Magyar Hírek, 1961 (14. évfolyam, 8-24. szám)
1961-12-01 / 23. szám
uiTPjj SV' Becsből amerikás magyarokkal utaztunk együtt a MADÉV-gepen. A férfi — gyűröttarcú, nagy darab ember — 1925-ben vándorolt ki, a finom, őszhajú asszony már a második generációhoz tartozott, kint született. Meglepő módon mégis jobban tudott magyarul, mint férje, aM minduntalan angol kifejezésekkel keverte a magyart. A fiú, nyakigláb szőke fiatalember, a bécsi egyetemen tanult valamilyen stipendium terhére, viszont magyarul már egy szót sem beszélt. Ugyankkor elsősorban ő miatta jöttek most Magyarországra, ő szerette volna megismerni az "őshazát«. Ferihegyen látható szorongással léptek ki a gépből, életükben először egy kommunista ország földjére. Mintha most borzongva minden eszükbe jutott volna, amit Amerikában rólunk olvastak. — Well, bizonyára nagyon szigorúak itt a custom officer-ek, jegyezte meg a férfi. Megnyugtató válaszunk ellenére a vámhivatalban különös lelkiismeretességgel maguk teljesen, kicsomagolták podgy ászai kát, nehogy esetleg valami szabálytalanságot kövessenek el. A vámtiszt igen udvariasan csak valutájuk iránt érdeklődött, majd mosolyogva megjegyezte, hogy szükségtelen volt így kipakolni mindent. Az amerikaiak az első tapasztalatoktól elégedetten ültek fel a repülőtéri autóbuszra. A belga vendégcsoport már hazatérőben a Ferihegyi repülőtéren Tíz nap múlva jelentkeztek telefonon. Akkor érkeztek vissza Sümegről rokoni látogatásból. Természetesen végigjárták a Balatont is. — You know, ez a lake Balaton, ez valami egyenesen grandiose — dörmögte lelkesen a telefonba a férfi. — De mint businessman megmondom, önök nem tudnak üzletet csinálni. Ez a tourisme maguknál még olyan handicraft módon megy. Jó reklám kell, meg jó hotelek. Az amerikás magyar megjegyzései akkor jutottak eszembe, amikor a Fővárosi Tanács idegenforgalmi jelentésében olvastam ezt a megállapítást: -A legfontosabb probléma a szálloda-kérdés.« Ha bárhol szóba kerül a magyar idegenforgalom, néhány mondat után mindig ide lyukadnak ki. A kérdés azért vált akuttá, mert 1961 — mint most már megállapítható — fordulópont volt Magyarország háború utáni idegenforgalmában. A világon évente több mint százmillió ember kerekedik fel és utazik pihenni, üdülni külföldre. A százmillió egyharmada két országba, Olaszországba és Franciaországba látogat. Magyarországba 1961 tíz hónapjában 270 000 ember jtitott. Ha ehhez hozzászámítjuk az átutazókat, számuk körülbelül ugyanannyi volt, akkor láthatjuk, Magyarországot ebben az évben már eddig is több mint félmillió külföldi kereste fel. A 270 000-nek kb. egynegyede, 60 000 ember nyugati országokból érkezett hozzánk. Ha figyelembe vesszük az ebben az esztendőben nálunk járt nyugati idegenforgalmi küldöttségek kedvező véleményét, s az idén életbeléptetett vízumkönnyítési rendelkezések várható kihatását, akkor alaposan fel kell készülni az elkövetkező évek forgalmának lebonyolítására. Túlzás nélkül számolhatunk azzal, hogy elsősorban Budapestet és a Balatont véve alapul, megfelelő lehetőség biztosítása esetén a külföldi turisták száma a jelenleginek két- háromszorosára növekszik. A helyzeten némileg javított a Royal-szálló és a Citadella turistaszálló megnyitása, és javítani fog a Keleti pályaudvar mellett levő Szabadság-szálló kiépítése és az Astoria bővítése. Az idegenforgalmi ranglistán, messze az első helyen Budapest szerepel, az ideutazók 85 százaléka elsősorban a magyar fővárosra kiváncsi. Budapest után a Balaton következik, a magyar tenger partját minden második vendégünk felkereste. Nagy vendégjárás voll ezenkívül a Duna-ikanyarban, a Bükkben, a Mátrában, Egerben, valamint új idegenforgalmi centrumunkban, Pécsett is. Nőtt az idegenforgalom a hatszázadik évfordulóját ünneplő Debrecenben és a szabadtéri játékokat rendező Szegeden is. A külföldi látogatók csaknem ötven száczaléka a három nyári hónapban, június, július, augusztusban tartózkodik nálunk. Ezen úgy igyekszünk segíteni, hogy a kulturális eseményeket, amelyek nagy számban vonzzák az idegeneket, jobban elosztjuk az év többi hónapjára. A reklámnak, vagy pontosabban a megbízható információnak nagy jelentősége van az idegenforgalom kifejlesztésénél. A turisták többsége nem hajlandó szabadságidejét számára ismeretlen helyen tölteni. Magyarország nemzetközi idegenforgalmi propagandája terén kétségkívül sok még a tennivaló. Mindenesetre az a tény, hogy a Fővárosi Tanács és a Balatoni Intéző Bizottság több évre szóló hosszúlejáratú tervet dolgozott ki az idegenforgalom fejlesztésére, mutatja azt a törekvésünket, hogy minél több embert akarunk vendégül látni hazánkban. Az idegenforgalomról beszelve, végül hadd térjünk ki egy szerkesztőségünkhöz intézett levélre. A levélíró kifogásolta azt a riportot, amely Gordon Zsuzsa külföldi útjáról szólt, s a többi között ezeket írta: "Sokkal többet használna az ügynek, ha kevesebb cikk jelenne meg az otthon élő magyar nép "privilegizáltjainak« utazásairól és ha több külföldön élő magyar kapna látogatási vízumot...« Levelezőnknek akkor lenne igaza, ha lapunkban kizárólag a "privilegizáltak« nyugati utazásairól írnánk. Jelentek meg azonban cikkek olyan személyek utazásáról is, akik nem "filmsztárok«, nem tudományos nagyságok, nem élvonalbeli művészek, nem labdarúgók, hanem művezetők, technikusok, orvosok vagy pedagógusok. Levélírónk bécsi ismerősei beszámolhatnának arról, hogy a Kärtnerstrasse-i IBUSZ-iroda előtt a magyar autóbuszokról tisztviselőnők, munkások, gépkocsivezetők, egyszóval az "Utca emberei« gyakran szállnak le hosszabb-rövidebb bécsi látogatásra. A magyarországi aktív és passzív idegenforgalom méreteiben ma még elmarad a nyugati országokétól. Ennek viszont elsősorban valutáris okai vannak, s a dolgok kölcsönhatása révén mennél többen látogatnak majd el hozzánk, annál könnyebb lesz valutát kapni itthon a külföldi utazáshoz. Ez év első felében 37,5 százalékkal volt magasabb az idegenforgalom, mint 1960 hasonló időszakában. Ez a szám, valamint távlati idegenforgalmi terveink mutatják, hogy mind szélesebbre tárjuk a kapukat a hazánk iránt érdeklődő nyugati vendégeink s természetesen a Nyugaton élő magyarok előtt is. Pethő Tibor Amerika! turisták városnézésen Olasz turisták a Parlament meglátogatására készülnek. Háttérben a Magyar Nemzeti Galéria epuiete, balra tőle az új Kossuth-szob'Jr Külföldiekkel zsúfoltan indul a sétahajó (Vámos László felvételei) Előző számunkban már beszámoltunk olvasóinknak a kis Virág Józsika történetéről. A gyermek szülei hazatérőben voltak Magya/rországra, amikor útközben halálos baleset érte őket. Az m alig öt esztendős árváért, — aki körül a nyugati sajtó egy része ellenszenves és ízetlen lármát csapott, — anyai nagyanyja utazott Olaszországba és hozta haza, hogy a szülei végakarata szerint, felnevelje. Az illetékes magyar gyámhatóságok Virág Józsika gyámjául, alapos vizsgálat és környezettanul• mány után, anyai nagyapját, Nyikos Miklóst jelölték ki. A kisfiú azóta náluk él, ők nevelik. Felkerestük őket ottho• nukban, hogy megérdeklődm jük. miként illeszkedett • be a hányatott sorsú gyér-11KA SZÉKESFEHÉRV t< ^ i mek új, de most már tartós 'környezetébe ... Nyikosék Székesfehérvárott laknak. Az utcát Szedres dűlőnek nevezik, kis családi házak, többnyire újak, szegélyezik. Nem túlságosan régi ház Nyikos Miklósé sem, de új festése nem építésére, nem is á szdkásos tatarozásra utal: bővült a ház ezen a nyáron. Nyikosné — ebédfőzésen érjük éppen — egyenesen az új szobába vezet bennünket. A falakból még árad a mész és festék friss szaga, amely oly jellegzetes kísérője minden új építkezésnek. A fiataloknak építették az új szobát, hogy kényelmesen lehessenek a szülői házban. Nehéz ennél pontosabb és kifejezőbb bizonyítékát adni, milyen szívrepeső örömmel várták haza őket. A szobában vadonat új bútorok; a faliakon szép gobelinek — Nyikosné kezemunkái. A szoba várt gazdái nem érkeztek meg, csak a gyermekük. S az eleven, jóképű kisfiú birtokába vette nagyszülei szívét, — meg a szobát. A sarkok megteltek játékaival, a bútorokon — karosszékekben, rekamién, — annyi a játékállat, posztótkutya, műanyag nyúl és társaik, hogy helyet is alig tud szorítani közöttük váratlan vendégeinek Nyikosné. Férje, aki a fehérvári Könynyűipari Szerszámgépgyárban vízvezetékszerelő, munkában van, így, mig Józsika játékait mutogatja és próbálja sorra, a nagyanyát kérdezgetjük. A kisfiú már kiheverte a baleset 'következményeit, nem csak a fizikai sérüléseket, hanem a lelki megrázkódtatásokat is. Eleven, értelmes, meglepően böfantáziájú — mint erről beszélgetés közben magunk is meggyőződhetünk, — csupán kissé akaratos, ami részipt talán a túlzott kényeztetésnek, s annak következménye, hogy a baleset után ■-.okáig volt olyan felnőttek között, akiknek nyelvét nem értette, és sokat is zaklatták. Szüleiről nem beszél, nem is keresi őket, viszont ösztönösen és már tudatosan is ragaszkodik nagyszüleihez. Csak akkor hallgat el, ha ismeretlen fiatal nő közelít hozzá ... Ilyenkor, mintha az édesanyját várná, remélné... — aztán ismét, hamar felderül. Hiszen még nincs öt esztendős. Már vannak pajtásai és figyelnek rá a felnőttek is. A kis Nyikos Jóska története szomorú történet, de a tragédia már elvonult felette. Gondoskodnak, róla, jövője biztosítm van. Erős, dolgos, gyermeket szerető és gyermekneveléshez értő nagyszülők, biztonságot, nyugalmat, tanulást és munkát teremtő társadalom — ha feledtetni nem is, de pótolni tudják az elvesztett szülőket. Ezzel a tapasztalattal és meggyőződéssel tértünk viszsza Székesfehérvárról, a Szedres dűlő frissen festett házából. (b.) 3
