Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1954 (7. évfolyam, 3-52. szám)

1954-11-13 / 46. szám

12

Hírek a magyar népi demokráciából

GYÉMÁNTDIPLOMA

Két karcsú, vörösfenyő finomrajzú koronája és sok-sok zöld lomb tekint be abba a budakesziúti szép kis otthonba, ahol egy idős. nagy tudós rendkívül szívóssággal és hihetetlen szellemi frissességgel még most is nap mint nap elvégzi a maga penzumát.

— Kevés szabadidő fölött rendelkezem. A munkában és a munkából élek — mondja Schimanek Emil professzor, nyugalmazott műegyetemi tanár. Kossuth-díjas, a műszaki tudományok doktora, akit abból az alkalomból látogattunk meg, hogy idén kapja meg 6Ü éves mérnöki működésének jutalmát, a gyémántdiplomát.

Tudomány és gyakorlat — félszázaddal ezelőtt

Mialatt beszélgetünk, egy nagy és fényes fejezet pereg le előttünk filmszerűen a magyar műszaki tudomány és gyakorlat történetéből. És micsoda film! Tele izgalommal, eredményekkel és csalódásokkal, érdekességgel, feszültséggel, kuriózumokkal és mindezt egy élesszemű, széles látókörű megfigyelő, egy finomhumorú, derűs kedélyű kortárs, a 82 éves tudós vetíti elénk rendkívül színesen, szemléletesen. Élmény hallgatni.

Kitűnő diplomájával a Műegyetemen maradt mint az analitikai geometria repetitora. Majd néhány évig gyakorlati pályán működött különböző gyárakban, mint mérnök és főmérnök. A század első évében pályázat révén a Műegyetemre rendkívüli tanárnak nevezték ki. Huszonhét éves volt ekkor s hat évvel előbb nyerte el kitűnőrendű mérnöki oklevelét. A hőerőgépek tanszékén lett előadó, s' itt működött 45 esztendeig.

— Abban az időben a tanítás tudományosan még nem volt kellően megalapozva. Nemcsak nálunk volt ez így, hanem a külföldön is. Régen pl. a gépeket a tapasztalat, a tapasztalati arányok alapján konstruálták meg. A tanítás csaknem kizárólag elméleti síkon mozgott. Amikor a Ganzba kerültem, mint fiatal mérnök, nagyot néztem, mekkora gyakorlattal és biztonsággal indikál egy művezető egy-egy motort. Az egyetemen harcoltam a gyakorlati oktatás bevezetéséért, a kísérletekért. Akkor egyéb lehetőség nem lévén, egy gázmotort szereltem fel az egyik tanári szobában s ezen tanulmányoztuk növendékeimmel, hogyan alakul át a hő energiája munkára. 1907-ben, mikor felépült az új Műegyetem, Bánki Donáttal együtt adósságra vásároltunk, sőt nem egyszer kunyeráltunk a gyáraktól kísérleti gépeket. Mert az egyetem még annyi összeggel sem rendelkezett, amennyi a gépek fenntartására elégséges lett volna. Mennyivel jobb helyzetben vannak ma a fiatalok: módjuk van a tudományos munkára is és a gyakorlatra is,