Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1954 (7. évfolyam, 3-52. szám)
1954-05-22 / 21. szám
Hírek a magyar népi demokráciából 27 Aki ismeri Herman Lipótot, tudja róla, hogy állandóan rajzol. Otthon, vendégségben, üléseken, értekezleteken, színházban, villamoson, múzeumban, kiránduláson: az életnek minden szituációjában. Rajzol, rajzol mindent, ami körülötte zajlik. Remek rajzai nyomán megelevenedik a fehér papiros. Ha megkérded tőle, ráér-e pénteken délután négy órakor, előveszi a naptárát és láthatod, hogy a feljegyzések között is apró rajzok virítanak. Herman Lipót Kossuth-portréján dolgozik — Mindent papírra rögzítek, amit csak látok — mondja. — 2 izenöt-húszezer rajzom van, nem jutok hozzá, hogy rendezzem őket. Tizennégyéves koromban „Nevessünk“ címmel rajzos vicclapot szerkesztettem, akkoriban a karikatúrák özönét vetettem papírra. Később a „Kakas Márton“ és a „Borsszem Jankó“ hasábjain műveltem ugyanezt. A komoly rajzoláshoz évek miilva láttam csak hozzá, amikor rájöttem arra, hogy ennek a révén sokat tanulok és ismerkedek a mindennapi élettel. Semmi sem olyan érdekes mint a valóságos élet. Minden igazi művészt érdekelt az a kor, az az élet, amelyben élt. Rembrandt. Rubens, Tizian is habzsolták a körülöttük sokasodó látnivalókat. Az utóbbi években sokat változott körülöttünk a világ. Ez az új, fejlődő, alakuló élet az újjajta emberrel izgalmas élmény a festő szánuira.