Magyar Hiradó, 1978. január-június (70. évfolyam, 2-17. szám)
1978-04-20 / 16. szám
,3 12’.',OTjT>AL_____________________________________________MAGVAK U1KA1I0 A NÉPDAL FELFEDEZÉSE írta: KALLÓS FERENC „Népi dallamaink mindegyike valóságos mintaképe a legmagasabbrendű művészi tökéletességnek, — Írja Bartók Béla. — Kicsinyben ugyanolyan mestermunek tekintem őket, mint a nagyobb formák világában egy Bach-fugát, vagy Mozart-szonátát.” A nemzeti gondolat kibontakozása a XVIII. század végi és XIX. századi Európának ez a hatalmas szellemi áramlata Magyarországon is elég korán a nemzeti múlt felfedezésére, a nemzet szellemi örökségének kérésére irányította a figyelmet. A múlt emlékeit, a szellemi örökség legjavát nálunk is a nép hagyományaiban, a nép költészetében, dalaiban, zenéjében, szokásaiban vélték megtalálni. Sokan ettől az örökségtől, a néphagyományok felhasználásától várták a szellemi élet megújhodását, a nemzeti műveltség kivirágzását. Ezek a törekvések már az 1760-as években kezdenek érlelődni, és a következő évtizedekben egyre nagyobb visszhangjuk támad. A felvilágosodás költője, Bessenyei György a nemzet felemelkedése érdekének, az élet ésszerű megismerésének, a tudomány szerepének szükségességét hangsúlyozza, hanem rámutat egész irodalmunkban műveltségünkben a magyar nyelv fontosságára. Ugyanakkor szembeszáll a feudális jellegű műveltséggel és saját osztályával is, amikor arról panaszkodik, hog. főuraink idegenben járnak és nem veszik észre azt a sok értéket, amelyet parasztságunk őriz. Révai Miklós, Bessenyeiék méltó követője, 1782-ben már lelkes felszólítást küld be a Magyar Hírmondó szerkesztőségébe, és ebben hangoztatja, hogy a hazában meglévő régi és a nép ajkán élő dalokat gyűjtsék össze, elsősorban azért, hogy a magyar nyelv sajátosságai a tájnyelvek eltérései a gyűjtések révén megismerhetők legyenek. Felhívása nem maradt eredménytelen. Költőink egyre nagyobb érdeklődéssel fordulnak a népköltészet felé és közülök többen, mint pl. Faludi Ferenc, Csokonai Vitéz Mihály, Petőfi Sándor már gyűjtöttek is népdalszövegeket, és ezek egyszerűségének és szépségének megismerése költészetünkre is termékeny hatással volt. Arany János írja: „Nagyon megfoghatom, ha egy olyan költő is, mint Petőfi, miképp többször hallám nyilatkozni nagy részt odaadott volna költeményeiből, csakhogy eredeti népdalaink szebbjeinek ő lehetne szerzője.” Csokonai 1803-ban arra hívja fel barátai figyelmét, hogy hallgassák figyelemmel a daloló falusi leányt és a jámbor puttonyost. Virág Benedek ugyancsak 1803-ban írja Kazinczy Ferencnek, hogy egyik este, amikor az ablaknál dohányzott, egy tiszta torokból ezt hallotta énekelni: „Mi haszna galambom, ha előtted járok. Azonban a hirtelen keletkezett zaj miatt többet nem hallott a dalból. Azért arra kérte Kazinczyt, ha náluk ismerik ezt a dalt, küldje el neki és nemcsak azt, hanem más tréfás énekeket, nevetséges dalokat is. Mustár István iró és szerkesztő a Hasznos Mulattatóban egy népdal bemutatásával sürgeti a köznép ártatlan dalainak gyűjtését, mert e dalokból lehet legjobban megismerni a nemzeti karaktert. Kölcsey Ferenc, a Himnusz szerzője, ugyanezt vallja, amikor 1826-ban azt írja, hogy „a való nemzeti poézis szikráit a köznépi dalokban kell nyomozni.” A XIX. század elején, 1813-ban, mintegy 360 dallammal elkészül Pálóczi Horváth Adám kéziratos gyűjteménye. Azonban, mint Kodály Zoltán hja, ő még nem népdalgyűjtő, csak a maga dalismeretét akarja Írásba foglalni. Gyűjteményében éppúgy találunk régi népdalt, újabb műdalt, idegen dalt, egyházi éneket, mint saját szerzeményt. Gyűjteménye azonban fogyatékosságai ellenére is a népdalgyűjtés egyik ősforrásává vált. Élesztgette a tüzet, amelynek lángjai a magyar élet mezején egyre gyakrabban fellobbantak. Sok házasságban komoly probléma: hogyan veszekedjünk házastársunkkal? Helytelen az öncélú veszekedés, az úgynevezett muri. A veszekedésnek mindig legyen értélme, célja. Az adja meg az izét, mint borsnak a paprika. Az ilyen alkalmakkor vigyázzunk arra, hogy kedves legyen, kellemes és elérje célját. Példa; — Borzalmas az életem melletted, soha egy kis öröm, soha semmi szórakozás, soha semmi Királyhegyi Pál tavaszi ruha, holott itt a tavasz a nyakunkon, de azért megkívánod, hogy csinos legyek, de nem kérdezed miből vettem az uj kabátomat, meg a nyakláncomat, ami tizennyolc karátos. Nem kérdezel te semmit, soha észre sem veszed a méregdrága uj frizurámat, festhetem a hajamat, amilyenre csak akarom, soha meg nem kérdezed, hol voltam egész este sőt, amikor múltkor három napig nem jöttem haza, mert kirándultam Maráékkal, csak annyit jegyeztél meg, kár, hogy pénteken jöttem haza, mert az peches nap. Miért? Mert már nem szeretsz. Igaza volt a mamának, bár mentem volna féijhez a Rudihoz, aki utálja a lovakat, mert most is csak engem szeret, te meg örökösen azokkal a hülye lovakkal vagy elfoglalva, amik alapjában véve mégis csak állatok, hiába veszi tsz annyit rajtuk, mert még annyi eszed sincs, hogy a hat ló közül eltaláld az elsőt. Ez azért helytelen, mert nem ad lehetőséget a vitára és soha sincsen vége. Élesen el kell Ítélni és vissza kell utasítani a „bezzeg” féle veszekedést, mert szintén nem intéz el semmit: — Bezzeg a Feri Mercedest vett a feleségének, vagy Fiatot, de te semmi sem vagy, tehetetlen, tehetségtelen senki, viszont a Miki már főosztályvezető, te meg örökké csak közkatona maradsz, mint a Deákné vászna. Nem helyeselhetjük azt a fajta veszekedést sem, amikor az asszony, érvek hiányában tettlegességre vetemedik. Példa: Tarpay Ödön kárpitosmester és kisiparos ezekkel a szavakkal fordult feleségéhez, Tarpay Ödönné, született Pattantyús Rózához: — Öntsünk tiszta vizet valahova Róza és legyünk őszinték. Te mindig ingerült vagy, ha bármit mondok, idegesít, ha öt percig együtt vagyunk, vagy A bécsi udvar elnyomó törekvései fokozták a nemzeti öntudat cselekvő erejét, amely az ellenállás szimbólumaként is egyre többet merített a magyar múltból. A népköltészet iránti érdeklődés fokozódott. Esztergom és Komárom vármegye felirattal fordult a Magyar tudomány«» Akadémiához 1832-ben, és arra kérte, hogy a nép számára adjon ki népdalokat. Az Akadémia felhívást bocsájtott ki népdalok gyűjtésére, amelynek eredményeként már a következő évben tiz füzet érkezett Vörösmarty Mihály főtitkárhoz, körülbelül ezer dallammal. Liszt Ferenc érdeklődését is felkeltette a magyar népdal. Szándékában állt, hogy gyalogszerrel, utizsákkal a hátán egyedül nekivágjon Magyarország legpusztább vidékeinek, de semmi sem lett tervéből. ahogy te szoktad mondani: idegesít a jelenlétem, amiben nincs igazad, mert ha együtt vagyunk, akkor jelen kell lennem. Azt sem tartom helyesnek, hogy mindig hazudsz, mert az ilyesmi alkalmas arra, hogy aláássa a bizalmat. De miért mondtad tegnap, hogy kettőtől hétig az anyádnál voltál, amikor a kedves anyád ma telefonált és panaszkodott, hogy három hónapja nem is látott. Ha nála lettél volna, a kedves anyád nem annyira szórakozott, hogy ne vett volna észre. Jó. Vegyük akkor azt, hogy sohasem akarsz főzni, mert szerinted jobb a hideg felvágott, amivel nincs az a sok babra és ha akarom, hát meg is melegíthetem, ha ilyen eszelősen szeretem a meleg ételt. Mondd meg szivecském őszintén, szeretsz te engem szívből, igazán? Erre a kínos beszédre Róza elvesztette a türelmét, mert mindennek van határa, tisztelet a kivételnek és az első súlyos tárgyat, ami a kezébe akadt, vagyis egy értékes ólomkristályból készült hamutálcát vágott a félje fejéhez, aki igaz, hogy ettől átmenetileg elhallgatott, de amikor a kórházban, a gondos ápolástól magához tért, megint csak ott találta magát a bizonytalanságban. Kedves veszekedés például ez: .— Lajoskám, fogadjunk, hogy nekem van igazam, gyorsan veszítsd el a fogadást és fizesd ki, mielőtt pofozni kezdek. Tanulság: mielőtt kimondjuk a boldogító igent, tegyük fel magunknak a kérdést: Tudok-e én ezzel a személlyel egy életen át jóízűen veszekedni? Persze olyan házasság is van, ahol a felek sohasem veszekednek, ahol állandó béke, megértés honol. Valaki állítólag tud egy ilyen esetről. A nyomozás folyik. derű — A férfiak mind buták — mondja Giziké a barátnőjének. — Mindegyik azt kérdezi, első-e az életemben? — És miért tartod ezt buta kérdésnek? — Mert eddig egyik sem kérdezte, hogy ő lesz-e az utolsó? VALLOMÁS — Szeretsz? — Objektiven mérlegelve a körülményeket és az adott lehetőségeket, szeretlek. AHOGYAN A HUMORISTA LÁTJA HOGYAN VESZEKEDJÜNK? írta: KIRÁLYHEGYI PÁL
