Magyar Hiradó, 1978. január-június (70. évfolyam, 2-17. szám)
1978-02-16 / 7. szám
MAGYAR HÍRADÓ 11. OLDAL NEM A VILÁG VÉGE NEGYVENEN FELÜL Georgia O’Keefe ecsettel a kezében festményeket készít. Bette Davis filmekben főszerepet játszik. Lady Bird Johnson pedig aktivan résztvesz környezetvédelmi kérdések megoldásában. Ezek a hölgyek nem engedték meg, hogy a változás ideje után a hintaszékbe kerüljenek. Áttörték magukat a nehézségeken és aktivan hozzájárulnak a társadalom építéséhez. A nők legtöbbje nyomukba léphet, mivel a női változás kora semmi különösebb zavart nem okoz fizikai vagy érzelmi állapotukon. Dr. John Parks professzor szerint, aki a George Washington University orvostudományi karán tanít, csupán minden tizedik nőnél jelentkeznek hőhullámok, mint a női változás korának előjelei. Legjobb, ha ezeket figyelembe sem veszik, mert egy-két perc múlva megszűnnek minden beavatkozás nélkül. Rosetta Reitz, a „Menopause: A Positive Approach” című könyv szerzője ezeket ajánlja: „A hőhullámok kezelésének legjobb módja, ha a nők beszélnek róla. Nincs azon semmi szégyellni való. Minél többet beszélünk róluk, annál könnyebben megbirkózunk velük. Én viccelni szoktam a barátaimmal ilyenkor és ezt kérdezem: ’Túl meleg van itt vagy rajtam futnak végig hőhullámok?” Dr. Maikan Notman bostoni pszichiátrista szerint a másik jelenség, ami a női változás korával együtt jár, a depresszió. Azt azonban tudni kell, hogy a női változás csak a szervezetre vonatkozik, nem az értelemre. A női változás nem csökkenti az intelligenciát, érzelmeket és nemi vágyakat. *** KÉRDÉS — Amíg nemrégen egy cikket nem olvastam öntől a lapban, azt gondoltam, hogy én vagyok a világon az egyedüli asszony, akiben nem bízik a férje, ha nem láthatja őt. Egy évvel ezelőtt házasodtunk össze és agy érzem magam, mint egy börtönlakó. Van saját kocsim, amit én fizettem ki, de a férjemnél van a kocsi kqlcsa. Ha mégis el akarok menni valahova, ragaszkodik hozzá, hogy ő is velem legyen. Amikor hazajön a munkából, akkor ilyeneket kérdez: „Volt itt valaki ma? Kivei beszélgettél? (A telefonvezetéket úgy helyezi el, hogy megtudja, ha valaki használta a telefont.) Én még soha nem hazudtam neki és nem is volt rá okom. Én vagyok az ötödik felesége, és most már kezdem megérteni, miért nem tudott vele maradni az előttem levő négy feleség. Kérem, amikor válaszol, ne írja a nevemet a kérdés mellé, csak Írjon egy általános üzenetet, és abban mondja meg, hogy mit csináljak. VÁLASZ — Nyilvánvalóan, önnek nincs megtiltva, hogy levelet újon. Ezért ha tényleg ki akar kerülni ebből a szerencsétlen házasságból, írjon és kéije meg egy barátját vagy rokonát, hogy vigye el a házból. Úgy tűnik, fél a férjétől, ezért ha úgy gondolja, hogy a félje bántalmazná, hívjon valakit a segítségére. Szükség esetén még a rendőrség védelmét is kérheti. Ha nincs senki, akinek iijon, mondja meg a férjének, hogy távozni akar. Ha nem adja oda kocsijának a kulcsát, telefonáljon a rendőrségnek és kérje őket segítségnyújtásra. A nagy talány (Folytatás a 8. oldalról) fejleszteni és táplálni, amilyet az anyaméh nem mindig kinál. Az amerikai tudós a tiz esztendővel ezelőtt írott prognózisában bizonyossággal állítja, hogy száz év múlva, tehát az 1978-tól számított kilencven esztendőre, a sikeres, nagyszerűen prosporáló emberi kolónia már megalapításának ötvenedik évfordulóját ünnepli — a Holdon. Alig negyven év múlva tehát. Asimov 1968-ban irta ezt. Hisz benne 1978-ban is? Tiz évvel ezelőtt abban is biztos volt, hogy 2068-ra emberi település lesz a Marson, ahonnan időről-időre világűrhajók próbautakat tesznek a Vénusz és Merkur közelébe és semmi kétsége aziránt, hogy száz esztendőn belül az ember' leszáll a Cereszre, a legnagyobb aszteroidára. A holdon felépiti minden idők legnagyobb csillagvizsgálóját és a jövő évszázad végére „kitapogatja” és földeríti a naprendszer határait. A száz esztendőt fürkésző látomásba itt-ott huxleyi aggály motívuma is szövődik, amit nem részletez, csak megpendít: attól tart, hogy birtokába jutva nemcsak a mennyiségi, de minőségbeli szaporulat ellenőrzését szolgáló technológiának is, az ember kísérletet tesz arra, hogy beszabályozza, kinek lehet gyermeke, kik azok, akiktől elsőrendű minőségű utód várható. Huxley „Szép uj világ”-ának kategorizálása felrémlik a jövő láthatárán. Az amerikai tudós azonban ennél nem időzik. A fantasztikumokról áttér a konkrét kérdésekre és azt mérlegeli, hogy mi várható a biokémiától, az életvegytantól, tehát az ő tudományától az elkövetkező évtizedekben. írása éppen ezért oly hatásos és elgondolkoztató, mert benne tudományosan képzett és csiszolt képzelet keresgél fegyelmezetten a lehetőségek között. Úgy véli, hogy az „élet mesterséges előállítása” tehát szintetikus nukleinsav-molekulák önmagukat reprodukáló képessége — a laboratóriumi epruvettában, 2068-ra megoldott feladat. A Nagy Talányt azonban, állítja határozottan, az elkövetkező száz esztendőn belül sem sikerül megfejteni. És mi ez a Nagy Talány? Az emberi agy. Az igazi titok, a kulcs a megértéséhez annak, hogy... igen, hogy: kik vagyunk? Ezt a rejtélyt még sűrű homály fedi. Miért gondolkozik és cselekszik az ember úgy, ahogy gondolkozik és cselekszik, miért oly logikus és logikátlan, ésszerű és ésszerűtlen, hogyan képes kinyúlni a csillagokig és ugyanakkor rövidzárlatot teremteni saját világában, miért van az, hogy ismeri az érdekeit és mégis érdekei ellenére cselekszik, ismerve a szeretet és a megértés jótékony erejét, hogyan vezérelheti oly gyakran gyűlölet? Az emberi agyat, a belőle kisugárzó hatóerőt, az erő fölhasználásának indokait, sóhajt lemondóan a tudós, száz év múlva sem értjük. Ennél többet és fontosabbat tehát nem is kívánhatunk, mint azt, hogy ebben az uj esztendőben jussunk közelebb egy lépéssel, csak egyetlen'egy lépéssel... nem a Holdhoz, a Marshoz, a Vénuszhoz, a naprendszer határaihoz, anyagokhoz, génekhez, hasadáshoz, aszteroidákhoz, még hatékonyabb kompjuterekhez, kémcsőben előállított élőlényekhez, planetáris időméréshez és ectogenézishez, de végre, végre, végre — önmagunk megértéséhez. Mosoly — Nézze, főnök — mondja a titkárnő, én valóban nem akarom önt zsarolni, de ha nem emeli fel a fizetésemet, akkor megírom az emlékirataimat... ★ ★ ★ A srácok indiánosdit játszanak, Jancsi krétafehér arccal szédül be az előszobaajtón. — Mi történt? — kiált rémülten a mamája —, csak nem kötöttek a kínzóoszlophoz? — Azt nem, de el kellett szívnom a békepipát... * ★ ★ — Mit szeretnél kapni a születésnapodra: pénztárcát? — Annak semmi értelme, úgysincs soha pénzem. — Akkor órát? — Annak sincs értelme, időm sincs. ★ ★★ — Ha tudnád azt, amit én tudok a férjedről! — Mondd el gyorsan. Nagyon vágyom egy új tavaszi kosztümre! t EZÜSTKORÚAK Ezüstben mennek, ezüst villanás formálja arcuk, s föltársul e fényhez éveik száma. Szemük félős-bátran estét fürkész, lecsapó iramú napnyugtát, holott fehér fényben még fent sugároz a nap, s bár vékonyul a levegő, de deres bokrokon zöld szaltag a szellő. Szemeik szállni vágynak — szedresbe, gyermekded tölgyesbe, furcsa nyelven suttogó füzesbe, — hol ifjúi kor pörgeti nevük a porban, s tekintetükben régi tájakat őriz a megöregbült látás s szájukban derű fejedelemkedik. A föld lépcsőin lépdelnek ők, kezük virágzó ágat szorít. Ereikben meg-megiramló vérük, ősibb nedv az isteneknél — zengve megárad s hirtelen sodra pávázó öröm. Ács Jenő i — Uram, hátszéllel és lejtőn megy ez százzal is...
