Magyar Hiradó, 1978. január-június (70. évfolyam, 2-17. szám)
1978-04-20 / 16. szám
IS. OLDAL VAN-E TÚLVILÁG? írta: HALMI DEZSŐ MAGVAK HÍRADÓ Erre a kérdésre végtelen nehéz válaszolni, a túlvilágról még nem jött vissza senki. Valamikor, gyermekkoromban hittem a szellemeket, túlvilágot és féltem tőlük. Később egyáltalában nem törődtem az elhaltak 0 < másvilági sorsával. A szellemekben megrendült a hitem, amikor ?,■ egy szeánszon vettem részt. Előzőleg a hölgy — kinek fi közbenjárására megjelenhettem a jjjEÄfli szellemidézésen — kikérdezett 1'- ‘ 4 , áfa * egyik hozzátartozóm halála felől Halmi Dezső és a médium majdnem az én szavaimat adta vissza, mikor — állítólag — a tulvilági lényekkel volt összeköttetésben. Ezután fütyültem az egész halál utáni lehetőségekre és éltem a mi élővilágunkat. Édesapám korán meghalt, csak 9 éves voltam, nővérem pedig — akiről szó lesz — 17. Végtelen excentrikus természete volt, az élettel nem sokat törődött, valósággal kereste a halált. Nagyon szerette apánkat. Egy hideg, farkasorditó decemberi napon rövidujju, vékony blúzban kezdte takarítani a folyosót, nagyon átfázott és pár hét múlva már ágyba került. Karácsony estéjén hárman, édesanyám, nővérem és én vacsorára voltunk meghiva és a nagy hóban, egymás nyomába lépve tapostuk a csikorgó havat, mikor nővérem hirtelen, lihegve megállt. Borzasztó mily szagot érzek, úgy hiszem apa van mellettem. Majd meglátjátok ő eljön értem és elvisz magához, — mondta és sírni kezdett. Édesanyám alig tudta megnyugtatni. — Szegény nővérem négy hónap múlva meghalt. Sokkal később, itt Kaliforniában kellett tudomásul vennem, hogy valami összeköttetésünk feltétlenül van a túlvilággal. Megboldogult feleségem halála után olyan dolgok történtek, melyeket nem tudtunk megmagyarázni. A szerencsétlenség februárban történt. Idősebb fiam júniusban érettségizett. Az ünnepség az iskola udvarán volt a szabadban megtartva. Már januárban tervezgettük feleségemmel, mit is fogunk venni érettségi ajándéknak, hogyan ünnepeljük meg a középiskola elvégzését. Sajnos a sors durván avatkozott be életünkbe, terveinkbe, igy egyedül szorongtam a széken és néztem a bizonyítványok átvételét. Gondolatban messze voltam, visszaidéztem a terveket, a semmivé vált örömöket. — Úgy éreztem valaki megérintette a vállam. Hátrafordultam, de mögöttem nem volt senki, ellenben határozottan éreztem az átható balzsamszagot, mely a temetésen szétáradt, állandóan kisérve bennünket. Meg voltam győződve és még ma is hiszem, hogy az édesanya szelleme állt mellettem, ki eljött fia érettségi ünnepségére. Teltek a hónapok, szeptember 24-ét irtunk, kisebbik fiamnak volt a születésnapja. Hárman ültünk az asztalnál, két fiam és én. Már a vacsora végére értünk és a cukrászdában vett tortát vágtuk fel. De szerette volna édesanyátok ezt a napot is megérni, amikor annyi év után, minden családi ünnepen szeretetben együtt voltunk, — mondtam Botondhoz fordulva. Még jóformán be sem fejeztem sajnálkozásomat, amikor az asztal felett lévő lámpából a villanyégő az asztalra esett, ott pukkant egyet és darabjaira hullott szét. Mi sötétben maradtunk. Egy másik lámpát kapcsoltam fel s láttam a két fiam dermedt arcát, de amint később nekem megmondták, az enyém sem volt különb. Ez csak anyu lehetett — mondták a fiuk — igy akarta tudtunkra adni, hogy velünk ünnepel. Nem tudtuk elhinni, hogy az égő, mely világított — tehát nem volt lazán a foglalatban — miként csavarodott ki és esett az asztalra. Még ma is számtalanszor emlegetjük azt a születésnapot és a szokatlan híradást. Csak egy szerető anya szelleme lehetett jelen, ki örömmel nézte hármunk összetartozását. Egy alkalommal gépkocsival jöttünk haza Kanadából. Az utón felváltva vezettünk. Salt Lake City után idősebb fiam vezetett, már késő éjszaka volt, amikor elértük a nagy nevadai sivatagot. Ketten hátul szundikáltunk. Álmomban feleségem jelent meg, ki segítségért kiabált. Nem tudom hol volt, a környezetre sem emlékszem, csak a kétségbeesett hangot érzékelték idegeim. Megrázkódtam és a kábultság pillanatok alatt elmúlt. Láttam, hogy kocsink az ut egyik oldaláról a másikra vág át, közel az árokhoz, csak csoda folytán nem fenekeltünk meg a mély homokban. Fiam bóbiskolt és egyáltalában nem volt ura a kocsinak. Megálltunk, én vettem át a vezetést, már pirkadt. Megmenekültünk egy újabb szerencsétlenségtől. Valaki felébresztett. — Szerintem nem lehetett más, mint egy aggódó anya végtelen szeretete, gondoskodása — még a túlvilágon is — családjáért. Amit elmondtam, mind igaz történet. Ezekután kedves olvasóimra bízom, hogy hiszik-e egy túlvilág létezését, hová halálunk után kerül halhatatlan lelkünk. A POSTA VÁLASZÚTON A magazinok kikerülik a levélhordókat Minden hétköznapon a Wall Street Journal 40 példányát viszik az U. S. Postaközpontjának washingtoni székhelyére. Az újságot nem postások, vagy más néven levélhordók viszik ki, hanem magánkihordók. A magazinok és lapkiadók egyre inkább magánlapkihordókat kezdenek alkalmazni. 1970 óta a magazin- és lapkiadók azt tapasztalták ugyanis, hogy a lapokat másodosztályként kezelik és ezek ára több mint 300 százalékkal emelkedett. Ha a most javasolt újabb emelés is életbelép, akkor kevesebb mint egy évtized alatt a küldemény ára 400 százalékkal lesz magasabb. Raymond Mitchell, a Time, Inc. lapkihordási igazgatója ezeket mondja: ,,Ez csupán költségkérdés.” 1970 óta, amikor a posta újjászervezésére vonatkozó törvény életbelépett, a Time, Inc. postaköltségei az évi 20 millió dollárról 54 mülió dollárra emelkedtek 1977-ig. 1978-ban a vállalat arra számit, hogy körülbelül 76 millió dollárt kell kifiezetnie az U.S. Postaszolgáltatásának. Ezért a Time, Inc. magánkihordókhoz fordult. Ehhez hamarosan társul a Better Homes and Gardens, a Newsweek, a Reader’s Digest, a Business Week, a Wall Street Journal, a Ladies Home Journal, a Redbook, a Barrons és a Journal of Commerce is. Ezenkívül magánkihordók szállítják az olyan különleges érdeklődéskörű magazinokat is, mint az American Banker és Tennis magazine. Egyelőre a magánkihordók által postázott lapok és magazinok költsége nem kevesebb, azonban a következő években ennek gazdasági előnyei nyilvánvalókká lesznek. A Postaközpont most folyamodott a Postai Árszabási Bizottsághoz egy 35 százalékos áremelésért a másodosztályú küldeményekkel kapcsolatban. Ezenkívül 30—35 százalékos emelést kérnek egy év múlva ismét, mondja Chapin Carpenter, a Magazine Publishers Association egyik vezetője. Egyelőre a kiszállítási dij majdnem azonos a postaszolgálat által kért díjjal. De például a Wall Street Journal esetében a példányonkénti 4 centes megtakarítást már el lehetett érni ezáltal. BUDAPESTI RIPORT A farmernadrág meghódította Magyarországot BUDAPEST, április hó... Egy újabb fellegvár esett el, és Marcali, ez a tipikus magyar vidéki város már többé nem lesz az, ami volt. Néhány évvel ezelőtt ugyanis a magyar fiatalok a farmerruhák mellett esküdtek. Ezenkívül azt kívánták, hogy igazi amerikai termékeket kapjanak igényük kielégítésére. Ennek eredményeképpen egy uj amerikai-magyar kapcsolat jött létre, amit farmerruha-kapcsolatnak is lehet nevezni, az U.S. Levi Strauss Company révén. Magyar munkások csoportja már látogatást tett a Levi Strauss gyárban, hogy megfigyeljék, hogyan készítik az amerikai ,,blue jeans”-t. Amikor a farmernadrág utáni vágy feltűnt, a kommunista párt tisztogatói mindezt helytelenítették. A realisták azonban úgy döntöttek, hogy az állam maga készítsen ilyen farmerruhákat és húzzon hasznot annak eladásából. Az importált farmerruhák ára még most is négyszerese az otthon készített ruháknak, és eléri az 1500 forintot. Ez az összeg egy átlagos ipari munkás havi keresetének a fele. A magyar fiatalok azonban kikötötték, hogy csak az amerikai stilus „viselhető.” Amikor rájöttek, hogy a magyarok készítette farmernadrágok nem tetszenek a fiatalok szemének, a kormány megengedte az egyik nagy (Folytatás a, 15. oldalon) Tavaszka Virág Zümmziili méhek Gyöngy-koronák Tavaszka fények Tűz-violák Bimbó-remények Világ Ringó dáliák Rezzen a nád Szárcsa repül Vércse elől Pinty menekül Virág Napszirmú virág Moccan a som Nincs egyedül Ökörce zeng Csíz hegedül Iluh István
