Magyar Hiradó, 1978. január-június (70. évfolyam, 2-17. szám)

1978-04-27 / 17. szám

Thursday, April 27, 1978 MAGYAR HÍRADÓ 7. OLDAL VÁLASSZUK VISSZA A PERTH AMBOY-I WM VÁROSI TANÁCSBA JIK m K RILL A J. JÁNOST VÁLASSZUK MEG JELÖLT—TÁRSAIT NANCY C.MUNIZ ROBERT J.SGROMOLO Városi Tanácsos jélölyeket „THE PEOPLE’S CHOICE” lista jelöltjei valamennyien Perth Amboy gyermekei, egész életükben itt éltek s demokratikus módon nyerték el-jelölésüket. Az egész Perth Amboy lakossága érdekében fognak dolgozni, nem csak egy kiválasztott csoportért. KEDDEN, MÁJUS 9—ÉN SZAVAZZUNK RÁJUK! (Ordered and paid for by John Toth, 810 Amboy Ave., Perth Amboy, N.J.) Egyesítjük lapjainkat Múltheti bejelentésünkben megírtuk, hogy a lapok egyesíté­sével kapcsolatban még lesz né­hány szavunk. Beszélnünk kell bővebben róla, mert nem kis do­logról van szó. Elhatározásunk nagy horderejű, mert az ameri­kai magyar sajtó megmaradását, jövendőjét foglalja magában. „Egyesítjük lapjainkat” — ezzel a bejelentéssel jöttünk ol­vasóinkhoz és pártfogóinkhoz néhány évvel ezelőtt is, amikor New Brunswick-i, Perth Am­­boy-i, trentoni, passaici és Beth­lehem, Pa.-i hetilapjainkat egye­sítettük s „Magyar Hiradó” né­ven jelentettük meg, New Bruns­wick-i székhellyel, mind a mai napig az akkor egybeolvasztott lapokat. Most ismét azzal a bejelen­téssel / jövünk olvasóinkhoz és hirdetőinkhez, közölve azt az el­határozásunkat, hogy a 70. évfo­lyamában járó „Magyar Híra­dót”, New Jersey egyetlen ma­gyar hetilapját egyesítjük az 1899-óta megjelenő és legrégebb fennálló amerikai magyar újság­gal, az Amerikai Magyar Népszavával. Tesszük ezt a­­zért, mert a nyomdaköltségek és a szerkesztéssel és adminisztrá­cióval járó kiadások olyan ma­gasra nőttek, hogy nem vagyunk képesek tovább külön lapokat kiadni. Ha azt akarjuk, hogy a magyar sajtó fennmaradjon A- merikában, ha át akarjuk hidal­ni a nehézségeket, amelyek nem­csak elénk tornyosúlnak a jelen­legi gazdasági viszonyok között, hanem a sokmillió dolláros nagy amerikai lapvállalatokat is meg­próbálta^ ák, ...ha életben akar­juk tartani, össze kell vonnunk erőinket s egy komoly, erős lap­pal kell tovább vigyük a „magyar betű” ügyét nagy Amerikában! Jelen lapszámunkkal tehát a Magyar Hiradó megszűnik, mint önálló újság s az Amerikai Magyar Népszava jövőheti, má­jus S-i száma már az egyesített lap lesz, amelybe egyidejűleg be­olvad az Amerikai Magyar Világ című hetilapunk is, amelyik e­­gyenes utóda volt a hajdani „Kereszt” újságnak, illetve a „Jó Pásztorinak. Az így egye­sített nagy Amerikai Magyar Népszava írógárdája, éppúgy, mint olvasótábora nagy mérték­ben kibővül, amennyiben a Ma­gyar Hiradó, illetve az Amerikai Magyar Világ előfizetői is ezen­túl az Amerikai Magyar Népsza­vát fogják kapni. ☆ ☆ ☆ Ezzel a bejelentéssel egyide­jűleg és együtt a magam részéről búcsút mondok olvasóink­nak, mint szerkesztő, aki 1937- től 1939-ig a Bethlehemi Híra­dónak voltam a szerkesztője, 1939-től a Perth Amboy-i Híra­dónak szerkesztője és kiadója, majd ezzel egyidejűleg és párhu­zamban 1947-től a New Brunswick-i' „Magyar Hírlap”­­nak, 1950-től a trentoni ,,Füg­getlenséginek, 1952-től a brunswicki „Magyar Hirnök"­­nek (melybe beolvasztottam a Magyar Hírlapot), 1953-tól pe­dig az ugyancsak felvásárolt passaici „Szabad Sajtó”-nak. Dienes I. Lássló Mint az egyesített „Magyar Hir­adó szerkesztője elbúcsúzom most olvasóinktól, akikre min­dig szeretettel és hálával gondo­lok. Az Amerikai Magyar Nép­szavánál azonban megmaradok, mint a lap valamilyen titulussal bíró belső munkatársa és New Jersey állami képviselője, ügyke­zelője és iroda vezetője s rendel­kezésére fogok állni továbbra is hirdetőinknek és egész olvasótá­borunknak. Nem mulaszthatom el fel­használni az alkalmat most arra is, hogy köszönetét mondjak mindazoknak, akik több mint négy évtizeden át pártfogol­ták a szerkesztésem alatt álló la­pokat, akik hűséges előfizetői, hirdetői és támogatói voltak e­­zeknek a lapoknak, az utóbi é­­vekben pedig az egyesített Ma­gyar Híradónak, ...akik rokon­­szenvükkel, barátságukkal aján­dékoztak meg és segítségemre voltak mindenben, mindenkor, amikor arra szükségem volt. Irántuk érzett hálám mély, igaz és sírig tartó! Minden igyekeze­tem és törekvésem mindig az volt, hogy szolgálatára legyek lapjaimmal az itt élő magyarság­nak s meghosszabbítója, erősítő­je az itteni magyar életnek. Sze­mélyileg pedig igen sok esetben áldozatokat hozva messzire el­mentem abban a törekvésem­ben, hogy segítsek minél erőtel­jesebbé tenni az itteni magyar életet. (Ennek példázására csu­pán az 1956-os időket említem itt fel, amikor szinte éjt nappallá téve dolgoztam, fáradoztam me­nekült magyar testvéreink érde­kében. Alapító titkára voltam az Amerikai Magyar Szövetség New Brunswick-i osztályának, amelyik a legtevékenyebb iro­dát tartotta fenn óriási össze­gek árán a Camp Khmerben és később Brooklynban, fizetett al­kalmazottakkal, sokezer magyar menekült család és személy elhe­lyezését, új életútjuk elindítását intézve el. Köszönetét nem vár­tam és nem is kaptak soha az én nem-fizetett és megfizethetetlen ebbeli munkámért s most is csak azért említem meg ezt, hogy azok, akik nem tudták, tudják meg, hogy ki állt valójában a Camp Kilmer-i magyarmentő munkát végző iroda fenntartása és irá­nyítása megett. A „brunswicki szerkesztő volt az, aki minden héten többezer különlenyomatot osztatott szét ingyen lapjaiból a táborban, hogy ennek eredmé­nyeképp végül vagy egy tucat új előfizetőt nyerjen.” Azok a jó hirdetők, akik az utolsó hétig megmaradtak a Magyar Híradóban, bizonyosan megmaradnak az Amerikai Ma­gyar Népszava hasábjain is, hi­szen hirdetésünknek óriási mér­tékben kibővült olvasótábora lesz. Azokhoz, akik márciusi ma­gyar nemzeti ünnepélyre meghí­vójukat fizetett hirdetés formá­jában nem a mi magyar újsá­gunkban, hanem angol nyelvű amerikai lapban tették közzé, nincs szavunk. Sajnálni tudjuk őket s az utánuk sorakozó fal­kát. Szóba nem állunk velük, a magyar élet sírásói ezek...! A 80 éves, szinte egyetlen amerikai magyar újság, az Amerikai Ma­gyar Népszava, megy tovább a maga útján, végezve azt a mun­kát és betöltve azt a szerepet, ami áldott emlékű alapítói egy­kor kijelöltek számára s nagyne­vű elődeink követtek. Hűséggel, változatlanul egyenes úton járva fennmarad ez a lap mindaddig, amíg becsületes érzésű jó ma­gyarok élnek Amerikában. Diénes László szerkesztő Római katolikus papok kinevezése BUDAPEST — VI. Pál pápa Bánk József egri érseket váci megyéspüspökké, Kádár László veszprémi megyéspüspö­köt egri érsekké, Paskai Lász­lót, a budapesti Központi Papnevelő Intézet rektorát c. püspökké, veszprémi apostoli kormányzóvá, Rosta Ferenc tb. kanonok, balatonszemesi plé­bánost székesfehérvári segéd­püspökké nevezte ki. A kinevezésekhez a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa az 1957. évi 22. törvényerejű rendelet alapján az előzetes hozzájárulást megadta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom