Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1954 (7. évfolyam, 3-52. szám)
1954-01-23 / 4. szám
Hírek a magyar népi demokráciából 29 lakóházat épített a munkásoknak s ezt a kultúrpalotát, amely egyre inkább az egész község kulturális központjává válik. A sakkozókat az első emelet egyik szobájában találtam. Az asztalok mellett pontosan ugyanaz a kép, mint mindenütt a világon, ahol sakkozók vannak. Halántékukat két öklükre támasztó, figyelő arcok. Zajt csak a szurkolók csinálnak s az igazgató, aki nékem súgja: — Ez már a negyedik forduló-... Perszi?, maga nem tudhatja . — a járási sakkbajnokság folyik itt. Eddig a mi sakkozóink szerepelnek a legjobban. Látja ott azt a fiatal fiút? Szövő a gyárban. Három hónapja itt nálunk tanult meg sakkozni. Most már versenyez — s nem is rosszul. A kézilabdázókat már veszélyesebb volt felkeresni. Épp amikor vigyázatlanul, hirtelen beléptem- a nagyterem ajtaján, zúgott el fülem mellett egy hatalmas labda. Az igazgató nevetve rántott félre. — A tolnai együttes játszik Szekszárd válogatottja- ellen — magyarázta. ■— Az ilyen „nagy mérkőzésen“ jó, ha vigyáz magára az ember ... Lassan besötétedett már, hatalmas lámpák gyulladtak fel. A terem végében, a nagy színpadon is megkezdődött az élet. A színjátszók ezúttal lehúzott függönyök mögött próbálnak, hogy ne zavarják a tánccsoport ifjú művészeit, akik éppen új táncot tanulnak. Minden lánynak négy öltözet táncruhája van. Kettő közülük magyar népviselet. Nemcsak magyar tánco- . kát tudnak — amikor a járási kultúrversenyen a második díjat nyerték, román népi tánc volt a műsoruk. A tánccsoportnak saját tánctanára is van. Éri Ági, fiatal tanítónő. A könyvtár az olvasószobából nyílik. Ez az egyik legszebb helyiség. Kis kerek 'asztalok mellett kényelmes, szép fotelek — az asztalokon folyóiratok, képeslapok. -A polcokon a világirodalom legjobbjai: egy magyar község kultúrházának könyvtárában. Petőfire gondolok: nem, nem kietlen pusztaság már a magyar táj ... A kultúrház minden este zájos. Hiszen annyi mindenre jut itt hely. Főzőtanfolyamra a fiatal lányok számára (ugyan jöhetnének asszonyok is, de azok már szégyenük a férjük ©lőtt, hogy csak most tanulnak főzni). Tartanak műszaki, tanfolyamokat az érdeklődőknek, próbál a színjátszó csoport, az örökifjú Kern Feri bácsi, egy öreg szövő vezetésével. Máskor az énekeseké a nagyterem, -akiket egy „igazi“ énektanár vezet, vagy a zenekaré, akik nem elégszenek meg egy estével. Még az üzemi dolgozók gyermekeinek is adnak zeneleckéket. Jóra fordítani mindazt, amit évszázadok pusztítottak — millió és millió ember lelkében kigyujtani a kultúra lángját -— gigászi munka. Azt mondani, hogy ezt a munkát már elvégeztük -— hiú beszéd volna. De terjed a- fény —- több és több faluban, eldugott tanyán lobog fel s ahol lángja egyszer magasra csap — nincs szélvész, ami kiolthatná! Kalmár György
