Magyar Hiradó, 1977. július-december (69. évfolyam, 28-48. szám)
1977-07-14 / 29. szám
*>. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ Mi aztán nyomában tartottunk lassan. Csicsa néni körülnézett, és Így szólt:- Nincs koraszülése. Nagyon is rendes időre jön a világra a gyermek. A gyermek a magáé. Számítsa ki. December végén, január elején is voltak együtt. Csak emlékezzék!... A főjegyző úr miatt kell koraszülést emlegetni. De ott a nagy baj, hogy a kismama nagyon, nagyon, nagyon gyönge... Isten kezében marad, ha kibírja-e a szülést? Megint elpityeredett, és a fejkendője csücskével törülte szenét. Majd szájába dugta, hogy ne fakadjon hangos zokogásra. Én is erősen nyeldekelni kezdtem. De agyam szinte bezápult az ellentétes, fonák érzésektől. Öröm rázott, és rettegés rázott belülről egy időben. Ostobán csak egyet hajtogattam:- 0, milyen szörnyű ezl- Jó sorsra hozza a világra a maga gyerekét ő, ne búsuljon! A királyé is cserélhetne azzal, ahogy ezt a gyereket kényeztetni fogják. Csak... csak... csak... az Isten segítse meg! - sóhajtott mélyet Csicsa néni. 35. Egy szörnyű tragédia a valóság durva színpadán Csicsa néni biztosított engemet, hogy Vicuka, a szemefénye, most is engem szeret. Biztosított róla, hogy találkozni fogunk még. ö lesz ennek a közbenjárója, mert igen rendes egyénnek lát engem. 0 még nem tévedett jó érzékeiben. Már a szőlőskert közelében tartottunk, amikor (gy szólt:- Ha nincs sürgős dolga, akkor várjon meg itt. Üljön le arra a farönkre ottan. Csak összeszedek otthon valami himmi-hummit, és sietek vissza. A drága kis szivem engemet óhajtott maga mellé. Mostan egy-két órán még nem múlik az állapota. Kicsit megkönnyebbedett az első súlyos görcsök után. Még napokba is telhet a szülése, úgy hiszem. Hát letelepedtem egy mohás fatuskóra az útfélen. Csicsa néni vagy negyedórát váratott magára. Akkor a hátán egy jókora batyuval jelent meg. Visszaindultunk a városba. Az ő véleménye szerint nyugodtan mutatkozhattunk együtt, pláne a városon kívül. Emberfia így sem orrontja, micsoda kapcsolat van köztünk. A város végén aztán elválunk. Csakhogy közvetlen az országút előtt egy kisded, bicegő, parasztgúnyás alak elé Csicsa néni így utalt nekem:- Ahol, az én uram jön! Tán utánam szalasztották? A vincellérből, amint odaérkezett, messziről dőlt a pálinkaszag.- Dicsértessék I - bökte nekem süvegét. Feleségére pedig ráförmedésszerűen szólt:- Te is megfordulhatsz, és jöhetsz vissza velem. Nem kellesz már ott!- Ki az öreganyád kéri a tanácsodat? - rival lőtt rá görcs férjére Csicsa néni.- Visszajössz, nem kellesz már, ha mondom. Lábatlankodóra nincs ott szükség - kezdte* a sánta kis vincellér. De Csicsa néni dührohamot kapott, rántott egyet az ura ujjasán, hogy majd orra buktatta, és útnak penderítette.- Vessz meg, részeg gazemberei Tán a te rongy kényelmedért, hogy gondozzalak, azért fogom elhagyni az én gyémántos kicsi asszonyomat ebben az állapotban? ö kívánt maga mellé!- Kívánt! De már nem kíván. Értsd meg a szót, te büdös hárpia! Meghalt! A gyerek is meghalt! A gazdánénk is ott tart a haldoklásnál érette... A vincellér durva hangja mintha rémmesévé változtatta volna velünk a valóságot, amelyben mi, szereplők, nem tudjuk ezt a rossz igézetet lerázni.- Meghalt? - sikoltotta a vincellérné. És megtántorodott. A levegőbe kapott a két keze. De támasznak nem az urát választotta, hanem engemet. Rám borult és zokogott. Éppúgy én is vele. A vincellér ott állt, és fintorokat vágott ránk. 36. A polgári tökéletes világszemléleten néha együgyű lelkek tataroznak Nekem ugyan .beszélhetnek, hogy a jó nevelés, a könyvtárak, a művészet által nyerhet csak lélek igazi műveltséget, nagyságot és bölcsességet. Ennek a nyomorult kuruzslóasszonynak, aki az élet legmélyéről mászott elő, s életében otrombaságot, gazságot, durvaságot észlelhetett túlnyomólag maga körül... az esze, a szemlélete mégis olyan magaslatokon járt, hogy sok olyan embertársáét szégyeníthette volna meg, akik minden kipallérozottság részesei voltak. A bugyrát ráakasztotta az ura hátára:- Menj haza! Nem kések én sem. De körül akarok nézni a gazdújéknál. Meg ezt az urat is el akarom kísérni!... Mozogj, Isten áldjon I Amikor megindultunk együtt a város felé, Csicsa néni tényleg látnokias tekintettel, de mérhetetlen egyszerűséggel foglalta szóba a tragédia gyökereit.- Nem más, csak ő választotta magának a halált. Erős volt mindig a lelke, én tudom, mert közelebb volt hozzám, mint az édesanyjához. Az történt vele, amit ő akart magával. Meg akart halni a magzatával együtt... Él jól valaki száraz kenyéren is, és keserű szájában soknak a kalács is. így kellett történnie. A halált kérte magának az Istentől. Egy ilyen drága kis lélektől az Isten nem tud megtagadni kérést, még ha rosszat kér is magának. Idétlen, összevissza zagyvalásomra Csicsa néni vállamra tette a kezét, és azt mondta:- Ide hallgasson, művész úr! Maga szép ember és fiatal még. Magának nagyobb gond lerázni magáról a fehérnépet, aki magára varrja magát, mint kergetni őket. Az én édes gyöngyöm is nagyon szerette magát. Vegye észbe, hogy éppen azért, mert szerette magát, nem kívánja, hogy érette szenvedjen. Értse meg ezt jól! ö nem kívánja! Tárgyalt velem is erről sokszor, ö azt kívánja magától, hogy csak találja meg maga a boldogságát, és ne okozzon neki fájdalmat örök nyugalmában. Mindig erre gondoljon ! 37. Befejezés előtti mozzanatok. Utólagos kép egy emberi jellemről Csak néhány odavetett mozzanat. Hogy szem a dfsztemetésen nem maradt szárazon, amikor a kis koporsót és a nagyobbat leeresztették az Elemér család kupolás sírboltjába... ez nem különösség! De azt mint példátlant emlegették soká, hogy az Elemér Vica és gyermeke temetési szertartásán a prépost elakadt búcsúztatójában, és zokogni kezdett. Többször énekénél is elcsuklott a hangja... Egy mindennapos gyászszemléld papnak!... Négy nappal a temetés után a főjegyző eltűnt. Sem otthon, sem hivatalában, sem a kaszinóban nem mutatkozott. Estefelé akadtak rá, a felesége sírboltjának szűk előcsarnokában hevert, átlőtt halántékkal. A zsebében levelet találtak, abban végrendeletére utalt. Végrendeletében a főjegyző vagyona túlnyomó részét jótékonyságra hagyta. De gondoskodott róla, hogy a polgármesterék anyagi ziláltsága teljesen rendeztessék. Egyöntetűen mindenki nyíltan beszélt arról, hogy a főjegyző nem apósa, a polgármester, és anyósa, a halálos szívbajával most már második, sőt harmadik tragédiát is túlélő polgármesterné miatt tette, amit tett - hanem a főjegyző csak a felesége emlékének tisztaságát óvta meg végrendeletével. Én magam búskomorságomban és fásultságomban is keserű szégyent éreztem, hogy annyi gyűlöletet tápláltam a főjegyző iránt, és állandóan oly gonosz rágalmakkal illettem őt nyíltan, magamban is. •* Furcsa portéka az emberi jellem, és ez az ember a meggyőződései és érzései vonalán az volt, jellem! folytatjuk REMÉNYSÉG HANGJA (85.) „Néhány görög is volt a/ok között. akik felmentek. hogy imádkozzanak az ünnepeken, ezek azért... Filephcz mentek és kérték öt. mondván: lUram. látni akarjuk Jézust." Jn.12:20. Látszatra Jézus műve érzékeny vereséget szenvedett. Nem volt kétséges, hogy a papok és farizeusok többsége soha nem fogja Messiásnak elismerni őt. Jézus a megváltás művének befejezéséhez közeledett Krisztus már a kereszt árnyékában állt. Nemsokára Barabbás. a rabló gyilkos mellett fogják látni, akit a nép Jézusnál többre tartott. Antikor az Üdvözítő a görögök kívánságait hallót ta: „Uránt, látni akarjuk Jézust", érezte, hogy ezek a szavak a pogány világ megváltás utáni sóvárgó vágyát fejezték ki. area felderült. így szólt: „Eljött az óra. hogy megdiesőítlessék az embernek Fia." F.zek a férfiak nyugatról jöttek hogy láthassák az Üdvözítőt. Egykor a bölcsek jöttek el keletről, hogy Jézus születésének tanúi legyenek. Most a igörögök is eljöttek mint a nemzet képviselői, hogy lássák Jézust. Jézus mondotta: ..Sokan eljöttek napkeletről és napnyugatról és letelepednek Ábrahámmal. Izsákkal és Jákobbal a mennyek országában." Mt. 8:11. A görögök hallottak már Jézus jeruzsálenti bevonulásáról, amelyről mindenfelé hírek keringtek. Hallottak a templom újabb megtisztításáról. Biztosat akartak tudni a názáreti Jézus küldetése felől: „Uránt, látni akarjuk Jézust", mondották. Ezekben a Görögországból származó pogánvokban a gazdag aratás előképét látta, amikor majd ledől a válaszfal a zsidók és a pogányok között és minden nemzet, nemzedék ágazat és nyelv hallani fogja Isten országának üzenetét. Hasonlóan a gabonantaghoz. az ember Fiát is a földbe kell vetni és eltemetni, hogy Isten életre keljen. Az Úr az önfeláldozást köti össze ezzel az igazsággal, amelyet nteg kell mindenkinek tanulni: ..Aki szereti a maga életét, elveszti azt. és aki gyűlöli a maga életét e világon, örök életre tartja meg azt." Jn.12:25. Krisztus munkatársai esak akkor teremnek gyümölcsöt, ha meghalnak énjüknek. Minden önszeretetnek, önzésnek meg kell szűnnie. A gazda azzal őrzi meg magját, hogy a földbe veti. Ez áll az emberi életre is. Adni: életet jelent. Aki szabadon átadja életét Isten és embertársai szolgálatára: megtartja azt. Akik e világban Krisztusért életüket áldozzák: megtartják az öröklőt számára. Az önző élet ahhoz a gabonamaghoz, hasonlít, amelyet elfogyasztanak, eltűnik, de nem szaporodik meg. Az önzés törvénye: a pusztulás törvénye. ..Aki nékem szolgál, engem kövessen, és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is. és aki nékem szolgál, megbecsüli azt az Atya." Jn. 12:2b. Mindazok, akik az Úrral együtt hordozták az önmegtagadás keresztjét, osztozni fognak dicsőségében is. A kereszt nemcsak az emberiség megváltását jelenti. Sátán vádjait, amelyeket Isten felhozott. Jézus megcáfolta. Az angyalok isi ugyanúgy, mint az emberek, a Megváltóhoz vonzódnak: ..És én. ha felemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonok." Jaj azoknak, akik nem ismerik fel meglátogatásuk idejét. Ma van itt az ideje, kedves olvasó, hogy akaratodat Isten Írott Igéjének rendeld alá. Válaszd még ma. hogy pontosan követed a Biblia tanítását. Ajánljuk „A Megváltót Története” e. 2.00 dolláros könyvünket. P.O. Box 322, Perth Amboy, N.J. 08861. Tel.:] 201-251-2318. Botansky Igor
