Magyar Hiradó, 1977. július-december (69. évfolyam, 28-48. szám)
1977-07-28 / 31. szám
14. OLDAL magyar híradó DOHNÁNYI ERNŐ ELVEI Irta: DOHNÁNYINÉ ZACHÄR ILONA Dohnányiné Zachar Ilona Dohnányi Ernő sohase prédikált senkinek, sohase próbálta saját elgondolásait másokra ráerőltetni. Viszont azon elvek szerint élt, melyek annyira jellemezték egész valóját, egyéniségét, gondolkozásmódját. Akkoriban annyira magasan álltak felettem ezek az elvek, hogy képtelen voltam felfogni őket. Amikor országról országra, világrészről világrészre vándoroltunk és én valahogyan úgy éreztem, a viszontagságok engem sújtanak a legjobban, hiszen mindent elkövettem, hogy kivédjem a csapásokat, melyek őt és családomat érték, szinte érthetetlen volt számomra az ő felfogása, folytonos törekvése, hogy másokon segítsen, hogy mindig az igazság utján haladjon, hogy néha kissé még rossz néven is vettem. Néha szemrebbenés nélkül osztotta szét éhezők közt azt az élelmet, amit én olyan keserves munka, csereberélés, feketepiac utján megszereztem. Ha ilyenkor szemére vetettem, hogy mégiscsak elsősorban magunkra kellene gondolnunk, kijelentette, hogy ő hetven évig élt igy és igy is fog halála órájáig. Mikor megértettem végre, hogy ezen nem változtathatok, igyekeztem elveihez alkalmazkodni, de még mindig nem tartottam praktikusnak őket. Csak később, halála után, amikor az Ur Jézusra rátaláltam, értettem meg, hogy mennyire igaza volt. Ö volt az, aki a helyes utón járt, és én csak a saját önző ösvényeimen botorkáltam. Persze ez a felfogás nemcsak az ő végtelen önzetlenségét bizonyította, de bölcsességét és lelkierejét is. Képes volt bármilyen áldozatra és sohasem panaszolta később sem, hogy mennyit adott fel és miért. Semmiféle pártnak nem volt soha tagja, mert mint mondta, csak abba a pártba lépne be, melyet ő alkotott, mely az ő elvei szerint jött létre. Saját bevallása szerint optimista volt. Szerinte a pesszimista mindig vesztes marad, mivel állandóan retteg valamitől, ami sokszor be sem következik. Abban is hitt, noha sose volt babonás, hogyha valamitől rettegünk, az végülis ránkszakad. Mintegy kihívjuk a sorsot HETI NAPTÁR AUGUSZTUS OROSZLÁN HAVA 31—VASÁRNAP: OSZKÁR 1— HÉTFŐ: PÉTER 2— KEDD: LEHEL 3— SZERDA: HERMINA • 4— CSÜTÖRTÖK:DOMONKOS 5— PÉNTEK: KRISZTINA 6— SZOMBAT: BERTA magunk ellen. Kedvenc Íróját, E.T.A. Hoffmant szokta idézni, aki ezt mondta: „Tárgyak szeretnek megtréfálni bennünket”. Mennyivel inkább vonatkoztatható ez a megjegyzés a sorsra! Mert noha jót akarunk, gyakran rossz következik belőle. Ez a rossz aztán, különös módon, jóvá változhatik át. „Meg vagyok róla győződve”, szokta mondogatni, „hogy ha valamit keresztül akarunk vinni ebben az életben, kell, hogy erős akaratunk és bátorságunk legyen. A gyáva sohase ér célt. Ha a helyes utón járunk, sohase kell félnünk. Már gyermekkoromban megtanultam, hogy mindig azt az utat jáijam, amely az igazsághoz vezet. Sohasem hazudtam életemben és sohasem iparkodtam senkinek szívességet tenni csak azért, hogy a magam előnyét elősegítsem általa. Mindig, minden körülmények között nyíltan kimondtam, amiről azt véltem, hogy helyes, még akkor is, ha az kedvezőtlen volt számomra, és egész létemet veszélyeztette is”. Ha Dohnányi Ernő valakinek megbocsátott, akkor ez az ügy számára el volt felejtve és soha többet nem tért vissza rá. Szerinte a megbocsájtás egyike a legritkább tulajdonságoknak. Pedig nemcsak keresztényi erény, de olyan, melyet már az Ur születése előtt a próféták is hangoztattak. Maga Krisztus állitotta, hogy meg kell bocsájtanunk azoknak, akik ellenünk vétkeznek. De Dohnányi szerint ezt a bocsánatot nem szabad folyton a megbocsájtott orra alá dörzsölnünk. El kell felejtenünk az egészet, mintha sohase történt volna. A szó szoros értelmében életmüvész volt. Élvezni A LÉLEK VIRÄGOSKERTJE SZEBB TÜKÖR Isten előtt magadba nézz. Tükör ilyen, mely tiszta, ép: apró foltot sem eltakarva, mindent isteni fénybe hagyva. A LEGJOBB ISKOLA Olvass sokat és légy figyelmes, Kevés a kép, mely lényeg-teljes. Magányon, kínon, csenden át értjük a Bölcsesség szavát. MINDEN ami megörvendeztet: gazdagíthat és meg is csendesíthet. Ennek a gyermek módján adj helyet. Keresd a javakat, de sohasem nyugtalanul. Amit elvesznek tőled, hagyd, vegyék. Egyedül Isten az, akit m^jd megtartasz, de sokkal inkább 0 tart meg téged. Ne keress semmit félelemmel, kincseid Isten kezében vannak a legjobb helyen. Tóth Sándor tudta az életet. Mindig képes volt uralkodni magán indulatain. Ha érte is valami csalódás, vagy csapás ami bizony gyakran érte, ki tudott kapcsolódnia j második világháború utáni viharos években számc csapás sújtotta. Hetven éves korában mindenét elv< szitette és újra kellett kezdenie az életet. De bárme! szerény viszonyok közt éltünk is, nem panaszkodot Oktatott engem, nyugodjak bele a veszteségekbe mert ha szüntelenül kesergek, belebetegszem ( tönkreteszem az életemet. Noha igyekezett könnyedén felfogni a nehézségi két, sose mulasztotta el a kötelességét. Szerinte koncertező művész olyan, mint a katona. Még az éle kockáztatásával is teljesítenie kell kötelességét. Mindig beletörődött a megváltozhatatlanb Gyakran mondogatta nekem, ha valamin kétségbee tem, hogy ez olyan, mintha fejjel mennék a falna! Isten akaratával úgysem sikerül szembeszállnom. I| hát legjobb, ha meghajtom a fejemet előtte. Nem félt a haláltól. Tudta, hogy egyszer val mennyien meghalunk. Azt is mondogatta, ho; minden csapás ellenére is, amit elszenvedett, bold( embernek tartotta magát. Utolsó éveiben egy jobban hitt az örök életben, és inkább csak az nyugt lanitotta, hogy engem magamra kell, hogy hagyjo De mély hitével és abban a reményben, hogy mind jól lesz, azt hiszem, ebben is megnyugodott. KATONATÖR TÉNETEh (Folytatás a 10. oldalról) Más alkalommal a géppuskás lovakat kell« hátunkra vennünk. Én még ma is nagyon féle irtózom ezektől a „rafinált” állatoktól. Inkái műrepülés a levegőben, mint a rugdosódó, vihánco: nyeri tő, harapó géppuskás „kislovak” közeié kerülni. P.Géza bajtársunk elvégezte a nyolc középisk lát, de az érettséginél valami hiba csúszott be. Máj elején kihallgatáson kérte Komlóst, hogy adjon ne 10 napi tanulmányi szabadságot. A tanulási lehetőséget megadom — felelte Kői lós. Szolgálatvezető azonnal intézkedjék, hogy önkéntes 10 napig a fogdában legyen. Remélem vizsgád sikerülni fog. P. Géza otthon képzelte eltölteni a szabadsági hol a tanulás mellett egy kis szórakozás is aka Becsülettel kitöltötte a fogságot, vizsgája sikerült. ••• 1938-ban Bánrévénél hetekig nézett farkasszeír a magyar és a cseh hadsereg. A csehek bunkerekben, a magyarok az ásott árkokban helye kedtek el. — Az idegek a végtelenségig fel volt; csigázva. Felcsiky főhadnagy nem bírta tovább feszült állapotot, századának támadási parancs adott. Mindkét oldalról megindult a tűzharc. Felesi állva rohant előre, jobbjában pisztoly, másik kezéb lovaglópálca. A magyar fiuk látva parancsnok: bátorságát (lehet butaságnak is nevezni, mert állv rohanva nem lehet a gépek tűzharcát semmibe venn valósággal ördögökké váltak, percek alatt elfoglalt: négy cseh bunkert, a cseheket kifüstölték. Tekintve, hogy a határkiigazitási tárgyalási alatt minden harci tevékenység meg volt tiltv Felcsiky főhadnagyot a határtól leváltották, de elisn résül egy kitüntetést kapott. — Évek múlva az orc fronton halt hősihalált. A katonaság és fiatalság sok olyan eseményt pi dukált, melyre kellemes érzéssel emlékszünk vissz
