Magyar Hiradó, 1977. július-december (69. évfolyam, 28-48. szám)
1977-07-21 / 30. szám
iVLAGYAK HÍRADÓ 11. OLDAL KÉRDÉS —,,Három éve szerettünk egymásba a vőlegényemmel. Nemsokára lesz az esküvőnk. Eddig jól kijöttünk egymással. Az utóbbi időben sokszor jut eszembe, hogy szerelmünk azért ilyen tartós, mert én mindig engedek. Szeretek táncolni, színházba, moziba járni, de hogy együtt legyünk, erről lemondok és többször ráfanyalodom a sportversenyekre, bár őszintén szólva egész mindegy nekem, ki hova rúg egy labdát. Tovább szándékoztam tanulni. Nem hagyta, hogy beiratkozzam. Egy filmet akartam megnézni vele és ígérte, hogy jegyről gondoskodik. Nem vette meg előre s méghozzá későn is jött valami meccs miatt. Magamba folytoltam a mérgem, de amikor egy puszi és három jelentéktelen mondat kicserélése után megint nekiült, hogy a sporthíreket meghallgassa, elfogyott a türelmem és valami indulatosat mondtam. Ilyen még nem fordult elő. Erre felugrott és elment. Anyu azt mondja, felfiyom ezt a mozijegy históriát, s hogy ne önfejűsködjek, békitsem ki. De hát ez most már mindig igy lesz? Örökké engedjek? Eddig három évet áldoztam fel neki. Megéri?,, VÁLASZ — Három év előtt, meglehetősen éretlen korban találkoztak. Már csak azért sem ismerhették meg egymást, mivel mindketten kialakulatlanok voltak, saját magukról sem tudhattak semmi véglegeset, nemhogy a másikról. A tizenévesek Nagy élményre vágynak, de összehasonlítási alapjuk még nincs. Találkoznak, és még mielőtt fogalmuk lehetne arról, hogy összeillenek-e, belemagyarázzák egymásba mindazt, amire vágynak. Sokszor csak évek múlva veszik észre — és még jó, ha az esküvő előtt — hogy, ellentétes irányba fejlődtek és nem ilyen társra van szükségük. A túl korai eljegyzések többnyire elhamarkodottak, s a tizenéves korban adott szóhoz nem annyira a fiatalok, inkább szüleik ragaszkodnak. Úgy látom. Önök most kezdenek igazán megismerkedni egymással. Mert teljesen egyoldalú alkalmazkodásra, valamelyikük örökös alárendeltségére jó házasság nem építhető. Ha úgy érzi, a fiú már eddig is túl sok „áldozatnak” tekinti a három évet, amig várt rá, akkor áldozzon még egy kis időt arra, hogy mos már, valamivel érettebben, végleg tisztázzák: szeretik-e egymást igazán? Ne siessék el az esküvőt. *** KÉRDÉS — Az újságban sokszor olvastam a korrupt orvosokról, s arról, hogy százezer dollárokon felül keresnek évente és hasonlókról. Feltehetően az orvosok is korruptak, azonban minden bizonnyal nem jobban, vagy nem is annyira, mint például a politikusok. Az én férjem, aki orvos, mindenesetre egészen más. Mindenekelőtt nem keres százezren felül, az adólevonás után alig keres többet, mint sok szakmunkás. Ennek az az egyik, ha nem a fő oka, hogy ő sok embertől alig fogad el pénzt, vagy semmit sem, például öregektől és szegényektől. A férjem most 61 éves, halálra dolgozta magát az elmúlt négy évtizedben, már az egyetem alatt (még otthon) is dolgozott. Soha senkit sem utasított vissza, éjjel is kiment, s ezért nem kért több pénzt. Sokszor hónapokig nincs egyetlen szabadnapja sem, sőt az is előfordult, hogy egy évben sohasem mentünk szabadságra, mert nem volt helyettese, és úgy érezte, hogy „nem hagyhatja ott a betegeit.” Sokat tudnék a férjemről mondani, mert vele éltem. Ami a nagy kereseteket illeti, azt kell mondanom, hogy a „túlórái” nincsenek megfizetve. Biztosan vannak orvosok százezrekkel, akik csalnak is, de vannak más orvosok is. VÁLASZ — Levelének ezt a részét minden kommentár nélkül közöljük, teljesen egyetértve magával, s kiemelve e szép példát. DERŰS SAROK — Mit tudsz Jancsi a kengrururól? — A kenguru ausztráliai állat. A hasán egy zsebet visel, hogy szükség esetén üldözői elől abban elrejtőzhessék. ★ ★ ★ Mr. Brown az irodájában ül, mikor belép hozzá a könyvelő, és megkérdi: — Kérem, a kedves felesége operációs költségeit milyen számlára könyveljem el? Brown spekulál egy kicsit, aztán igy szól: — írja a javítási számlára. ★ ★ ★ Mr. Brown megkéri a gazdag gyáros leányának kezét. — Mielőtt választ adnék — mondja a gyáros —, információt szerzek be, barátom. Egyébként 400 ezer dollár a lányom hozománya. Brown egy pillanatra elréved, aztán igy szól: — És információ nélkül? TERÍTETT ASZTAL (Folytatás a 10. oldalról) após pénzét. De nem kell félni, Jahn ur tyúkjai gyorsabban költenek, mint a vő. Étteremben, schweinebratenban, sauerbratenban, gulaschsuppeban, serbische bohnensuppeban és léberknődlis húslevesben esetleg még csalódhatnak az étlapolvasó idegenek, de a müncheni sörben soha. Mert aziránt aztán semmi kétség ne legyen, hogy ez a világ legjobb söre. Én pedig joggal mondhatom ezt, mert szerelem a sört, s próbáltam barátkozni vele Amerikában is (sosem sikerült), Angliában is (mégkevésbé),- tehát van a kérdésben valamelyes jártasságom. A müncheni sörök választéka kimeríthetetlen: a Löwenbräu, a Paulaner, az Augustiner, a Hacker-pschorr, a Müllerbräu, hogy csak a nagyobbakat említsem. Aztán München környékén, az ayingi sör, az andechsi, a hires bucsujáróhelyé, amelynek kolostora olyan erős sört főz, hogy akik oda járnak sörözni, csakugyan gyakran búcsúznak, mert visszafelé — ha volán mögé merészkednek — elég gyakran karamboloznak. S aztán mindezeknek a sörgyáraknak a legkülönbözőbb variánsai, az évszak-főzetek, a Märzen-Bier, a májusi Bock-sör, ami nálunk baksör néven volt ismeretes, a Triumphator, a Salvator, a Bavariator, az Oktoberfestre készített őszi sör, amelynek már lehelletére mámorossá válik a szív. Szerintem mind között a legjobb a Paulaner és azt a bölcs sörkedvelő magyarok mindig is tudták, mert a háború előtt Paulanert importáltak Magyarországra és nem a Löwnbräut, a Salvator ismert sörfajta volt a jobb pest-budai vendéglőkben. A sör — hitem reá — egészséges ital, az idegeket megnyugtatja, a fejet könnyűvé teszi ugyan, de csak rövid időre, mig idegnyugtató hatása tartósabb. Kiváltképpen lefekvés előtt ajánlatos egy-két pohár jó sör, ezt már Thomas Mann is megállapítja valahol. Igaz ugyan, hogy a rendszeres sörivástól pocakos lesz az ember. Dehát tessék eldönteni: karcsún és álmatlanul hánykolódni, vagy pedig pocakosán és békésen aludni? Ötvenöt múltam áprilisban, a pocak mellett szavazok. Cigány rabnóta, Huttyámot kísérve Esik eső, j^j, de szépen csepereg, az én férjem a zárkába kesereg, szépen néz ki a kis rácsos ablakán, úgy hallgassa az eső suhanását. (Esik eső, jfű, de szépen csepereg, azt se tudom, már mitől is kesergek, esőtől-e vagy a meleg naptól-e, vagy elhulló barna bozontomtól-e?) Korán reggel föltekintek a pócra, komisz kinyér, rozsdás bugyii van rája, komisz kinyért fényes budli levágja, vót szép hajain, az is lett levágva. (Azt álmodtam a börtönben szenvedek, kérdezték, de nem mondtam meg mért lehet, kérdezgettem, mért is lehet, hallja-e? talán mert a tiszta eget láttam-e?) Korán reggel föltekintek az égre, rá se nézek a kisangyalom szemébe, mert kisangyalom, de sokat kell szenvednem, legszebb időm börtönben kell töltenem. (Tiszta égből tiszta búzát vetettem, tiszta szélből tiszta búza kezemben, néha-néha elvesztettem egy magot, most csak azért árvul'ok és hervadok) Tábla búza ki se meri tenni a fejét, mert egy madár mind elhordja ja szemét, de jó volna ezt a madárt lelőni, ne hordja el a búzámnak a szemét. (Van kenyerem, vetettem és arattam, masináltam ott a sárga asztagban, jókat ettem, ittam és kitfonkodtam, mert a sűrű pelyvaporban dolgoztam.) Szolnoki börtöny sárgára vagy meszelve, bele vagyok elevenen temetve, elevenen sárgulok és hervadok, azt sem tudom, hogy mikor szabadulok. (Csak az a biy, hogy a betűt*tanultam, valamelyik betűt meg elhullattam, biztos az á-t, az árulást, sárgulást, mikor néztem az eső suhanását.) Kinyílott a börtön^jtó kaptája, a vén zsivány vígan lépked ki r^jta, nem nyoipja nehéz lánc a lábomat, három évig nem láttam a babámat. Ágh István
