Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1954 (7. évfolyam, 3-52. szám)
1954-05-22 / 21. szám
26 Hírek a magyar népi demokráciából Jíjgif óva a hetvenéves l~Levman Julpóííal Huszonkilenc éves kora óta a kelenhegyi-úti műteremhúz lakója. Rippl Rónai és Madarász Viktor voltak az emeleti szomszédai. Negyvenegy esztendő: jelentős korszak nemcsak az ember, hanem a művészet életében is. A nagy, emeletes ház ma is festők, szobrászok hajléka. A második világháború kiűzte Herman Lipótot otthonából, műtermének falait bomba robbantotta szét. A felszabadulás után sok keserves viszontagság élményével visszakerült ide és újra kezdte életét. A kerti fák rügyei közül tavaszi napsütés világít be a szobába. A falon régi és új Herman-képek: változó korok és változó stílusok. Édesanyja szelíd portréja, felesége leánykori, kedves arcképe, gazdag zöld színeket árasztó erdőrészletek, virító csendéletek, művészbarátok portréi... a műfajok gazdag sokasága. A kiváló művész mutogat, magyaráz, lelkesedik. Igaz, hogy ez a bozontoshajú, csintalanszemű, mókáskedvű fiatalember a hetvenedik születésnapját ünnepli? — Igaz — bólint — noha ez a dátum a magam számára is valószínűtlen. Amikor dolgozom, nem érzem, hogy más vagyok, mint aki huszonegy éves koromban voltam. A különbség talán az, hogy nagyobb a munkakedvem, mint akkor volt. A huszonegy éves fiatalember azt hiszi, hogy a szerelem, a nő fontosabb mint a jó kép. Ezért sok minden elvonja még a munkától. Hetvenéves koromra már minden szenvedély és izgalom a művészet számára maradt meg bennem. Tovább nézelődök a műteremben. A nagy, üveges biedermeierszekrényben könyvek és füzetek sorakoznak egymás mellé. Mik ezek? — Naplóim gyűjteménye — magyarázza Herman Lipót. — Ötvenöt éve megszakítás nélkül vezetek naplót, Eddig 124 kötetet, 15.000-nél több oldalt írtam tele. Rajzos, illusztrált naplófüzet is akad közte vagy 80—90. Olykor-olykor belelapozgatok: feldúlnak azok az oldalak, amelyek régi, azóta elhunyt barátaimat, művésztársaimat idézik: Szinvei-Mersét, Lechner Ödönt, Fényes Adolfot. Iványi-Grünwaldot. Ferenczy Károlyt és még másokat, Egyébként az írás nagy szenvedélyem. Nem egyszer mondottam már, véletlenül lettem festő. — Véletlenül lett festő? — Igen, mert az irodalommal később kerültem kapcsolatba, mint a festészettel. Első rajzom ötéves koromban készült. Egy faliképről rajzoltam Ádámot és Évát. Ezt a témát azóta legalább ötvenszer festettem meg. Nyolcéves koromban dőlt el, hogy festő leszek, amikor Nagyszentmikhóson édesapám képeskönyvekkel lepett meg és azokat kezdtem másolgatni. Nem jutott időm másra és ezért az iskolában nmjdnem megbuktam, de rendületlenül tovább rajzoltam és festettem.
