Magyar Hiradó, 1977. július-december (69. évfolyam, 28-48. szám)
1977-09-29 / 40. szám
14 OLDAL MAGYAR HÍRADÓ DIVATBA JÖTT AZ ŐSERDŐ? írta: DOHNÁNYINÉ ZACHÁR ILONA Már alig vagyunk meglepve, ha fiatalokkal kapcsolatban valami furcsaságról hallunk. Összeesküvéseket szerveznek, fellázadnak, robbantanak, betörnek, meztelenül szaladgálnak, házasság nélkül élnek együtt és sokszor nem is tudják, mit miért csinálnak. Talán csak azért, hogy kirúghassanak a hámból, hogy megmutassák, velük nem lehet packázni, hogy függetlenségüket fitogtassák. Kilengéseik majd mindegyike nemcsak az ő ártalmukra szolgál, de ártalmára van az egész társadalomnak. így inkább megkönnyebbüléssel vesszük tudomásul újabb szeszélyüket, ezt a hóbortot, mely szerint kitelepszenek az őserdőbe és ott a saját erejükből, emberségükből próbálnak megélni, mert ezzel legalább nem ártanak másoknak. Egyre-másra vonulnak ki a fiatalok, főleg párokban, a dzsungelekbe. Sokan költöznek Közép-Amerikába, Brit Hondurasba; különösen sok amerikai fiatal telepedett le itt, mivel igen olcsón osztogatták a földet. Vehettek egy kis területet maguknak, ahol valami viskófélét építettek és igyekeztek egy farmot felállítani. Mivel csak kevesen tanultak földrajzot és vajmi kevéssé ismerték ezt a vidéket és az őserdőt, meglepetésszerűen érte őket a sok veszedelem, főleg a mérgeskígyók és egyéb csúszómászók, melyek mind halálveszélyt jelentenek. Amellett hamarosan ráébredtek, hogy ez az élet nemcsak nehéz, de határozottan kellemetlen. Amellett mi az elégtétel? Itt nincs ki ellen lázadni, vagy tiltakozni, tehát unalmas. Fogták hát magukat és amilyen gyorsan kitelepültek, olyan sebesen vissza is vonultak az Egyesült Államokba. Voltak azonban, akik komolyan vették feladatukat és az új letelepülést. Ezeknek valóban életcéljukká vált az őserdőben farmot alapítani és saját munkájukból fenntartani magukat. Tom Wells újságíró két fiatal párt említ, akik egymás szomszédságában ütöttek tanyát, kis házacskákat építettek, van kutyájuk, tehenük, noha nehéz időket éltek át. Éheztek, fáztak, izzadtak és aggodalmaskodtak, azért mégis szembenéztek a nehézségekkel és megbirkóztak velük. Az HETI NAPTÁR OKTÓBER MÉRLEG HAVA 1— SZOMBAT: RÉMIG 2— VASÁRNAP: PETRA 3— HÉTFŐ: HELGA 4— KEDD: FERENC 5— SZERDA: AURÉL 6— CSÜTÖRTÖK: BRÚNÓ 7— PÉNTEK: AMÁLIA 8— SZOMBAT: ETELKA egyik fiatal pár Joseph Dunsmoor és felesége. A fiatalember nevetve mondja: „Azzal az elhatározással jöttem ide, hogy majd nyers növényeken élek, de a sors akaratából az egész vidéket bejártam, hogy legalább gyökereket rágcsálhassak, mivel az első hat hónapban csaknem éhenhaltunk.” Elmondta, hogy felesége egyelőre az Egyesült Államokban van, mert második gyermeküket hozza a világra. Ő azonban ittmaradt, mert kétévi ittartózkodásuk óta már van egy házacskájuk, tehenük, lovuk és néhány hold földjük, melyen babot és amerikai mogyorót termelnek. Sajnos, semmiféle luxuscikkre ez ideig nem telt. Még egy kézilámpára sem, pedig miután eloltják a petróleumlámpát és a fény kialszik, csak úgy nyüzsögnek a különféle élőlények körülöttük a sötétben. Az erdő olyan sűrű, hogy egy órába telik vagy száz lépésnyi területet a tekervényes növényzettől megtisztogatni, a talaj pedig az év legnagyobb részében nedves, sőt sáros. Mikor ÍGÉRET ÉS BETELJESÜLÉS Otthont taláítak a tehetőség földjén Megjegyzésre méltó, milyen sok hires személyiség talált otthont Amerikában. Idejött John James Audubon festő, természettudós, a National Audubon Society megalapítója. Haitiban született és 1903-ban jött az Egyesült Államokba. John James Audubon (Folytatás a IS. oldalon) EMLÉKEZÉS KÓS KÁROLYRA VARJÚVÁR GAZDÁJA Kolozsvárott eltemették Kós Károlyt. — 1883. december 16-án, Temesvárott született. Postatisztviselő fia. Nagyszebenben. Kolozsvárott, majd Budapesten, a Műegyetemen tanult. 1907-ben kapta meg az építészmérnöki diplomát. Sokoldalú tehetség, ö építette — több más munka mellett — az óbudai református parókiát, a budapesti állatkert pavilonjait, a Városmajor utcai iskolát, a sepsiszentgyörgyi Székely Múzeumot, s Kalotaszegen, Sztanán jellegzetes lakóházát, a Vaijuvárat. Irt — szintén nem teljes a felsorolás — tanulmányt a régi Kalotaszegről, balladát Attiláról, regényt István királyról, drámát Budai Nagy Antalról. nagy nehezen egy négykerekű kocsit szerzett, melybe befogta izzadó és tajtékzó lovát, hogy két zsák amerikai mogyoróból álló termését a legközelebbi városkába bevigye, ez a rövid út is négy óra hosszat tartott, amig az első járható földutat elérte. Szomszédjuk is van: egy másik fiatal pár, Jim Eackles és felesége. Ők is egy tizenkét-húsz láb hosszú kunyhóban laknak és mialatt a durva, ácsolt asztal körül ülnek, vidáman beszélik, miért akarnak mindenképpen ittmaradni és miért akarják gyermekeiket itt felnevelni, mivel ők is éppen kisbabát várnak. „Szeretjük ezt az életet — mondja Jim. — Sokan jönnek ide, akik valami nagyot akarnak véghezvinni, s ha nem találnak módot rá, elmennek.” Felesége, Annie megmagyarázza, miért akarják itt felnevelni gyermekeiket. Elmondja, hogy odaát Amerikában folytonosan lázadoznak a fiatalok, elégedetlenek és boldogtalanok, mert fogalmuk sincs az igazi életről és az élet igazi értékeiről. Talán azért, mert az életük olyan könnyű, mindenük megvan és semmiféle erőfeszítést sem kellett soha kifejteniük. Itt, az őserdőben viszont megtanulja a gyermek, hogy voltaképpen semmije sincs és mindenért meg kell küzdeni, mindent ki kell érdemelni munkával, verejtékkel, fáradsággal, áldozattal. Odaát Amerikában csak követelőznek, aztán kapnak welfare-t, foodstampet s mindenféle más támogatást, ami elgyengíti akaraterejüket és bionyos fokig élősdiekké teszi őket. Annie és férje nem akarják gyermekeiket ily módon felnevelni. Ők meg akarják mutatni nekik az igazi, helyes utat, az élet valódi értelmét. — Két esztendeig Konstantinápolyban a bizánci és török városépítészettel ismerkedett. „Törökországból 1918 őszén kerültem haza — olvasható önéletrajzában. — Már várt reám tanári kinevezésem az Iparművészeti Főiskola építészeti tanszékére. Választanom kellett: biztos professzori egzisztencia Budapesten, vagy teljes bizonytalanság Erdély magyar népének ismeretlen jövendő sorsában. A döntés nehéz volt. Végül is ezt írtam az Iparművészeti Főiskola igazgatójának: hiszem, hogy Erdélyben nagyobb szükség lesz reám, mint Budapesten...” — Erdélyben volt műszaki rajzoló, grafikus, újságíró, képeskönyvek Írója, illusztrátora, szedője, nyomtatója, könyvkötője, elárusítója. S kertész-földműves is. ő az Írókat tömörítő Erdélyi Szépmives Céh alapitója, folyóiratuk, az Erdélyi Helikon szerkesztője, a romániai magyar képzőművészek testületé, a Barabás Miklós Céh szervezője. 1945 után az erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület elnökigazgatója, a Magyar Népi Szövetség egyik vezetője. Sohasem a puha engedékenység, a mindenre jó nyugalom, az elvtelen és felesleges kiegyezés embere — A legnagyobb erdélyi hazafiak közül való, halálával pótolhatatlan veszteség érte nemcsak szűkebb hazája Erdély, de az egész világ magyarságát. HISZEK Én hiszek, hiszek, hiszek, belül nagy hitet viszek. De ez még kevés nekem, tegyen túl minden hegyen. A hit csúcsa kell nekem, a hegy csúcsán túl legyen. Kérek égi kegyet: Tedd kisebbé a hegyet! Falu Tamás
