapat több mint félévszázados rivalizálá­sa. Egy-egy nagy mérkőzés em­léke egész életén keresztül vé­gig kísér játékost és szurkolót egyaránt. Amikor Orth György az MTK aranycsapatának egy­kori nagysága a római olim­pián találkozott Pataki Ká­legnagyobb'híre külföldön”. Sem külföldi vendégeink, sem a hazai közönség nem csa­lódott. Mint 60 esztendeje min­dig, most is vérbeli rangadót vívott egymással a két csapat. Ezúttal is bebizonyosodott, hogy az MTK—FTC találkozó­ra nem lehet jósolni: a mérkő­zés előtt a papírforma ferenc­városi győzelmet ígért, de az MTK olyan káprázatos negyed­órával lepte meg ellenfelét, hogy a négy válogatottal ját­szó Ferencváros — köztük ket­ten, Mátrai és Dalnoki a vé­delemben! — nem tudott el­lenállni a kék-fehér rohamok­nak. 4 :1-es MTK vezetés után a másik két zöld-fehér váloga­tott, a középcsatár Albert Fló­rián és a balszélső dr. Feny­vesi megpróbálta ugyan új ro­hamokra vezetni csapatát, de csak a szépítés sikerült: vég­eredményben 4 : 2-re győzött az MTK. Pedig a kék-fehérek­nél ezúttal nem játszott a ra­gyogó középhátvéd, Sipos Fe­renc — akit elmúlt évi telje­sítménye alapján a világ leg­jobb középhátvédjeként emle­gettek —, de ott volt Sándor, aki ördöngös cseleivel, mint már annyiszor, most is megba­bonázta ellenfeleit. Hosszú múltra, nemes ha­gyományokra tekinthet vissza a magyar labdarúgás örök rangadója. Mintahogy Bécsben rollyal, a magyar sportújság­­írók doyenjével, felcsillanó szemmel kérdezte: SALAMON BÉLA: A futballpályán kérem a legfon­tosabb ember a bíró ... \ múlt­kor például Kispesten, a mérkőzés befejezése előtt bárom perccel, a kifutó kapus egyszerűen elhúzta a Kutl gyerek lábát. A tizenegyes tipikus esete. Mi, szurkolók, remé­lem mind a húszezren annak lát­tuk. De mégsem volt az — mert a bíró nem fütyült. l:l-re végez­tünk a Honvéddal. Nagyon fáj az az egy pont, mert Így a rangadó után már másodlkok lehetnénk. Igaz én még a bajnoki reménye­ket sem adtam fel. Bízni kell a fiúkban... Szerencse, hogy vasárnap Is bíz­tam bennünk — nem is csalód­tam! Ilyen rangadókon nem érvénye­sül mindig a papírforma. Az ered­mény sokszor nem tükrözi hűen azt, amit a zöld gyepen láttunk. Kivéve természetesen, ha ml győ­zünk, mert én igazán nem vagyok elfogult,.. Ezelőtt vagy harminc évvel is teljesen megérdemeltük (?!) a győ­zelmet. Az első percekben rúg­tunk egy gólt, utána végig a Fradi támadott. A mieink még a fél vona­lon is alig tudtak átmenni, ők vi­szont — szerencsére — a legjobb gólhelyzeteket is kihagyták. Győz­tünk l:0-ra! A franzstadtl szurkolók, útban hazafelé elkeseredve beszélgettek a kihagyott gólhelyzetekről. Az egyik hozzámfordult a tömegben: — No Béla bácsi: a Toldi hely­zetét, onnan az ötösről, az üres kapuba még maga Is berúgta volna. — Megőrült? — vágtam rá — csak nem képzeli, hogy gólt rúgok az MTK-nak?!! Az előrehúzódó hátvéd, Mátrai felhőfejese sem használ, pedig még deliért elől Is elfejeli a labdát, de a kapu fölé ... Hajrá fiúk, egyenlítettünk... Geller az öreg legény szomorúan nyúl hátra a b

Next

/
Oldalképek
Tartalom