Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1954 (7. évfolyam, 3-52. szám)

1954-01-16 / 3. szám

Hírek a magyar népi demokráciából

13

KORÁNYI FRIGYES

7848. március 15. reggelén Petőfi, Jókai, Vasvári vezetésével harminc fiatalember nyomult be a pesti egyetem orvostani épületének szűk udvarára. A diákok elhagyták a tantermeket, lesiettek az udvarra, ahol Petőfi elszavalta a Nemzeti Dalt. A diákok első soraiban ott volt Korányi Frigyes osvostanhallgató, a pesti egyetemi hallgatók vezetője.

Nem véletlen, hogy a márciusi forradalom vihara Korányi Frigyest az uj eszmékért küzdő diákok első soraiban találta. Á haza és a tudomány szeretetét már a családi otthon levegőjével szívta magába. Apja, Korányi Szebold vidéki orvos, lelkes hazafi volt és a tudományok rajongója. Amikor Korányi Frigyes a pesti egyetem hallgatója volt, tanulókört alakított társaival, hogy együtt tanulmányozzák a korabeli — elsősorban a francia

1— politikusok munkáit. Lelkesedése és kiváló szónoki képessége az ifjúság vezetői közé emelte Korányit: az egyetemi hallgatók végrehajtóbizottságának elnökévé választották.

Amikor a Habsburg-önkényuralom rátámadt a forradalomra, Korányi is jelentkezett katonának. A Szabolcs megyei önkéntesek orvosukká választották. Később alorvos, majd főorvos lett.

A szabadságharc leverése után visszatért az egyetemre. A nagy magyar sebész, Balassa János mellett dolgozott, mint tiszteletbeli tanársegéd. A diploma megszerzése után Bécsbe került ösztöndíjasként.

Váratlan esemény szakította azonban félbe sebészi pályáját. A császári rendőrség egy Pesten tartott házkutatás alkalmával megtalálta Korányi néhány állítólag kompromittáló levelét is. Emiatt megtiltották, hogy Pesten vagy Becsben tartózkodjék. Vissza kellett térnie szüőfalujába, Nagykálóba. Tizenhárom esztendeig kényszerítette az önkényuralom ezt a kiváló tehetséget, hogy egyszerű vidéki orvosként dolgozzék, elszakítva az egyetemtől, a klinikától, >a továbbképzés lehetőségétől.

Vidéki tartózkodása alatt Korányi megismerte a magyar nép mélységes anyagi és egészségügyi nyomorát. 1860-ban egyik cikkében merészen és határozottan leszögezte, hogy Magyarországon a népesség csökkenésének oka az aránytalanul nagy elhalálozás. Mint később elmondta, mélységes közönyt, nemtörődömségét tapasztalt Szabolcs megye urainál a nép egészségügyi viszonyaival szemben.

Korányi a vidéki orvos nehéz helyzetében is határtalan kitartással dolgozott', tanult, fejlődött. Már mint kiváló belgyó