Magyar Hiradó, 1977. július-december (69. évfolyam, 28-48. szám)
1977-07-07 / 28. szám
MAGYAR HÍRADÓ 9. OLDAL UTÓN BRAZÍLIAI csemegék Irta: VAJDA ALBERT Vajda Albert Ki fedezte fel Braziliát? Ha megkérdezzük az átlag európait, tudja-e ki fedezte fel Braziliát, száz közül kilencvenkilenc biztosan azt feleli, hogy fogalma sincs róla. De ha feltesszük a kérdést, hogy ki volt Mexikó felfedezője, a nagy töbség nyomban rávágja: „Fernando Cortez, a spanyol kalandor, aki sok-sok ezer indiánt mészárolt le, élen az Inkával.” És ha Peru felfedezője iránt érdeklődünk, sokan felelik nyomban, hogy ezt a dél-amerikai államot Francisco Pizarro spanyol hóditó igázta le, ugyancsak vérözön közepette. Szomorú, de kétségtelen tény, hogy a történelem elsősorban azoknak a nevét jegyzi fel, akik rengeteg kegyetlenséget követtek el. A véreskezű uralkodókat évszázadok után is emlegetjük, a jóságosakról megfeledkezünk. Az emberiséget, valamilyen rejtélyes okból, sokkal jobban érdekli a gonosz, a komisz, és az aljas, mint a szép, a nemes és a jó. Brazília felfedezője, minden valószínűség szerint, nem követhetett el sok gyilkosságot, kínzást, emberirtást, különben neve ma éppen olyan ismert lenne, mint Cortezé, vagy Pizarroé. Nem tagadom, én is csak brazíliai tartózkodásom hetei alatt tudtam meg, hogy Dél-Amerika legnagyobb országát Pedro Alvercs Cabral portugál hajós fedezte fel. Elmondhatjuk róla, hogy őt lehetne kinevezni a bürokraták fővédnökévé. Hogy miért? Ezt egy brazil barátom igy fogalmazta meg: „Cabral elindult, anélkül, hogy tudta volna, hol fog partraszállni. Megérkezett Braziliába, anélkül, hogy tudta volna, hogy hol van. És mindezt államköltségen.” Focimánia Európai szemmel (és füllel) szinte elképzelhetetlen az a rajongás, amely Brazíliában a futballt övezi. A labdarúgás a legszentebb sportág, szerintem a brazil csecsemők először gólokat rúgnak a cuclival a pelenkába, és csak azután kezdenek járni tanulni. Európai szurkoló szemével nézve egy brazil labdarugó-mérkőzés felér egy hadgyakorlattal egybekötött bikaviadallal. Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy túléltem Sao Paolo kedvenc csapatának, a Corintians-nak szereplését Rio de Janeiróban. A vasárnap délutánra kitűzött meccs szombaton kezdődött. Ekkor érkeztek az első szurkolók Sao Paolóbói autókon, hatalmas zászlókkal, fülsértő duda-szirénázás közepette. A hangorkán szombatról vasárnapra virradó éjszaka sem szűnt meg, hiszen több mint 35 000 „paolista” érkezett a „cariocák” városába. Hajnali négy-fél ötig dudáltak, azután aludtak egy órát a tengerparti fövenyen, de csak azért, hogy erőt gyűjtsenek a további fülsértéshez. Rióban voltam, amikor a városi tanács ifjúsági ügyekkel foglalkozó tanácsnoka — ha jól emlékszem, Campos Neto volt a neve — azt a tervet teijesztette elő, hogy tiltsák meg 14 éven aluli gyermekeknek a labdarugó mérkőzések látogatását. Indoklás: a szurkolók olyan zamatos kifejezéseket hangoztatnak, tömören, avagy időnként cifrázva, hogy ez ellen meg kell védeni a kiskorúak fülét és szellemét. A riói tanácsnok ötlete nagy vihart kavart, ami érthető, hiszen a labdarúgás olyan Brazíliában, mint a szent tehén Indiában. Aki hozzá mer nyúlni, annak mindennel számolni kell. Hiába hivatkozott a derék tanácsnok arra, hogy a gyerekek fülét nem lehet betömni viasszal, tehát csak úgy lehet távoltartani tőlük a csúf szakkifejezéseket, ha nem engedik be őket a tribünökre. A tiltakozás lávája zudult Senhor Netora. A két legeredetibb ellenérv között volt egy, amely szerint nagyon is helyes, ha egy 14 éven aluli gyermek megismerkedik a szurkolók drasztikus szótárának gyöngyszemeivel. Ilyenformán ugyanis a gyerek már kora ifjúságában bepillantást nyer az élet titkaiba, vagy legalábbis megtudja, hogy ezeket a titkokat miképpen nevezik a nép nyelvén. Ha ettől a műélvezettől eltiltják a serdülő ifjúságot — hangoztatták a tanácsnok ellenlábasai —, akkor a gyerek felnőtt korában látja majd kárát annak, hogy a futballpályán időben nem sajátította el a különböző szervek és tevékenységek népszerű neveit. Nekem, nem tagadom, különösen tetszett egy második javaslat, amely nem csak lelkesedett a futballpályák nyomdafestéket nem tűrő kifejezéseiért, hanem arra szólította fel az illetékeseket, hogy az elemi iskolák tananyagába vegyék fel a „káromkodástant”, hogy ilyenformán a 6—8 éves gyerekek kellő felkészültséggel ülhessenek be a tribünök szitkozódó szurkolói közé. A futballszabályokat a brazil fiatalok amugyis az anyatejjel szívják magukba, a kellő iskolai oktatás segítségével pedig könnyebben megértik majd, hogy a hevesvérű szurkolók milyen művelet elvégzésére szólítják fel a mérkőzést vezető bírót. SZILÁNKOK A legtöbb félj nem követel mást a feleségétől, mint szeretetet, odaadást, türelmet, jóságot, s persze azt az adottságot, hogy a kevés háztartási pénzből kijöjjön fizetésig. *** Attól még egyetlen vén csataló sem lett versenyparipa, hogy fiatal zsokét ültettek a hátára. *** Sohase panaszkodj valakinek, hogy téged mindenki fúr, mert még majd ő is kedvet kap hozzá. *** Érveket keresgélni kell, bunkó mindig van kéznél. *** Az ember sok érdekességet tud meg magáról, ha lelépni készül a járdáról, s emiatt egy autós lassítani kényszerül. Fiatal pár emlékkönyvébe: ,,A házasságban nagyon fontos megtalálni, hogyan lehet megértőén és harmonikusan veszekedni.” *** Ne nézd le a gyalogost, int a bölcs, még a sakkozásban sem. *** Könnyebb egy-egy problémát megoldani, mint megemliteni. *** A világ legrégibb mondása: „Amikor én fiatal voltam, ilyesmit nem csináltam!” *** Nevezd nevükön a dolgokat; talán még hasznosabb: a becenevükön. *** Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra. Okos beszéd. Holnaputánra halasztottam. A VIZEK KÉPMÁSA Hol vannak a lélek gyümölcsei? S vajon a folyóban kinek az arca lat halo? A sors az élet kohó izzik, ki nem hűl, vetés aratás közt a lét nem pihenhet s jaj annak, aki nem vet! Jaj. ha vizeken árnyék és homály nem tükrözi a képmást. Vékev Tamás ÉLJEN A KIRÁLYNŐ! (Folytatás a 8. oldalról) leginkább a ceremóniákban és szimbólumokban fejeződik ki. Az Angliát nyomorító nehézségek nem a királynő cselekedeteiből fakadnak. Ö sem volt képes ezeket a nehézségeket kivédeni, de a kritikus időben megpróbálta összetartani az országot. A királynő továbbra is az angol erő és türelem képviselője. Alattvalói úgy tekintenek reá, mint az egyseg és biztonság megtestesítőjére. A királynő szép családi életet cl és mintaképe a legmagasztosabb erkölcsi, társadalmi és hivatásbeli normáknak. I i zselici kiralvno
