Magyar Hírek, 1961 (14. évfolyam, 8-24. szám)
1961-12-01 / 23. szám
fr«u«ur Minder ró/«« » Ííivn iuwrvtvá|ib*u i ik iámén Kábátóftfalu melleit Posdor, ■ Kikiáltás üdék ban. Lent: cirboly«reu*ak M**as Tátrában A balalouakaraityai Kákácat aallfa Uey a nyáron tárlent. 4\ Közeli hegyekben járkál i«m, minden cél nélkül, mint afféle városi kiránduló Sn«las vízmosáshoz ént«' és egy embert láttam olt Fényképezőgép volt a kezében, amelyet mereven a földnek »zegezett. 0 maga is mozdulatlanul állt sokáig, maki helyet változtatott, a másik oldalról próbálkozott, azután ismét új szöget keresett, ahogy már ezt a fotógráfusot' tenni szokták. — Mit tetszik fényképezni? — Azt ott... — mulatott a vízmosás gazos oldala.u — Ezt a vízmosást? — kérdeztem csodálkozva. — Nem — mondotta — csak azt a növény- . Nem éltettem, mit lehet azon a pár leveleit fényke siKZití, és kivált ilyen sokáig. De most már &tem éa elmondom, amit megtudtam. A férfi, aki a vízmosásban állott, dr. Vajda Ernő ügyied Mielőtt ügyvéd lett, botanikát tanult az egyetemé«, cl is végezte ezt a fakultást, s hogy mégis fiskális leu bt lóle. ennek az a magyarázata, hogy akkoriban n&iui- ÖSsZé 12 tudományos státus volt a botanikai szukinában UZ egész országban, s ö ebbe nem fért bele. Befejezve hál növénytani stádiumait, beiratkozott a jogra, de azzal ú «agy elhatározással, hogy választott tudományához nem Ica/, hűtlen. Így is történt, és a férfi újra foglalkozik a növényvilággal. a botanikával, amelyet a laikus, ki tudja miéit •Síinké tudománynak« hisz, s ha róla hall, dohos herbáriumokra és hosszú latin nevekre gondol, pedig re ni kívül «izgalmas- tudomány. Lámpájával bevilágít az ct bonyolult összefüggéseibe, a föld fejlődéstörténetébe, itirkászi a formák harmóniáiét és belső mondanivalóját, keresi, kutatja, létünk fenn maradásunk, táplálkozásunk í«hb es jobb megoldásúit Vizsgálja, mit ad nekünk a természet, és mit kell visszaadnunk neki, hogy még többé! kaphassunk tőle. Mit keresett a fényképezőgép a botanikus kezében? Étihez tudni kell, hogy Vajda doktor különösképpen u botanikai fenyképdokumentádéval foglalkozik. Egyetlen tudomány sem lehet meg képi dokumentáció nélkül A legrégibb szakkönyvekben is találunk rajzos ábrákat, db míg a rajz, a dokumentáció szempontjából, mindig szükségképpen szubjektív, addig a fénykép, a gép lén Uéje — tárgyilagos A 20-as években, amikor Vajda doktor- elkezdte a boiunikai fényképezést, nem akadt kiadó, aki vállalta volna képeinek sokszorosítását. Dicsérték felvételeit, ntismertók, tudományos jelentőségüket, de nyomtatásuk*! fniin vállalhatták. Azzal érveltek, hogy csak szűk olvasóréteget érdekelne, a költségek pedig olyan nagyok, hugy (iám tizMődne ki a dolog. Vajda nekilátott és 400 felvételről SO—90 darab fényképet készített. 20 ezer másolat — sziszifuszi munka volt' Füzetbe kötve szétküldle a képeket a világ különböző részére, egyetemekhez, tudományos intézetekhez. Elsőnek «Z Upp-ala-i egyetem jelentkezett és újabb sorozatukat kért A nagy botanikus-tudós Linné egyeteme nem maradt hűtlen önmagához, tüstént felismerte a képek értékét Azután a távoli Yokohama jelentette be Igényét. Jiktek a levelek egymásután. Kis groteszk epizód. Az akkori magyar kultuszminiszter, akihez Vajda segítségül fordult, hogy képeit könyvalakban kiadathassa, de akitől ígéreten kívül egye* bet nem kapott, ez idő tájt hivatalos látogatást tett az uppsalai egyetemen. A rektor udvarias gesztussal ígv »«ólt a kultuszminiszterhez: — Íme miniszter ús'. ebből is láthatja, milyen sokra becsüljük mi a magyar tudományos kutatást ...se szavakkal előhúzta fiókjából Vajda füzetbe kötött képgyütteményét. A miniszter elismerően hUmmögött, de erről természetesen hallgatott, hogy ezek a képek kellemetlen emléket ébresztenek benne. Csak a felszabadulás után jeleni meg A magyar ntítinyi'ilág képeskönyve című gyönyörű kiállítású hatalmas albuma 120 képtáblával. Ez a könyv megjelent azóta német, orosz és angol nyelven Is. A nővényfényképezésről szóló könyvét a Corvina magyar kiadó éa egy hallel kiadó közösen jelentették meg Nyomdában van új könyve: Fák, ligetek, erdőik cltnmél. Ez az album is 120 képet tarti-’maz. Nagyrészt készen áll már egy gazdag képgyűjtemény a Tátra növényzetéről. Tervezi, hogy feldolgozza a Keleti-tenger (Kínáinak növénytakaróját is. De Vajas Ernő mindenekelőtt a magyar flóra Ismerője és megörökítője volt és az Is marad. ■Vfíi itt is bőven fényképezni való! Vannak jellegzetes -magyar-, -bennszülött« növények, mint a kékes borkóró, a homoki kikerics, a budai nyúlfarkfü, vagy a Bakonyban és a Vértesben páváskodó cifra kankalin. Vajda Ernő járja a magyar tájakat, felkeresi szelíd modePJeét és képmásaikkal telerakja mennyezetig érő könyvszekrényeit. Azt mondja. Járóka Sándor, nemrég elhunyt nagy botanikus-tudósunk buzdította erre a munkára, tőle tanulta a legtöbbet, az ő szellemében akar tovább Is dolgozni. Es az a vágva, hogy kénéi, albumai közelebb hozzák a nagyközönséghez is a növények szépséges, talán titokzatosnak tűnő. de mégis érthető világát. NOVOBACZKY SÁNDOR II. rés» 10-11 lumua 20-an többször jelenteitek idegen gépek berepülését a Felső Tisza térségébe, az akadémia repülóle■ eu azért a kiképzést tovább folytattuk Mivel a légilövészet és bombavelés gyakorlására csupán az elméleti idöí/ak lezárása után, júliusban került ji>r, még a fegyverzet hordására alkalmas gépek sem voltak géppuskával elalva. így a levegőben gyakorlatozó -epek is, természetesen, szintén fegyvertelenül repültek. Aznap 20—25 gép kóválygott a levegőben. Fordulóztak, vagy műrepültek, a kezdők pedig szorgalmasan rótták iskolaköreiket a repülőtér mentén. Akik végeztek a repüléssel, vagy sorukra vártak, a starthely mellett okta-A kuss! Dóm Német motort sóit hadosztály elvonul a repülőtér mellett Suu látképe a Postapalota és s Dóm kóstl rész, Itt volt s bombatsiálatok sóm* Kassai utcarészlet lójukat közrefogva, aznap nem annyira a feladatok végrehajtásáról beszélgettek, mint inkább az új szenzációt — a német—szovjet háborút — tárgyalták meg. Az akadémia akkori szellemének megfelelően, mert hiszen sem az akadémia parancsnoka, IUy ezredes, sem a beosztott tisztek nem voltak németbarátoknak nevezhetők, mint vágyálmot emlegették: — Na, most végre beletörik Hitler bicskája a nehéz falatba! Lassan elérkezett a tanrend repülőkiképzésre szánt idejének vége Leszálltak az utolsó gépek, és begurultak a hangárok előtti betonra, hogy a szerelők hozzáfoghassanak leápolásukhoz a soron következő repülésre való előkészítéshez. Ohirke főhadnaggyal, első tisztemmel én Is elindultam a hangárok felé. Az akadémikusokat sorakoztatta a nevelőtiszt, majd autóbuszra szállva elindultak a város túlsó végén lévő akadémia felé Még be sem érhettek a városba, amikor távoli repülőgép zúgásra lettünk figyelmesek. A motorzaj kelet felől jött, s mindinkább erősödött. Azt gondoltuk, hogy a frontról hazatérő német Kötelék, mérgelődtünk is: ha leszabnak, miattuk a legénység ebedje fog elkozmásodni. A ragyogó kék égen megpillantottuk a lassan közeledő gépeket. 2000—2500 méter magasan négy kétmotoros bombázó repült. Nem volt kétséges, csak németek lehetnek, a megszokott formációban jöttek: párosával, az első gépet — a parancsnokot — biztosítja hátrafelé lépcsőzve a második, ezt az első párt, szintén hátrafelé lépcsőzve, a másik két gép. Monoton zúgással jöttek. Ügy látszott, nagy kört akarnak a váró« körül leírni, és csak azután leszállni. Szép a négy gép a kristálytiszta égen — mintha gyakorlaton lennének, szabályos térés távközöket tartva repülnek. — Na, szerelők, lesz munkátok, kihűl az ebédetek. . De mi ez? A négy gép most szorosabbra zárkózik, már a város szélén járnak. Káprázik a szemünk, mintha oombák kalimpálnának ki a gépek hasából? Fojtott dörrenések, ugyanakkor a város közepéből hatalmas szürkésbarna, por- és tüetfelleg gomolyog az cg felé Megbolondultak?! Kik ezek. hiszen a napfényben megcsillant a gépeken a tengelyhatalmak jelzése: a sárga csík a törzsön és a szárnyakon! — őrület,tán gyakorlótérnek nézik Kassát?! Már a városi légvédelem Is észbekapott, a gépágyúk ugatnak, és egy légvédelmi-ágyús sortúz is eldördült. A négy világháborús légvédelmi lövegből álló üteg, mint később megtudtuk, csak egy «őrtüzet tudott leadni, mert háromnak a csöve leszakadt, csak a maradék küldözgetett még néhány gránátot a támadók után. Amint magunkhoz tértünk első meglepetésünkből, a hangár előtti betonon áp«Mc blatt álló gépekből hármat villámgyorsan kifordítottunk, és úgy ahogy voltunk, ingben és nadrágban, Chírke főhadnagy, Bottló őrmester és «a ui&na vetjük magunkat a támadóknak. Mi fegyvertelenül ártani nem tudunk azoknak, legfeljebb ők nekünk, de az egész repülőtér, mint egy ember, ökölbe szorított kézzel atkozódik, és legalább azt akarjuk tudni, kik voltak a bitangok. Közben a támadók nagy bal kort re pülnek, és fittyet hányva a komolytalan légvédelmi tűznek, szoros kötelékben kényelmesen kelet felé fordulnak. Pálháza és Sátoraljaújhely között végre alulról, 400—500 méterre közelítjük meg őket. Hemkel lll-es. kétmotoros bombázógépek. Szárnyukon és törzsükön tisztán látszik a citromsárga csík — letagadhatatlanul németek. A magyar légierőknek csak egy vagy két darab lli-ese volt, légifényképezésre berendezve, bombázó alakulataink Junkers 86-os és Caproni 135-ös gépekkel voltak felszerelve, s még csak nem is hasonlítottak ezekre. Fegyvertelen gépeinkkel legfeljebb diszkíséretet tudtunk volna adni a léglg angst ereknek — vagy Inkább kiszolgáltattuk volna magunkat fedélzeti fegyvereik tüzének — arra nem is gondoltunk, hogy szinte üres tankokkal repültünk utánuk —, így aztán tehetetlenségünkben visszafordultunk, a még mindig füst alatt lévő Kassára. A város átrepülésekor láttuk, hogy a becsapódások zöme a város közepére, a postapalota környékére esett, távol minden katonai célponttól. Leszállásunkkor már a repülőtéren várt a Vili hadtest légvédelmi parancsnoka, Csaj they tüzérezredet, aki látott minket elrepülni, ök is németnek nézték a támadó köteléket... Együtt mentünk be jelentéstételre • Vili. hadtest parancsnokához. Szombathelyi vezérezredeshez, ahol egyértelműen jelentettük, hogy németek bombázták a várost 0 elgondolkozva csóválta a fejét, és vette tudomásul jelentésünket. Közben megtudtuk, 'hogy 33 bombát dobtak a városra, ebből egy nem robbant fel: 30 ember meghalt, é* Igen sokan megsebesültek. Mint ahogy azt már a levegőből Is láttuk, a főposta volt a szórás középpontja (Folytatjuk) Krúdy Adára
