Magyar Hírek, 1961 (14. évfolyam, 8-24. szám)
1961-12-15 / 24. szám
fog járni. És attól a harmadik esettöl fogva nem lehetett többé azt mondani, hogy nem úgy lesz, ahogyan ő akarja, és nem lehetett többé azt megtenni, hogy vitatkozzam vele, és érveljek, és arról beszéljek fél éjszakákat, hogy drága anyukám, az a világ már elmúlt, mert ő mindig azt mondja, többet tud a világról, mint én, és hogy vannak sorsok, és vannak végzetek, és nem szabad a végzeteket és a sorsokat összekeverni, mert abból katasztrófa származik, és így az én apám is falusi tanítócsaládból lett mérnök annak idején, de az anyám családja, a Párthy-méinökdiniasztda, akik az első nagy távközlőberendezéseket feltalálták, és anyám is szeretett volna mérnök lenni, de nem leszel más, mint házdaszszony, mondták neki, és amikor már nem volt egészen fiatal, akkor ment apámhoz. Beszélni akart veled, hogy tőled segítséget kérjen, vagy én nem is tudom, hogy miféle gondolattal, és én még megmondani is annyira féltem neked a dolgot, hát még attól, hogy négyszemközt hagyjalak vele, akár egy órára, akár egy fél órára is. De fenyegetőzött, később pedig szelíd lett, mint a bárány, és olyan kezesen könyörög, mint egy kislány; nem lesz semmi baj, akarom látni, milyen, csak annyit, van hozzá jogom, azt hiszem, hegy magam is meglássam, milyen, a magam szemével, ne félj, nem lesz annak, aki kedves neked, semmiféle bántódása, hiszen tudod, hogy mit jelentesz nekem, és mit jelent nekem a te boldogságod. És ahogy szembe ült veled, te szegény, és ahogy színpadiasán könyörgött, összetéve a két kezét, igazi könnyek az arcán: gondold meg drága lányom, a magad érdekében is, hiszen a te sorsod annyira más, annyira más, any-nyi-ra-más, mint az én drága fiamé, magad sem éreznéd jól magad mellette, mindig éreznéd, hidd el eg,v tapasztalt öregasszonynak, azt a rettentő különbséget, hiába érettségi, minden, te azért kis édes falusi csitri vagy, ő meg, az én fiam, a sorsa más, és ez, meg az, meg amaz, te pedig, aki ültél reszketve, azt sem tudtad, hová legyél rettentő zavarodban, és amikor a végén, az a borzasztó jelenet, hogy térdre omlott előtted, és a ruhád szegélyét csókolgatta,. amikor nagy-véletlenül valamire odarebegted, hogy igen, igen, akkor az ezer köszönöm drága lányom, és a mi alkotónk, a mi nagy teremtőnk majd meghálálja, hasonló rémes szószék, meg az a görcsös könnyzápor, a térdrebukás a falnál, a rémes, összetett kezek, hálaima-rebegés Károli Gáspárból és Melindából szabadon elővezetve. Alig tudtam, hogy mentselek ki onnét, szegény Zizim, nem voltál se holt, se eleven: azóta kerülöm persze anyut, enni sem ettem otthon, hanem az apu vállalatánál, ma estig elkerültem anyuval minden négyszemközti beszélgetést, a holnapi pesti felutazásról is csak apu jelenlétében ejtettünk pár szót, és most, hogy te elmégy, megyek haza, és remélem, megint otthon van apu, egyszerűen csak elteszem a pénzt, ami az útra kell, rövid búcsúzás tőlük és remélem, el van boronáivá az egész, Jaj, egy újabb jelenetet anyuval most már nem bírnék el, annál kevésbé, mivel már nem törődöm szegénynek az érzelmeivel, most már semmivel sem törődhetek, ami vele kapcsolatos, mert van kivel mással törődnöm, és az te vagy: hálistennek, hogy így van és neked nincs többé mit félned, az ilyen esetektől, ő most már többé nem befolyásolhat engem, azt megértettem, és a holnapi elutazást is, ha összekötöm, csak azért kötöm össze búcsúzkodással, hogy ne keltsem fel a gyanúját, hagyjon olyan korán, amilyen korán el akarok utazni, elutazni, és legalább néhány napig gondolja azt, hogy Pesten vagyok, jelentkeztem i TF-re, és lakom szép rendesen, ahogy ő tervezte, Kócsy bácsiéknál, akinek a legkisebb lányát, azt hiszem, nekem szánja a lelke mélyén, mert meg van róla győződve, hogy ritka szerencse, hogy egyáltalán befogadnak kosztosnak a Kócsy bácsiéknál, akinek a legkisebb lányát azt hiszem nekem szánja a lelke mélyén, mert meg van róla győződve, hogy ritka szerencse, hogy egyáltalán befogadnak kosztosnak a Kócsy-családhoz, ahhoz a névhez, aki az ő apjának is tanárja volt, persze, két generációval •odább, és akinek a lányuk, akit különben két évvel ezelőtt egyszer vagy kétszer láttam, igazán semmi különleges szépség, csak afféle krisztinabeli úrddény, ápolt hajjal, udvarias, persze, nem csúnya mosollyal, ápolt körmökkel, amerikai csomagruhákkal, egy kis angol tudással, egy kis olasz tudással, egy kis rokonsággal meg úri barátsággal külföldön, bulikra jár, és a Vérmező padján éjszaka, amikor meglóg otthonról, csókolózik a tv mérnökeivel. Kócsy Gizella: kell az ördögnek, pardon, anyunak kéne, de nekem se testemnek, se lelkemnek, mert nem kell más, mióta megismertelek. Holnap, Zizl, drága Zsuzsi, ott leszek Kúton. Várjál. Ne várj időre, ne várj óiéra kora reggel, a csomagomat valahol majd a kultúrhózban hagyom. Kilenc, legkésőbb tíz felé majd beállítok hozzád. Egy biztos, ott leszek, arra kérlek, most ne sírjál, kedves. Máma éjszaka, holnap reggel megpróbálok tisztázni mindent az anyámmal és holnap délelőtt, a lehető legkorábban látjuk egymást. Csókollak, szevasz, te drága!...” Valahol egy vonat robog. Leszállsz-e róla, Romeo, eljössz-e, ahogy ígérted, Júliádhoz?- A feleségem rám bírta a kisebbiket, amíg Gyurkával apó ünnepségre ment... _ Elnézést kérek, kisasszony, de nekem figyelnem kell I Már 6 is kezdi Máitéros András n)u Bctlehemesek ::::: :$ ♦♦♦♦ a avava%%v a% vavava%%vava%% vavatavavav a%v avavv ava%vava#a vava vav w.v Anyu, ina később megyek liaza, túlórázunk!- Mi vagyunk a három királyok ..- De hiszen esik ketten vagytok!- Mert mi még nem tudunk háromig számolni..-'■'-'-VtVsVsV/sVsVsVsVsV.V/rVrVsVsVíVsV.V»'. Csomagolástechnika vaV ,w,v Sehwott Lafoi rajra !<V«V w*v VAV VAV •VAV .VAV •VAV VAV VAV VAV ’J*J»J*J*J >:**• A A ♦ ♦VAV ♦VAV ♦VAV 11 ♦VAV M: •AVJ*J* - így legalább nem jönnek rá. hogy mit vet- AVA!
