Magyar Hírek, 1961 (14. évfolyam, 8-24. szám)
1961-12-15 / 24. szám
Lakóhelyük : Nagykáta, Munkahelyük: Budapest Televízió« műsorra készülnek Nagykátán. A Tápiómenti Népi Együttes a 45 perces műsorban többek között a Nógrádi Képek című táncszvtttet mutatja be. Lent: A táncosokat az ötven tagú vegyeskórus kíséri Az új társadalmi berendezkedés a technikában, valamint az emberekben végbemenő változások új szavak és kifejezések alkotásáre késztetnek. Az egyik ilyen a sok közül: »bejáró munkás«. A bejáró munkások azok a dolgozók, akik nem lakóhelyükön vállaltak munkát, hanem naponta bejárnak falujukból a legközelebbi városba dolgozni. A 17 óra 58 perces munkásvonat másodpercnyi pontossággal érkezik. Sokan, nagyon sokan szállnak le róla, valóságos emberfolyam árad a kijárat felé. Mintha a község lakosságának a fele térne vissza valamiféle kirándulásról. Majdhogynem így igaz: a 12 000 lelket számláló Nagykátáról négyezren teszik meg ezt az utat naponta falujuk és a főváros között. 120 kilométert utaznak naponta, hatvanét oda, hatvanat vissza. Utazás; muník», alvás — ezzel telik-e csak az idejük? Sietnek a pályaudvarra, ők nem részesülhetnek a gyár-kínálta kulturális lehetőségekből. Otthon, Nagykátán, várja-e őket valami szórakozás? És ha igen, van-e kedvük a fárasztó utazást köve tőén elmenni a művelődési házba? * Ezek z kérdések nemcsak a nagykáÚtiakra vonatkoznak. Hazánkban mintegy kétszázezer bejáré munkás utazik naponta a fővárosba, és vagy száz olyan vidéki iparközpontunk is van, amelyekbe ötezer, tízezer, húszezer munkás Jár be. A kérdés, amire Nagykátán választ kerestem, tehát 6—'TOO 000 embert illet. A nagykátal művelődési ház vezetője, válasz helyett körülvezet sz épületben. Az egyik teremben sakkoznak, beszélgetnek, olvasnak; a másikban éppen zeneoktatás folyik, tsngóharmonikáznl tanul néhány fiatal; a színpadon a Tápiómtntí Népi Együttes énekkara és tánccsoportja próbál; a harmadik szobában televíziót néznek; a negyedikben angolul tanulnak... Szinte valamennyien, akik tanulnak, szórakoznak — fiatalok. És ahogyan a kultúr otthon-igazgató mondja: nagyrészt bejáró munkások. De azonnal hozzáteszi: — Két esztendeje még nem látogatott ide egyetlen egy bejáró sem. Nem tudták, hogy mi folyik itt, a művelődési házban, és ml sem tudtuk, hogy nekik mikor és mihez van idejük és kedvük. Apróságnak látszik, pedig jelentős dolog: a bejárók egyszerűen nem olvassák a községben kiragasztott plakátokat, mert hajnalban sietnek, este úgyszintén, tehát a kultúrotthon programjait sem ismerték. A művelődési ház dolgozói . sem tudták, hogy ezek az emberek hol dolgoznak, mikor érnek haza. Az egyedüli, amit tudtak, hogy a nagykátaiak javarésze Kőbányán dolgozik. — Első dolgunk tehát az volt — mondja Chmelly Ödön, a művelődési ház vezetője —, hogy végigjártuk a kőbányai üzemeket, kikutattuk, melyikbe hány nagykátal jár... így »nyomozták* ki fáradságos munkával, a napi teendők mellett, 1800 ember munkahelyét, azután megállapodva a többi nagykátait foglalkoztató üzemekkel, az ottani vezetőkkel együtt megállapították, milyen szórakozásra, milyen stúdiumokra lenne ezeknek az embereknek kedvük és idejük. Cjszerű munka ez, Magyarországon még vajmi kevés helyen vállalkoztak hasonlóra. Nagy munka, nagy fáradság, végiglátogatni tizenöt-húsz gyárat, tárgyalni mindenütt, megküzdeni az eeetleges értetlenséggel, hiszen egy üzem, amelyben öttlzezer ember dolgozik, ad annyi munkát a vezetőségnek, hogy egy-kettőre kimondja a verdiktet: ötvenszáz bejáró problémájával Igazán nem foglalkozhatunk.., Azokban az üzemekben azonban, amelyekben Ghmelly Ödön és munkatársai megfordultak, mégsem találtak elutasításra. A kőbányai Bőrttx Cipőgyárral például olyan szerződést kötöttek, amelyben ez üzem vállalta, hogy felméri az oda bejáró nagykátaiak kulturális érdeklődését; az üzemi hangszórón rendszeresen közük a nagykátal művelődési ház programját; a gyár művészeti csoportjai (táncosok, színjátszók stb.) időről időre műsort adnak Nagykátán; megjutalmazzák azokat a nagykátal dolgozókat, akik odahaza, községükben tevékenyen részt vesznek a kulturális munkában. A művelődési ház viszont azt vállalta, hogy rendszeresen tájékoztatja az üzem vezetőségét a bejárók kulturális fejlődéséről; biztosítja szórakozási művelődési lehetőségeiket; helyet ad a programban szaktanfolyamnak, továbbképzésnek: útiolvasmánnyal látja el a bejárókat. Hasonló szerződést kötött a művelődési házzal még néhány kőbányai üzem, jópárral pedig ezekben a hetekben-hónapokban folynak' a tárgyalások. Mindez azonban, természetesen — szükségmegoldás csak. Az utazás mindenképpen fárasztó, időt és erőt rabló foglalatosság. A cél az, hogy a fővárosi vagy nagyobb vidéki centrumok ipari üzemelt kitelepítve, decentralizálva, egyre csökkenjen a bejáró munkások száma, és az utazásra fordított Idő. Ez azonban hosszadalmas feladat, s ezért változatlanul azon kell töprengeniük a kulturális élet irányítóinak, hogyan tegyék könynyebbé, elviselhetőbbé, hasznosabbá az utazást, hogyan adják meg mindazt a bejáróknak, amit a helyben dolgozók élveznek... A nagykátal tervek biztatóak: ezekben a napokban tanfolyamsorozat kezdődik, 8 amelynek hallgatói a ma- 3 gyár és a világtörténelem- A mel ismerkednek meg. Az > új esztendőben megnyílik az & értelmiségi klub. a művelő- A dési ház gazdája pedig to- f. vább tapogatja: hol dolgoz- $ nak még nagyobb számmal * nagykátaiak, hogy ne csak -Á az ezernyolcszáznak, de mind £ a négyezernek nyújthassanak / valamit a tudás, a művelt- •> ség kincsestárából. Szerző- A dést kötöttek fővárosi szín- / •házakkal, hogy vendégelő- $ adásokat rendeznek a köz- A ségben. Megnyertek nagyne- > vű tudósokat, akik tájékoz- / tátják az érdeklődőket a £ technika és tudomány leg- / újabb vívmányairól. Tár- £ gyalnak a Magyar Állam- f, vasutakkal, hogy a Nagyká- 5 tára járó munkásvonatokon jr rendszeresítsenek könyvtár- > kocsit... o És a nagykátal kezdetné- > nyezés nem marad hatásta- y lan a többi, hasonló hely- A z étben levő községre sem. A / rádió éa a televízió már köz- A vetítést adott Nagykátáról, / és az ország másik felén 5 működő művelődési házak y igazgatói már Írtak: közölje fA velük Chmelly Ödön, milyen y módszerekkel ért el ilyen £ eredményt. GARAMI LÁSZLÓ A Lesz mit olvasni a karácsonyi szünetben (Vámos László felvj KARÁCSONYI KÖNYVVÁSÁRGYERMEKEKNEK Köztudomású, hogy Magyarországon minden esztendőben nyáron megrendezik az ünnepi könyvhetet, de az már kevésbé közismert, noha szintén nem titok, hogy van még egy, »nem hivatalos« könyvhét is: karácsony előtt. A karácsonyi ajándékod között ugyanis legnépszerűbb a könyv, mégpedig az ifjúsági könyv. A legkisebbektől a felserdült, már majdnem felnőtt fiatalokig ez az ajándék a »lep biztosabb«, ez az, ami a legtöbb örömet és legkevesebb csalódást okozza — következésképpen, ha szülő, rokon, jó barát meglepetést akar szerezni, s nem tudja eldönteni: játékot, használati tárgyat, vagy mit vegyen, a könyvesboltokba tér be végül, amelyek éppen ezért a karácsony előtti napokban többnyire zsúfoltak. Pedig nem könnyű győzni választékkal a fiatalok igenyelt. A Móra Ferenc Könyvkiadó, amely az ifjúságnak szóló könyvek kiadásával foglalkozik, a legkülönbözőbb korosztályoknak és kívánságoknak igyekszik eleget tenni, miközben munkáját még két feladat nehezíti: az 6 könyvei jelennek meg a legmagasabb példányszámban és egyben a legszebb, színes, érdekes, bőven illusztrált köntösben is. Gernyet: Kátya és a krokodil című meséskönyvének címlapja Lehetetlenség volna akár csak töredékét is felsorolni annak a sok könyvnek, amit idén karácsonykor a fiatalok kezébe ad. Pusztán csak a példa kedvéért mutatunk be közülük néhányat olvasóinknak. Ludwig Bechstein a Grimm-testvérek mellett a múlt század egyik legjelentősebb német mesegyűjtője és mesemondója volt. Legszebb meséit most magyar nyelven is közreadják. A Fiúk Évkönyve Modern mese, modern kérdés: Vajon mit csinálnál, ha megőrzésre rád bíznának egy neveletlen krokodilt! — Nos, erről és sok egyébről szól Gernyet mesekönyve, a Kátya és a krokodil. A felserdült fiatalok számára is több, elsősorban mai, s róluk szóló regény jelenik meg. Közülük hadd említsük meg Szllvósi Lajos Egyszer volt szerelem cimü Képek a Föld és lakói című gyermekenciklopédiából könyvét, amely egy disszidálásból hazatért egyetemi hallgató sorsát beszéli el. Kőszegi Imre a budai fiatalok életét Írja meg A budai négylevelű című regényében. Ugyan mi izgatná jobban a fiatalokat, mint a felfedezők és hódítók története? Erről szól, s ez a címe is Bokor Péter—Teknős Péter könyvének, amely a történelem négy emlékezetes nagy kalandjáról szól. S némiképpen rokon e témával A mi világunk című nagysikerű gyermekenciklopédia most megjelenő második kötete is, A Föld és lakói, amelyet, illetve akiket az ifjú olvasó a nagy felfedezők útját követve ismerhet meg. S végül nem zárhatjuk e példákat anélkül, hogy ne szólnánk az évről évre népszerűbb• Fiúk könyve, és Lányok könyve 1962-es kiadásáról. Hasonlítanak ezek a könyvek az enciklopédiákhoz, a kalendáriumokhoz, a regényekhez is. Lényegük: megvan bennük minden, ami a fiúkat és lányokat érdekli. 1952. borítólapja
