Magyar Hiradó, 1978. január-június (70. évfolyam, 2-17. szám)

1978-01-19 / 3. szám

20. OLD Ah MAGYAR HÍRADÓ (SÁSDISÁNDOR: TÖI NYOLC H0LD F0LDJ Féltette ezt az imát, mint valami kincset. Igaz) akadt, aki két zsák búzát is ígért, ha rátanítja, de Áglis néni csak mosolygott: „Bolond lennék!” Neki is halálos, ágyán mondta el az anyja, attól tanulta az „öntést”, a növényekből az orvosságkészítést. Ez az örökség többet ért bármiféle kincs­nél. A hetedik járásból is jöttek hozzá a páciensek, a kliensek is, mert a gyógyításon kívül egyébre is jó volt az öregasszony tudománya. Legényt a lánnyal összeboronálta, mindkét fél zsebkendője segítségével. A hűtlen férjet vissza tudta édesget­ni a hitvesi ágyhoz. Ehhez csak a bajuszából kellett hét szál. Ki tudná számát Áglis néni egyéb csodatevő képességének. Néha a városból kalapos úriasszonyok is besurrantak hozzá, nagy bankóval fizettek. A baj az, hogy Áglis néni, ahogy kap­ta, úgy el is itta a pénzt. Nem is ismerte, és aki tudta ezt a gyengéjét, becsaphatta. Könnyű volt ez a milliós világban, mert hiszen a javasasszony még az egyforintos számításnál tartott. ... A viasz sisteregve olvadozott az edényben, Áglis néni vizet öntött a nagy üvegpohárba, köténye szélével .megfogta a lábost, és a beteg ágyához lépett. Feje fölé tartotta a poharat, és - miközben szorgalmasan mondta az imát - az olvadt viaszt beleöntötte a vízbe A furcsa alakot öltött viasztömböt mohó kézzel szedte ki a pohárból, az ablak felé tartotta:- Látjátok, megmondtam a múltkor is: elszárasztják ezt a szegény Antót. Valaki felvette a lába nyomát, kemencére vetette, ez meg sorvadhat szegény az ágyon. Ide nézz, Panni - fordult az öregasszonyhoz -, tisztára meglátszik a via­szon. Itt a papucstalp, amott meg az asszonyforma. Olyan horgas az orra, mint a Kámfor Bözséé. Nem feledte el mái napig se, hogy azt a patikaszeren élő lányát nem vette el az Antal. Olyan igaz, mint a Mária szeplőtlensége, hogy fel­szedte a fiad lába nyomát... Megfogta a beteg kezét:- Ne búsulj, majd az Ágliska néni kikúrál. Itatót készítek, egy hónapra ingujjban szánthatsz a Hosszú dűlőn .. . Mikor meglátta a tejesbögrét, rákezdte:- Ne édestejet igyál, nem embernek való az. Erős vörös bort kortyingass. Minél többet, annál jobb. Attól erősödsz ...- Hogy igazat szóljunk - így Panni néni -, minap el­hoztuk a doktort, az megparancsolta: furtonfurt tejet igyon.- Ha már doktort is hívtatok - vágott közbe sértődötten a javasasszony -, mi szükség énrám is? Ha ahhoz van bizo­dalmatok, hát csak kínozzátok ezt a szegény beteget. Tudva tudja mindenki, a Szilvási Nanit én kúráltam ki... A Han­gya Vendel, a Fukar Gergő talán nem nékem köszönheti, hogy nem került korai sírba? Az én tudományom is Istentől van, mint az orvosé, de az imádság többet ér Mennyei Urunk előtt, mint a sok keserű itató, amit a patikában adnak.. . Künn a konyhában megkapta a jó darab szalonnát, szakaj­tóban lisztet. Annyira meg volt elégedve, hogy legszíveseb­ben a friss borjazású tehenet is megöntötte volna. A beteg elszundított, Kati a terítetten asztalra odatette a hé­jas krumplit, a kenyeret, szalonnát. Valamennyien enni kezd­tek. Laci még egyszer elmondta, hogy-mint volt, amikor reg­gel kiment az istállóba, az öregasszony a nagy ijedségről be­szélt, és átkozta Kámfor Bözsét, mert „megrontotta” a fiát. A beteg felült az ágyon. 1- Kati, vizet ihatnék . . . ' A hangja furcsán recsegett, mint amikor a pincegádorban ráütnek a| hordóabroncsra. Az apja odafordult hozzá:- Gyerek, hát baj volt megint? Ne búsulj, rossz vér jött ki belőled ... Megkönnyebbedsz, meglátod. Antal a szájára szorította a kancsót, mohón nyelte a vizet. Az apjának nem is felelt.- Tedd ide mellém a Mariskát - mondta később a fele­ségének. Amikor a kislány kövér kezével ott babrált bajusza körül, mosolyogni próbált. Délutánra újra eljött Áglis néni. Sörösüvegben hozta az‘ ita­tót. Egy verset imádkozott a beteg ágya mellett, aztán leült a padkára. Viasztól összeégett kezét melengette a tűzhelynél. A fekete menyecskekendő alól kilátszott hurkára csavart őszes haja. Fénylett a disznózsírtól. Ráncos, töpörödött arca piros­ra festve. Kati nem is állhatta szó nélkül:- Áglis néni, olyan az arca, mint a pünkösdi rózsa ... Alsószoknyájába fújta az orrát:- Hej, fiam, dehogy olyan. Meg kell öregedni, hiába min­den! A napad a mondhatója, milyen lány voltam én . . . A slingelt alsószoknyám ringását száz legény is leste. Senki se felelt neki, akkor másra térítette a szót:- Azt hallottátok-e, hogy a Pöndőék násznépe éhesen gyütt haza a lakodalomból? Szegény Vera, annak se volt ér­demes hetedik határba menni férjhez. Igaz, szép ^s, gazdag is, de elmúlt annak az ideje, hogy annyira válogasson a lány. A dombai legény tavaly nem kellett neki, pedig az derék szál ember, olyan a sárga cipője, akár a főbíróé, az apjának any­­nyi a birtoka, hogy dosztig. Ezzel meg csak megjárta szegény lány. Farsang első hetében, hogy odavoltak Sumonyba ház­­tűznézőbe, tisztára bolondot járattak velük. Most tudódott ki, hogy a nagy búzáskádak alul zsúppal voltak megtöltve, csak fölibe öntötték a szemet. A birtokra is rákebelezve a sok adósság. A Varga Naca, pedig az nem szájas asszony, azt mondja, hogy jóllakást se kaptak a lakodalomban. A bor vi­zes, fehér kenyér csak azoknak jutott, akik az asztal felső vé­gében ültek... Imre bácsi unja a sok beszédet:- Jó fölvágták a nyelvedet, Áglis, a Szűzmáriáját neki! Hát arról tudnál-e még mesélni, amikor szőlőéréskor kijártál hozzám a kunyhóba? Kacéran felvetette fejét:- Ha jártam, jártam. Jó volt mind a kettőnknek . . . Most már megyek is, mert a tikokat nem zártam el .. . Lassan sötétség szállt a szobára. A tűzhely ajtaján esett csak ki egy fényfolt, ide-oda ringott a földön. A menyecske az ura ágya szélén ült, egyik lábával a bölcsőt ringatva.- Ehetnék már, asszony. Vacsoraidőt érzek - mondta csendesen az öregember. Saját termésű dohánnyal tömködte a pipáját, kegyetlenül fújta a füstöt. A beteg köhécselt. Panni néni mérgesen támadt az urára:- Annyi az eszed, hogy arra a hektikás emberre fújod a füstöt? Hogy a kórság törne ki a pipával együtt, mert annak mindig füstölni muszáj . . . Asztalhoz ültek. A kis lámpa gyér világossága rásütött szomorú, kifejezéstelen arcukra. Nagyokat nyeltek a hagymá­ból, szalonnából. Téli időben ebédelni nem szoktak. A nap rövid, dolog alig adódik, márpedig a henyéléshez kétszeri ét­kezés is elég. Kérdezi Imre bácsi:- Az a kujtorgó Laci hol fenekei megint? Az anyja siet védelmébe venni a kisebbik fiát:- Hol? Az istállóban. Gyönyörködik a bikaborjúban. (Folytatjuk) Reménység Hangja Élet és halál között kell választa nunk, mégpedig most. mert holnap már késő lehet. A gazdag emberről és Lázárról mondott példázat (Lk. 16:19- 31) helyes értelmezése élet-halál kér dés mindenki számára! Jézus példáza ta szerint a gazdag ember is meghalt és a koldus is meghalt. Egyik a pokoloa másik Ábrahám kebelébe jutott, ß gazdag igy szólt: ..Atyám, Ábrahám könyörülj rajtam és küld el Lázárt..." Nem vehetjük szószerint ezt a pél dázatot, és nem magyarázhatjuk a Bib­lia könyveinek idevonatkozó tanitásai tói függetlenül. Ebben az esetben a Biblia tanítása nem engedi a szószé rinti értelmezést- (1) Jézus maga ta nitotta, hogy igazak és bűnösök csak az Ő 2. eljövetelekor veszik el jutái Jmukat, nem hamarabb! Mt.25:31 i 46. ,,És ime hamar eljövök és az én jutalmam velem van. hogy megfizes sek mindenkinek, amint az ő cseleke dete lesz”. Jel.22:12. (2) A Biblia vi lágosan tanítja, hogy a halottak egy mással nem beszélhetnek. „Nem meghaltak dicsérik az Urat, sem nem azok, akik alászállnak a csendesség be”. Zsolt.115:17. (3) Lázár vizbemár­­tott ujjahegyével képtelen volna egy tűzben égő embert hűsíteni. Még ha esetleg egy pár hordó vizet kért volna a pokol tüzének kioltására... (4) Áb rahám maga is meghalt, saját fiai te mették el. I Móz.25:8-9. Énokról Illésről Írja a Biblia, hogy mennybe mentek, de nem Ábrahámról. Bár a hit hősei közé van sorolva, de mit ir róluk Pál apostol? „És mindezek, no ha hit által jó bizonyságot nyertek nem kapták meg az ígéretet". Zsid 11:39. Tehát még nem részesültek a test feltámadásában, hanem majd az Ur második dicsőséges eljövetelekor (5) Nem vehetjük szószerint a példá zatot, mert egyetlen mondatot sem találunk a Bibliában, amely Ábrahám kebelét a mennyországgal azonosba ná. Az egész példázatnak legfontosabb mondanivalója: az embereknek lehetet len haláluk után saját üdvösségüket ^bármiképpen biztosítani. Egyedül ezen földi életünk ideje alatt nyerhetjük el ' (hit által) vagy veszíthetjük el (hitet , lenség) az üdvösséget. Emlékezz Jé zus szavaira: .....köztünk (üdvözül ^tek) és köztetek (elkárhozottak) nagy­­szakadék van. hogy akik innen hoz ^zátok akarnak menni. NE MEHES SENEK. se onnan hozzátok ÁT NE! JÖHESSENEK" Lk.l6:25-26. Abszolút világos: akik a gyehenna tüzébe fognak jutni, onnan őket senki de senki, se egyház, se szentek, se pa pok ki nem imádkozhatják. Az éret tűk mondott ima és áldozat (mise) hiá­bavaló időpazarlás, az ilyen célra adott I pénz nemcsak, hogy kidobott pénz de egyben az evangélium megtagadása J és Istenkáromlással egyenlő .Ha Mó zesra és a prófétákra nem hallgatnak az sem győzi meg őket ha valaki a ha lottak közül feltámad". Lk.16:31. A j törvény és a próféták Isten elrendelt t eszközei az emberek üdvösségére. H nem hallgatunk Isten szavára: a Szent Írásra, nincs remény az üdvösségre |És te. kedves olvasó, te kire hallgatsz Üdvösségedet illetően Istentől kapott Isaját értelmeddel gondolkozol-e, vagy , kizárólag másra bízod a gondolkodást Vedd kezedbe a Bibliát és otthonod nyugalmában, imádságos lélekkel ma gad tanulmányozd ezt a nagyon fontos tárgyat. Ajánljuk: „A Megváltás Tör ténete" c. S2.-os könyvünket. P.O Box 322. Perth Amboy. N.J. 08861 Tel: 201-251-2318. Botansky Igor

Next

/
Oldalképek
Tartalom