Magyar Hírek, 1961 (14. évfolyam, 8-24. szám)
1961-11-01 / 21. szám
Ö A US ZT—BARTÓK l „ICezei leltét kiis virago Sir John Barbirolli, a világhírű angol karmester kara élén a Magyar Rádió Szimfonikus Zene-Az Országház utca 9. sz. alatti épületben felavatták a Bartók-archivumot, amelynek feladata Bartók hagyatékának feldolgozása, ápolása és a zenetudományi kutatások továbbfejlesztése. Az archívum Bartók magyarországi hagyatékát is bemutatja, a mester világhíres műveinek eredeti kéziratait és partitúráit, zongoráját, fonográfját, népművészeti hangszergyűjteményét, arcképeit és kedves bútordarabjait. A Bartókarchivum igazgatója Szabolcsi Bence akadémikus, fömunkatársa Denljs Dille belga professzor, az ismert Bartók-kutató, aki Magyarországon telepedett le. Képünkön Kodály Zoltán és felesége a Bartókarchivumban (Bán Magdolna felvétele) BESZÉLGETÉS KOZMA JÓZSEFFEL A Royal Szálló halijában volt randevúnk, de korán érkeztem, még reggelizett és kis bosszúságomra, az asztalnál nem találtam egyedül. Nemcsak felesége, hanem egy ápolt külsejű, választékos nyakkendőjű fiatalember társaságában fogyasztotta teáját, s őszintén szólva kissé féltem ettől a könnyed mosolyú és nagyon-nagyon fiatal reggeliző partnertől, aki csak megzavarhatja a beszélgetést. Mint kitűnt, aggályom nem is volt alaptalan, mert Kozma József tökéletesen figyelmen kívül hagyva kizárólag az ő személyére irányuló érdeklődésemet, szenvedélyes alkatának megfelelően, roppant hévvel ajánlotta az ismeretséget, s ekkor... ekkor kiderült, hogy rendkívül és örvendetes módon jól tette. A kifogástalan nyakkendő nagyon ifjú tulajdonosa ugyanis nem más mint Mario Bois, a Boosey et Howkes cég képviselője, vagyis a legnagyobb kiadóé, amely külföldi zeneműveket jelentet meg. ők adják ki Prokofjevet és Stravinszkijt, s ők adják ki Bartókot meg Kodályt is. És egyszercsak benne vagyunk a téma kellős közepében, nyakig merülünk a vitába a mai magyar zenéről, amelyből Mario Bois úr ittléte folyamán azzal az izgató törekvéssel válogatott, hogy találjon valami nagyon egyénit és nagyon újszerűt, valami nagyon eredetit és nagyon magyart. Szívből sajnáltam, amidőn a rendkívüli tehetségével, fogékonyságával és szellemi gazdagságával pillanatok alatt forró légkört teremtő Bois úrtól el kellett búcsúznom, mert az Állami Zeneműkiadóban várták. És amikor végre itulajdonképeni riportalanyomhoz fordultam, Kozma József még mindig kitért, elhárított, s az előző beszélgetésre utalva kijelentette: — írjon csak róla, az ő szerepe sokkal fontosabb, mint az enyém: önöknél elterjeszti a modern francia zenét, a nagyvilágban pedig a magyar muzsikát. A népek zenéjének kicserélését bonyolítja le! Később beszélgetésünk folyamán világossá vált előttem, hogy ez nem póz és illemszabta szerénység volt, nem, ez valami egészen mély alaptendencia, amely Kozma }egbensőbb énjéből fakad: az a sajátsága, (hogy par exellence a tágasra, a szerteágazóra, az átfogóra, a sokrétűre, a nemzetközire rezonál. A Pesti Zeneakadémián tanult. Büszke rá, hogy az elsők között tapsolt Bartóknak, de a harmincas években már Brecht színházáért rajong, s Brecht hatására kezdi izgatni az irodalmi chanson gondolata, amelyet azután Párizsban valósít meg ... miután rábukkan Jacques Prévert költészetére. Ma azonban, miután vagy 80 népszerű dalát éneklik a világ minden táján, ezt a műfajt, mint régi bőrt levedli és úgy érzi, hogy ez már idegen számára. A modern opera izgatja most, Schönberg Mózese és Áronja a példakép. Nálunk is majdnem minden este az Operában ÜL Hirtelen közel hajol hozzám, s fekete-keretes szemüvege mögül elővillanó fekete szeme izzó szuggesztivitással kíséri a magyarázatot: milyen nagyszerűek nálunk az előadások, például a Kékszakállú rendezése, milyen kitűnő az együttes, milyen hasonlíthatatlanul magasabbrendűt lehet létrehozni a sztárrendszer megszüntetésével és azzal, hogy az együttes egészére, az összjátékra helyezik a súlyt. Magával ragad vibráló lénye, a vidám vakmerőség, a kísérletezés szenvedélye, a kereső nyugtalanság, amely mindig a legfontosabbra: a műre irányul. — Sok ösztönző benyomást szerzek ittlétem alatt — mondja. — Sokat beszélgetek régi barátaimmal, Szabó Ferenccel, Kadosával, Nádasdyval s mindaz, amit látok, hallok itthon, természetesen felszívódik új terveimbe, beleplántálódik készülő új egyfelvonásos operámba. Mert — mondja, s hirtelen még közelebb hajol, s tekintete még mélyebben izzik — a zenében benne van az egész világ hangulata... az egész világ törekvései, az emberek boldogságvágya és Afrika forrongása, az atomkísérletek és a nagy felfedezések, minden-minden ... Igen Kozma József életművében bizonyára benne vannak és benne lesznek a kor áramlatai. a világ eseményei, a tág horizontok... de minden művében, s mindvégig benne lesz az is, hogy — mint növendék Bartóknak tapsolt a pesti akadémián. S. M. Felejthetetlenül zsong bennem az Ady verssor... a szorongó áhitat, amellyel a költő a szirom-kezek tiszta érintését jogadta. S akihez a fájdalmas-finom költemény szól, aki egykor virág ujjaival rímeket fakasztott, majd a billentyűkből varázslatos hangokat ... most fürgén, egyenes tartással, szapora léptekkel siet felém, szívélyesen üdvözöl, mintha régi ismerősök lennénk. Holott csak én ismerem őt, a hajdani ifjú lányt, akit a költő „Kabos Ilonka \kishugonmáld‘ nevezett, ö igazán mit sem tudhat rólam- De £Iső pillanattól érzem: a közvetlenség legfőbb jellemvonása, mondhatni kifejezési formája, lényének dlaphangneme. JMint .művész csodálatpsan hangolja össze a műben való elmélyedés szigorúságát, az emberek'felé fordulás melegségével. A kora? Ha az Ady-vera nem árulkodna, azt mondanám fiatal, így azt mondom: kora ' egyáltalán nincs is, főként pedig — egyáltalán nem fontos. A szelleme, friss, eleven, ' tettre és teremtésre kész szelleme a fontos, \ már pedig a szellem időtlen, nem- és kor’ nélküli. A szellem üdesége és derűje árad , minden szavából, még abból a kedélyes hu- i nyorgásból is, ahogyan azt mondja: i — Politikával nem foglalkozom, az embe' rek viszont érdekelnek. Az emberek pedig i sokkal kiegyensúlyozottabbak tjés vidámab- 1 bak most mint öt éve, amikor legutóbb itt ' jártam... / ‘ Nos tehát politikával nem foglalkozik, de ' azért egy kettőre kirukkol véle, hogy miért ‘ ment el 25 esztendő előtt Magyarországról. : — Tudja, az ember érezte, hogy készül . valami... Valami nagyon nem jó. ! Ennek a „nagyon nem jónak” a megérzé- i séhez akkor nem is kellett a művész intui! dója, csak emberség. De minthogy a humá' num és az igazi művészet nagyon is össze- 1 függ, nem véletlen az ilyen alkotó élet alakulása. Akinek az édesapja mint a Budapesti Navló szerkesztője a lav hasábjain a kor haladó íróit, költőit szólaltatta meg. aki fiatal írók. költők, festőművészek zeneszerzők közelségében nőtt fel. akinél Ady a szülői ház gyakori vendége volt... az ma — a sors bi, zonvos logikus rendeződése folytán — o , nagv magyar mesterek interpretátora és vro. paaálőja a nagyvilágban, (ö mutatta be Lon. donban Bartók óta először Liszt második • zongoraversenyét). Kozma József Párizsban élő magyar zeneszerző és Dmitrij Sosztakovics szovjet zeneszerző a Zeneművészeti Főiskolán A Moszkvai Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara. Vezényelt Gennadij Rozsgyesztvenszkij szovjet karmester A Magyar Állami Hangversenyzenekart Ernest Ansermet, a kitűnő svájci karmester vezényelte A Magyar Tudományos Akadémia dísztermében húsz ország zenetudósai és művészei jelenlétében rendezték meg a Liszt Ferenc születésének 150. és Bartók Béla születésének 80. évfordulója alkalmából rendezett magyar zenetudományi konferenciát. A konferencián Bartók Béla özvegyén, az ÜNESCO-t képviselő Jacques Havet-n kívül, politikai és kulturális életünk számos kiválósága is megjelent. Rusznyák István, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke méltatta a konferencia jelentőségét: — Mi, magyar tudósok — mondotta a többi között —, a mai Magyar Tudományos Akadémia munkásai, éppúgy felismerjük elődünket, társunkat és szövetségesünket Liszt Ferencben, Széchenyi, Telelkl, Eötvös barátjában és elsiratójában, mint Bartók Bélában, népzene tudományunk alapvetőjében. Büszkén valljuk magunkénak e két rokon lángelmét, akikben immár művészi tanítómestereit, példaképeit ünnepli az egész művelt emberiség. A II. Magyar Zenetudományi Konferencia ünnepélyes megnyitása. A Magyar Tudományos Akadémián Kodály Zoltán üdvözlő beszédét mondja
