Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1954 (7. évfolyam, 3-52. szám)
1954-01-23 / 4. szám
28 Hírek a magyar népi demokráciából TÉLI ESTE A Nagy Magyar Alföld útjait már hó borítja. A rétek, szántóföldek felett szabadon nyargal a szél. Ameddig a szem ellát, évszázadokon át grófoké, báróké, érsekeké volt a tolnai határ. Nem jutott a község lakóinak több föld, mint a koporsó alá való. A tolnaiák úgy gondolták: ha nincs föld — víz van elég. Elmentek hajósnak a Dunára. Évszázadokon át sok-sdk hajós került ki innen. Tolnára jöttek vontatókat fogadni a bécsi vagy bolgár kereskedők, innen vitték a magyar legényeket egészen le, a Fekete-tengerig. Amikor a felszabadulás után valamennyi nagybirtokot felosztották a parasztok között — jutott föld a volt hajósoknak is. Azóta már sokan visszatértek közülük a vizekre — de a legtöbb megtartotta földjét is s azt családja műveli meg. Két gyár is akad ebben a községben. Két kis textilüzem'. Ez persze ritkaság ilyen községekben — de éppen ez az oka annak, hogy Tolnán nem volt oly nagy a szellemi sötétség, mint egy más, ugyanakkora községben. Egy régi lexikonban ezt a mondatot olvastam erről a vidékről: „Közművelődési állapotai kedvezőek“. De hogy mit jelentett ez a kedvező állapot, arról az adatok hívebben beszéltek: a férfiak 18,1, a nők 26 százaléka volt analfabéta. A kultúrház után érdeklődöm a' nyolcezer lelket számláló község girbe-gurba utcáin. Akit megkérdeztem — fekete fejkendős néniké —- rámcsodálkozik: — Nem tudja, merre van? TOLNÁN — Nem vagyok idevaló. — Attól még tudhatná ... Akkora palota az! — Palota?. — mosolyogtam' magamban az öregasszony szavaira. Hiszen szépek a mi falusi kultúr-, házaink — az állam is sok pénzt fordít ráj uk s a falvak népe is igyekszik csinositni. De bizony ott még nem tartunk, hogy ilyen községben is városi méretű kultúrpalotákat építsünk! Kevés szépet láthatott életében ez a tolnai öregasszony — gondoltam —, hogy a község kultúrháza palotává nőtt a szemében. De mikor megláttam a kultúrházat, gyorsan bocsánatot kértem' magamban a nénikétől. Valóban emellett az épület mellett észrevétlen elmenni — lehetetlen. A bejárat oszlopsora, a kupola nemes íve ... s ahogy belép az ember, a hatalmas, boltozatos csarnok, nagy arany csillárok — fent karzatok ... A körbenyíló ajtókon s mindenütt az ablakokon gazdag, népi hímzéstől súlyos függönyök. Amíg a társalgó kályhája mellett melegedtem', megtudtam a kultúrház történetét. Az egyik tolnai textilüzem a háború alatt német tőkéseké volt s a békeszerződés értelmében a Szovjetunió tulajdonába került. Amikor a a Szovjetunió más gyárakkal együtt ezt a kis üzemet is átadta a magyar államnak — talán volt német tulajdonosa sem ismert volna rá. Mert nemcsak a régi gépeket, omladozó épületeket cserélte ki újjal a szovjet igazgató — de a gyár nyereségéből
