Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1954 (7. évfolyam, 3-52. szám)
1954-05-22 / 21. szám
22 Hírek a magyar népi demokrácia A mikosdpusztaiak ünnepelnek. Zászlók lengik körül a gyárat, a műhelyekben mindenütt rend és tisztaság. A kultúrműsorra zsúfolásig megtelt a színpados új kultúrterem s a lelkes közönség kétszer is kitapsolja a Szombathelyi Lengyár tánccsoportját. a zalavégi — és a legközelebbi falu — általános iskolásait. Ünnepelnek vidám műsorral és tánccal, ünnepük az új gyárat a pötylyösfüggönyös ebédlőt, a barátságos leányszállásokat. Hat-nyolc férőhely van egy-egy szobában. Közepén virágos linóleummal leterített asztal, az asztalon korsó, poharak, virág a vázákban ... a mosdóban hidesr-melegvíz — villanyboilerből, hiszen saját villanytelepe van a gyárnak. A rostipart Magyarországon elhanyagolták a tőkés rendszerben. Nem volt „kifizetődő“. Nagy uradalmakban létesítették a korszerűtlen, kézi munkára berendezett feldolgozókat, a legminimálisabb szociális ellátás nélkül. Az utóbbi években fellendült ez a fontos textilalapanyagipar is. Az idén már a második gyárat avatja a Dunántúli Rostkiké; zítő Vállalat. Sarkadon kender; vár épült, itt, Mikosdpusztán ped’g most már teljes kapacitással dolaozil az új lengyár, hogy minél több és jobb lenáru: lepedők, törülközők, abroszok, törlőruhák, zsákok, kötelek nyersanyagával lássa el az ország dolgozó népét. (Népszava) A JÓ SZAKÁCS AZT FŐZ, AMI ÍZÜK A DOLGOZÓKNAK „Ezerkilencszázötvenkettő decemberében helyeztek Petőfi-bányára főszakácsnak. Azt a feladatot kaptam, hogy barátságos. ízléses éttermet szervezzek, amelyben jóminőségű ételt kapnak a bányászok. A feladat nem volt könnyű. Lelkes segítőtársat kaptam azonban Csajányi Simonné telepvezetőben, akivel munkatervet dölgoztunk ki az üzemétkeztetés fejlesztésére. Igen szép éttermünk van. Fehér abrosszal terített, virággal díszített asztalok mellett fogyasztják Petőfi-bánya dolgozói ízletes, legtöbbször háromfogásos ebédjüket. A bányászok szívesen jönnek éttermünkbe és jólakottan, elégedetten távoznak. Egy főszakácsnak ez a legnagyobb dicséret. Ebédidő alatt többször leülök az étkező bányászok mellé, figyelem, milyen étvággyal fogyasztják az ételeket, megkérdem tőlük, mit szeretnének enni. Véleményem szerint a jó szakács azt főz, ami ízlik a dolgozóknak. Versenyben vagyunk az ország összes bányászéttermével, üzemi konyhájával. A múlt év végén kormánykitüntetést kaptam, Munka Érdemérmet. Büszkén hordom mellemen a kitüntetést. Bár azt vallom, hogy nemcsak enyém az érdem, a legjobb szakács a fűszer, amely ízt, zamatot ad minden ételnek. Azt azonban elismerem, hogy a szakácsnak szívvel-lélekkel kell dolgoznia, hu ízletes ételt akar főzni. Én így dolgozom.“ Boda Péter Petöfi-bányai főszakács levele
