Magyar Hírek, 1961 (14. évfolyam, 8-24. szám)
1961-10-15 / 20. szám
A Szt. Jakab templom homlokzata Kőszegen A hétszáz esztendős híres jáki templom (Bogát! P. felv.) A Jáki templom gazdagon faragott középkori kapuja A középkor fennmaradt emlékeit gyűjteni ott, ahol a legtöbb megmaradt belőlük századok dúlásaiban, Magyarország nyugati szélein, indultunk el múltkor, s bejárva Sopront és környékét, délnek fordultunk az országúton. A tárgy gazdagsága már akkor is ránehezedett a tolira, s a középkor emlékeiről csak a középkori krónikások 6zűk és száraz nyelvén szólhattunk, hogy minél többre jusson hely. S bármennyire fájdalmas, továbbra is takarékoskodni kell a díszítő jelzőkkel, hogy bővebben nyújthassunk a lényegből. Nagycenk — Széchenyi István otthona és sírja — Itt állított meg a kegyelet. A reformkor kiemelkedő alakja, a Tudományos Akadémia alapítója, a Lánchíd építésének, az Alduna szabályozásának és még oly sok más nagy alkotás kezdeményezője az Ybl Miklós építette hatalmas templom mellett húzódó temető kápolnájának kriptájában nyugszik. A meglibbenő gyertyafényben halványan csillognak a márványtáblán nevének aranybetűi. ii La rT^í hSéiJ L Tu [ "i’*' 'm\ 'A} ‘ vJ-XivX i. 1 aki | ^•*1 ‘ 1 Részlet B kőszegi vir helyreállított bástyáiból A kőszegi tsnácaház« festett-címeres homlokzata. Lent: -Férészfogas« építkezés a kőszegi belvárosban. A kiugrókból tűz alá lehetett venni a betörd elleniéget Kossuth nevezte őt a »legnagyobb magyarénak, s ha nem Is egyedül, bizonyos, hogy a legnagyobbak közül való volt. Körülötte mindenütt Széchenyiek nyugosznak, s éppen vele szemben vas-üveg kettős koporsóban püspöki omátusban az egyik ős, Széchenyi Pál, a kuruc-konszak békeközvetítőjének máig sem hamvadt teteme. A hagyomány szentet arzénnel mérgezték meg, s az őrzi romlatlanul... A kripta mélyén csend van. Nem hallani, hogy ácsok, kőművesek kopácsolnak a Széchenyi-kastély háborúsújtotta falai között: a szinte földig rombolt kastélyt teljesen újjáépítik. S mpst megint évszázadokat futunk vissza az időben, míg az úton csak néhány kilométert ... Sopronhorpács — a közelmúlt egyik művészettörténeti szenzációja. Az egyszerű falusi templom vakolata alól az egyik legszebb Árpád-kori'» úgynevezett nemzetiségi templom részben ép falai kerültek elő. A román stílusú kapu faragott oszlopos béliét« a jáki után a legszebb. Belsőben Is megtisztítva a barokk cirádáktól, állnak a gazdagon tagolt oszlopok, íves ablakok. S aminek nem lelték bizonyosan eredeti helyét, az a templom mögött épült kőtárban kapott helyet — faragott oszlopfők, töredékek. A templom tornyának eredeti formája sajnos nem állapítható meg, s ezért különös kettős benyomást tesz a szemlélőre: új barokk torony alatt pompás középkori román kapuzat. Nemeskér — noha nem a középkor végett, mégis érdemes megállani. Evangélikus templomában minden gazdagon faragott fa: a padok, az oltár, a szószék, a karzat, a halformájú kalaptartók. Csak a falak kőből valók, tenyérnyi ablakokkal — nagyobbat nem engedélyezett a felekezeti harcban felülkerekedő ellenreformáció. Kőszeg — valaki röviden történelmi ékszerdoboznak nevezte, s nem tévedett. Történelmet és művészetet lehelnek Itt a kövek, s úgy járunk közöttük, mintha valóban a múlt képeskönyvét lapoznánk. Kőszeg várát védte meg Jurisics Miklós a Bécs felé tartó háromszázezres török sereg ellenében, olyannyira, hogy végképp elvette kedvét a hadjárat folytatásától. Húszezer janicsár és negyvenezer tatár fordult a vár ellen, amelyet — s ez oly jellemző — akár csak egyetlen másik törökverő várunkat, Egert, nem zsoldos katonák, hanem a környék népe védett meg. S míg a császár hadserege tétlenül várta az ostrom kimenetelét, nem védte más a várost, mint, a korabeli krónikást Idézve, »Egyedül a földműves nép ebből az uradalomból es másból, feleségeikkel és gyerekeikkel.,, Fegyverbiró férfi volt körülbelül egyezer ember, asszony körülbelü ezernyolcszáz, gyermek körülbelül . kétezerháromszáz«. Katona pedig huszonnyolc huszár és tizennégy német lovas, több semmi. És a várat nem bírta bevenni a török. Oklevelek szerint 1963-ban lesz hétszázadik évfordulója a vár alapításának' (»...nóvum castrum Kyzug.. .«* — mondja az oklevél 1263-ban), s a város már erősen készül az évfordulóra. Érzi ezt az országúton érkező vendég is, új utat építenek, s ezért kerülőre szorul A várban mintha megint ostromállapot lenne, állványzatütegek és malterosláda depók állják a látogató útját. De már régi fényében áll az egyik torony, eredeti formájukat mutatják a földszint bolthajtásai és utólag beépített közfalaitól megtisztítva tárulkozik ki az impozáns, hatalmas lovagterem. A lépcső helyén részint még deszkapadló vezet, s kerülgetni kell a cementeszsákokat. Az évfordulóra Ismét áll majd Jurisics Miklós várai Kőszeget elkerülte a legutóbbi háború. Évszázadok alatt számtalanszor égett le, hol martaiőcok vetettek házaira üszköt, hol a gondatlanság s a szél futtatta végig a tetőkön a vörös kakast Lakói mindig újra építették. S elég volt csak annyi viszonylagos lélegzetvétel, hogy a második világháború bombái elkerülték, és szebb, harmonikusabb, színesebb város kevés akad még a határokon túl is. Akár az ostromálló várait nézzük, akár a történelmet-álló várost, egyaránt az emberi kitartás, alkotóerő és életakarat diadalát csodálhatjuk. Ha valahol, itt igazán arról beszélnek, a kövek, hogy a hétszáz év múlt — nem a puszta falak, faragott kövek dicsősége, hanem azoké, akik újra és újra felrakták, ha leomlottak... Szombathely. Ha egyszer az utas kitapintja a múlt albumában ezt a folytonosságot, akkor megérti, hogy miért kalandozott középkort idéző útjából visszafelé, s állt meg a reformáció fatemplománál, vagy Széchenyinél. Ebben az albumban nincsenek határok és korlátok, csak állomások az ember történetének egyetlen hatalmas áramában. S ha Kőszeg előtt »előre-, néhány kilométerrel odébb, Szombathelyen »vissza«, a rómaiak Savaria-jába juthat. Láthatja annak a bazilikának csodálatos mozaikját, amelyet még a honfoglalás előtt a mér kereszténnyé lett Római Birodalom épített- Előtte a híres római utak egyike, hódító légiók, bátor kereskedők tapodták, erre vezetett északnak a »Borostyán-út«. A késő utód különös érzésekkel lép az út kőlapjaira. Hány emberöltőt ért meg ez az út. Végiglépkedüník a feltárt néhány tízméteres szakaszon, nyomában azoknak, akik hajdan a bazilika mozaikját rakták, & előttük, akik a légiók sasával a messzi egyiptomi Isis tiszteletét hozták magukkal, felépítve szentélyét Európa e távoli zugában, Pannóniában. S lelépve erről az útról, most ml megyünk el a feltárt Isis-szentély oszlopaihoz, hogy keressük és érezzük korokon és nemzeteken, szokásokon és nemzedékeken át az emberiség lécének, sorsának közösségét Jáh. Szombathelytől már csak néhány kilométer és a jáki domb peremén állunk, mögöttünk a kőcsipkék garmadával meghintett gyönyörű templom, néki is betelt már a hétszáz esztendeje. Előttünk a síkság, Pannónia, Dunántúl, most aratott földek. Élő, lélegző, dolgozó ország. Itt, utunk végéire értünk. Betehetjük az albumot. Bogáti Péter A kőszegi "író«kapu A soproahorpácsl középkori templom, lent: a templom román itílű oszlopai
