Magyar Hiradó, 1978. január-június (70. évfolyam, 2-17. szám)
1978-01-19 / 3. szám
Thursday, January 19, 1978 MAtíYAR HÍRADÓ 19. OLDAL MAGYAR VIDÉK Csúszik az sár van Igaion... IGAL, Somogy megye — Csúszós ut — int a falu határában a tábla. Ráült a tél a kis házakra, s már ott kopogtat a kertek alján, könyörtelenül. S az emberek is... Mintha megadnák magukat, kihalt csöndes minden, alig mozdul valami. Azt hittem, talán a fürdőnél más lesz: népes, vidám társaságot találok a fagyban vattaként gőzölgő meleg vízben. Hiszen a termálfürdők igazi szezonja ez... De csak a strand csupasz fái fogadnak, az üres medencék — hol az égre gomolvgó varázsosszép ködsapka? —, vendéget csak a fedettben találtam. Ketten vagy hárman lehettek, alig látszott valami, szellőztetés hiányában a két parányi vizterülct egészségtelen, nyirkos gőzfelhőbe takaródzott. Mert a párát lehelő viz gőze más és más lehet. Szabadban: hívogató, csábító; egy zuhanyozóméterű tisztálkodóhelyiségben pedig taszító, nedves, fullasztó, szegényes. Nem véletlen, hogy a KÖJÁL bezáratni készül a fedett fürdőt. S ha majd célt ér, elmondhatják: télire bezárták egész Igáit. Hisz miért is jönne ide bárki télen: Fürdeni nem tud — mert ez nem fürdés, akkor már inkább otthon, a fürdőkádban —, lakni nincs hol, sőt: enni sem lehet. Ha valaki két óra után érkezik a faluba, már egy levest sem kap a vendégfogadásra egyébként is alig-alig alkalmas kocsmában. *** Az igali fürdő története — legalábbis: legújabb kori története — 1947-től kezdődik. Fúrótornyot állítottak ide, olajat kerestek, a remélt kincs helyett azonban másikra bukkantak: 651 méter mélységből 81 fokos meleg viz tört elő. Ez történt harminc éve. Az olajbányászok akkor odébbvonultak, de a községnek maradt a viz, amely ha nem is olaj, mégis kincs. Megkezdődtek az építkezések. Elkészült a nyitott és a fedett medence, a gyermek-medence, a harminchárom méteres, hatpályás uszoda, s legújabban egy műanyag medence is, ugyancsak úszóknak. Mindet más és más keverésű vízzel töltik fel: huszonöttől harmincnyolc fokosig. Öltözők, büfék is épültek, parkosítottak. S Igainak hire ment, úgy, hogy aki nyáron erre jár, jó ha vetkőzőhelyet talál. Egy-egy vasárnap számoltak már itt hatezer fürdőzőt is. Egyébként a jövő szezonra újabb nóvum ígérkezik: elkészül az uj öltöző, s végre megoldják a fedett rész szellőztetését is. *** Ez jó dolog. A baj csak az, hogy ezek a korszerűsítések ismét csupán a nyarat szolgálják. S az ősztől tavaszig tartó fél esztendővel továbbra sem törődik senki. Pedig mi minden lehetne itt! Például: viz a kinti medencében. Ehhez azonban fedett kifutó szükségeltetnék — legalább négy méter hosszú —, de ez, úgy látszik, meghaladja az erőket. A tervezgető ember itt megáll. Hiszen ahol ezt a néhány ezer forintos kis folyosót sem CELLDÖMÖK, Vas megye — A Sághegy csúcsáról befogja a szem az egész Kemesalját. Fészeknyi, fürtöket pipázó falvak, nagy hullámokban futó dombok. Huszonkilenc község. Szinte külön kis tartomány: azzá formálta a történelem, a földrajz és az emberi lélek. Dugovics Titusz és Berzsenyi emlékéről beszél a táj. Ha itt Vas megyében tisztesség hegyháti legénynek lenni, legalább ilyen rang Kemenesalja fiaként élni. Ha nem a téeszirodán találkozom vele, azt hittem volna Vajda Lajosról, hogy tanító vagy népművelő. Karon ragadott, s vitt a fehérre meszelt, alacsony boltozatu, szerény kúriába, Egyházashetye legöregebb házába. Szelíd bajsza alól mély zöngéssel eredtek a szavak: ime, ez a szoba látta gyermekként a poétát — ime, a falu néhány esztendeje itt rendezte be az emlékmúzeumot. Még a könyvtárat is ide hozták a zord énekes szülőházába. Félig leomlott raktárból varázsolták vissza a kúriát: s ebben nem kis részt vállalt Vajda Lajos, a tősgyökeres kemenesaljai. Volt egyszemélyben szervező, utánajáró, emlékkutató. Különben a termelőszövetkezet elnökhelyettese. A téesz — képesek összehozni, hogyan lehetne téli fürdőzésekről, nyitva tartó, hangulatos kiskocsmákról, vendégváró szobákról, penziókról álmodni? Mennyi lehetőség van itt, Somogybán! A környék sok tsz-e például lovakat is tart. Miért nem lehet lovasiskolát nyitni, egy-egy hetes penziókat szervezni a lovagolni szeretőknek, tanulóknak? Miért kell belenyugodni, hogy ide télen nem jön senki? Miért nem lehet ide vendéget csalogatni? Miért nem lehetne... de hagyjuk ezt, hiszen egyelőre még az olcsó deszkafolyósó is megoldhatatlan feladat. *** Sár van Igaion. Csúszik az ut — int a falu határában a tábla. S inkább kiteszik — évek óta kiteszik — azt a táblát, semmint valaki lapátot, söprűt fogna, s letakaritaná a kockaköveket... Sár van Igaion, s amig az a tábla ottmarad, ez igy is lesz. talán írnom sem kell — Berzsenyi Dániel nevét viseli. A Ságot errefelé úgy emlegetik, mintha ember lenne. Kiváncsi vagy a Ság lelkére, kiváncsi vagy milyen indulat forr benne? A szőlősgazdák azt mondják: „Kóstold meg a hegy levét!” A szőlőhöz Kemenesalján senki sem ért úgy, mint az öreg nyugdíjas tanítómester: Szakály Dezső. Ott lakik Alsóságon, a hegy lábánál. Valamikor, fél évszázada, amikor Somogy megyéből ideszakadt Vasba, még virágzott az ezeéves szőlőkultura a Ság lejtőin. Aztán más esztendők jöttek, mostanában mind többen hagyják oda a szőlőt. Sok gondot, sok munkát kiván. Minél nagyobb a veszély, az öreg tanító annál hangosabban emlegeti a Sághegy becsületét. És hozza sorra a bizonyítékokat. Akár múzeumot is nyithatna belőlük. Országos borverseny, nemzetközi borverseny: sohasem tér vissza aranyérem nélkül. Viszi, küldi mindenhová, Kemenesalja hírét. Van-e egyszerűbb igazság ennél? Követőket a beszédes példa gyűjt. Nem lehet nem érezni: szeretik az öregeket ezen a vidéken. Ami ennél is több: becsülik, vigyázzák őket. A celldömöki járás hivatal vezetője — Dala József — ötlete volt: kétévenként vegyék listára a celldömöki járásban a falvak öregeit. Ezt a névsort minden körzeti orvos megkapja, hogy a bácsikák, nénikék egészségi állapotát rendszeresen ellenőrizhessék. A hivatal elnökének arra is volt gondja, hogy a járás régi, legendákat, meséket őrző fáit is összeiiják. Ezer betegség fenyegeti ezeket — épp úgy, mint az VILLÁNY, Baranya megye — A márkás borairól ismert Villány-Siklósi Állami Gazdaságban az idén évek óta várt rekorderedmény született: a nagyüzem történetében először szüreteltek százezer mázsa szőlőt. A gazdaság szakemberei és szakmunkásai keményen dolgoztak ennek a célnak az eléréséért, ami — lévén a szőlőterület 950 hektár — csak akkor valósulhatott meg, ha a hektáronkénti hozam „átlépi” a százmázsás határt. Kétszer is megközelítették ezt a szintet. 1973-ban 98 ezer, 1976-ban pedig 96 ezer mázsa szőlő termett a gazdaságban, bizonyságául annak, hogy az idei magas terméshozam nem a véletlen eredménye, nem csak a kedvező időjárásnak köszönhető, hanem „benne van” a villánysiklósi szőlőkben. A nemrégiben befejeződött szüret eredménye: 110 mázsa szőlő hektáronként. A villány-siklósi gazdaság — hegyvidéki, amely magas minőségű fajtákat termel, mégpedig 60:40 arányban vörös, illetve fehér bort adó fajtákat. A 110 mázsás terméshozam kimagasló eredménynek számit tehát, ami a nemzetközi összehasonlításban is kiállja a próbát. Minősége felülmúlja a tavalyit — legalább két mustfokkal jobb — s eléri a kitűnő évjáratnak számitó 1973- as esztendő minőségét. A nagy termést felkészülten fogadta a Villány-Siklósi Állami Gazdaság. Az évek óta tartó fejlesztés eredményeként egyensúlyba került a feldolgozó és tárolókapacitás a megnövekedett terménymennyiséggel. Mig a korábbi években minden ősszel el kellett adni a szőlő egy részét, az idén teljes termést fel tudta dolgozni a nagyüzem. Befejeződött a felszíni tárolótér kiépítése: tizenkét óriási acéltartály soraöreg embereket — ne sajnáljuk tőlük a kezelést... A vén fákat is ' gyógyítják hát Kemenesalján. De hát mi szükség erre? — máris hallom a kétkedő kérdést. Azt válaszolhatnám hirtelen: az öntudat, a szülőföld szeretetének ébresztésében ilyen kis apróságok is számítanak. De szívesebben mondom: úgy érzem, hogy ezen a tájon értik poéta-szülöttük, Berzsenyi üzenetét. Lásd a múltat, hogy megsejditsd a jövendőt! Kosa Csaba kozik egymás mellett a villányi hegy alján. Megtörtént a toronypince felújítása is. így most 110 ezer hektoliter vörös és fehér bort képes tárolni a gazdaság. Telefontörténeti emlékek BUDAPEST — A budapesti Postamúzeum telefontörténeti kiállításán sok érdekes osztrák vonatkozású tárgy és dokumentum is látható. A „királyi” telefonkészülékek között szerepel például Ferenc Józsefé, amelyen nemcsak sok cimer, díszítés és ciráda van, hanem — az idős uralkodó gyenge hallásának ellensúlyozására — két hallgató is. Kiállítottak két Lieben-csövet, Robert Lieben osztrák fizikus találmányát, amely a beszédáram felerősítésével megoldotta a nagy távolságok áthidalását: segítségével 1915-ben Berlin és Konstantinápoly között, 2500 kilométeres távolságon jó hangminőségben folytattak telefonbeszélgetéseket. A muzeum legújabb „szerzeménye” levélbeli ismertetés a Grúz Állami Központi Levéltárban előkerült dokumentumokról, amely rögzíti, hogyan vezették be Puskás Tivadar magyar mérnök találmányát, a telefonhírmondót — Bécsben. A dokumentum szerint 1899- ben a bécsi elöljáróság konceszsziót adott egy alvállalkozónak — a rádió őseként tekinthető — telefonhirmondó birtoklásán ra, azzal a feltétellel, hogy a elöljáróságnak a berendezés felügyelete fejében évi 1000 forintot, továbbá minden előfizető után 50 korona illetéket köteles fizetni. Szűcs Gábor MAGYAR TÁJAK Téli barangolás Kemenesalján SZÁZEZER MÁZSA SZŐLŐ
