Magyar Hiradó, 1977. július-december (69. évfolyam, 28-48. szám)
1977-07-07 / 28. szám
MAGYAR HÍRADÓ 13. OLDAL AZ OLVASÓTÁBOR Irta: HALMI DEZSŐ Ha beküldünk egy kéziratot és a főszerkesztő ur igy ir vissza: „írása jó, közlésre alkalmas. Küldjön egy fényképet, hogy cikkei mellett azt is lehozhassuk.” — ez már egy eredmény, haladás, de az igazi kritikát mégiscsak az olvasótábor gyakorolja. Egyszerű emberek, kifinomult érzésű olvasók, építő kritikát gyakorló egyének keresnek fel soraikkal, kiknek bírálata a tanulmányokból kihámozott eredmény, következtetés leszűrése, a jónak, vagy tévedésnek megállapítása, az igazi elismerés. Engedjék meg, hogy ezekből az Írásokból néhányat bemutassak. A megszólítás után ezt írja Vécsey Berci. „Én vagyok Vécsey Berci Bridgeportról akinek az a jó szokása, hogyha lát az újságban valami jó cikket akkor megdicsérem levélben, aki irta. Megjelent Önnek az Írása... A Magyarországi Földműves Lázadás (Az eredeti cim: Magyarországi Parasztlázadások./. Nem tudom a parasztot leírni. írtam az újságnak és megdicsértem önt az Írásáért és adtam Önnek érte egy Háromszoros Éljent.Wécsey Bertalan levelét megválaszoltam és részletesen megmagyaráztam az én kedves Berci olvasómnak, hogy a „paraszt” nevet ne szégyelje, mert őseleink, a sumerok már 6000 évvel ezelőtt használták ezt a szót és igy mondták: PARA-SU-TU. Ez a szó a két kézzel, mezőn szabadban dolgozó embert jelent. Honfoglaló Nagy Árpád népe hozta magával ezt a kifejezést, melyet ma „paraszt” formában használunk. — Remélem Vécsey Berci a jövőben nem fogja szégyelni a paraszt nevet./.. Van itten egy Hunyadi ismerősöm...itten született, 6-an voltak kölykök és ment roboltolni, mert ő volt a legidősebb. így nem tudja, hogy a neve milyen hires. Semmit, de semmit nem tud a Hunyadi névről...nem törődik... a Hires Magyar névvel. No meg valami Shwáb lányt vette feleségül Németül de magyarul nem...Írhatná valami könyvnek a nevét, hogy tudnék ennek a Hunyadinak valamit mondani. — Küldök Önnek egy szép naptárt. Megvettem mind, ami az üzletben volt... Hűséges olvasója, Vécsey Berci”. — Ezek az egyszerű szavak többet mondanak mindennél. Köszönöm kedves Berci. „Az ígéret Földje” című kisregény írója megküldte részemre a könyvet, ezzel a megjegyzéssel: „H.D. Bátyámnak köszönettel kitűnő történelmi írásaiért. Sok szeretettel Hóka Mihály.” A könyvvel kapcsolatban csak annyit szeretnék megjegyezni, hogy az iró szerencsésen oldja meg Kurszán fejedelem személyének misztikumát, kit a magyarokat váró, avar fejedelemnek állít be. Miskolcra és környékére vonatkozó cikkeimmel kapcsolatban Ecker Kálmán ir Santa Cruzból. Szeretné, ha személyesen keresném fel, mert 87 éves és igy utazásra nem vállalkozik. Sajnos eddig még nem tudtam kérésének eleget tenni. Höffer Jolán kedves olvasó egy hosszú levéllel keresett fel. Ö annyira szereti a Szabadságot és Világot, hogy valósággal ünnepélyesen kezd azok olvasásához. „Cikkei lebilincselők. Gombos jól tudja, hogy mit tesz lapjában közzé...minden szava egy élmény, oly annyira, hogy átnaggyázom az egész lapot, H.D.-nél megállók és elkezdem a „szertartást” végig heverek, iszom a forró teámat, vagyis mielőtt olvasásba kezdek számhoz emelem a csészét, rágyújtok egy cigarettára /ezzel szeszélyes vagyok, csak akkor szívok, ha ideges vagyok...Mikor végigolvastam a cikket, azt mondom: köszönöm Halmi ur...” „Édesapám sok holmija között volt egy celluloidból készített, kb. 20 cm. hosszú krokodil, szájában vékony ceruza, négerfej kiképzéssel, csak a fej látszott ki a szájból. Pillanatok alatt egy ötletem támadt. Volt egy óriási dézsánk a mosókonyhában... a dézsát kipenderitettem — ekkor 9 éves lehettem- a gémeskut . közelébe és félig töltöttem vízzel. Akom-bákom betűimmel „plakátokat” írtam: Megnyílt a Lola-féle uszoda. Egy krajcárért bármeddig fürödhetnek, kizárólag kislányok. Ezért a pénzért mindenki szilvalekváros kenyeret kap uzsonnára. A bevétel a beteges Kati néninek lesz áldozva, illetve jótékony célra. Három utcából szedte össze húgom a kislányokat. És csak a jómódú lánykáktól fogadtuk el a pénzt, a szegények ingyen fürödhettek és a lekváros kenyeret is megkapták. 11-en fértünk a dézsába. Én a dézsa közepén beszédbe kezdtem. Senki ne ijedjen meg, ami most történik! Most fog úszni a vizszinére egy miniatűr krokodil...és elengedtem a krokodilt, ami feljött a vizszinére. Még olyan sivalkodást, sikitást, orditozást nem hallottam. Kiugrottak a vízből. Volt, aki meztelenül, kis pöndölben, körülkötött, derekukra erősített törölközőben rohantak az utcára, haza, sírva. Hiába szaladtam utánuk...nem lehetett megmagyarázni, hogy a „krokogyél” nem igazi.” Mikor az olvasók ily közvetlenül mondanak el mindent, az már egy barátság, mely akaratlanul fejlődik ki az iró és az olvasó között. Vannak, kik komoly tanulmányokkal segítenek munkámban. Ha valami olyan megoldatlan akadályba ütközők, melyet a forrásmunkák sem világítanak meg érthetően, egy-két kedves olvasó siet segítségemre és húz ki a kátyúból. így voltam Nagy Árpád fejedelem anyjának nevével. Az egyik olvasom szerint, feltételezhetően Saraldu volt, mig mások azt vallják: „Árpád anyja korezmi lány volt, Dzsidának hívták”. Fenti sorokkal akartam köszönetét mondani kedves olvasóimnak a hozzám intézet levelekért, a sok elismerésért, melyeket történelmi cikkeim olvasása után küldenek hozzám. MOSOLY John újságot olvasva, odaszól a feleségéhez: — Nézd, drágám, meghalt a szegény Joe és kétmillió maradt utána. Nem szeretnél az özvegye lenni? — Nem édesem — mondja az asszony —, csak a tied... *** A bolondokházában a látogató megszólít egy bennlakót. — Hát maga hogy jutott ide? — Hát kérem, én azt mondtam, hogy az emberek bolondok, az emberek viszont azt állították, hogy én vagyok bolond, s minthogy ők többségben voltak, engem dugtak ide. *** Brown megrögzött alkoholista volt. Orvosa a legszigorúbban eltiltotta az alkohol mértéktelen élvezetétől, és hogy könnyebben tudjon leszokni a pálinkáról, egyelőre napi egy kupica pálinkát engedélyezett neki. Annál nagyobb volt tehát a csodálkozása, mikor egy napon találkozik a tökéletesen beszeszelt Brownnal az utcán. — Maga könnyelmű ember — szól rá haragosan —, hát nem megmondtam, hogy napi egy kupicánál többet nem szabad innia? Miért ivott már megint többet? — Azért, doktor ur, mert ha egy kupica pálinkát megiszom, rögtön egész más embernek érzem magam. És mi közöm van nekem ahhoz, hogy egy másik ember mit csinál? *** A vidéki rendőr egy embert kisér a börtönbe. Szembe jön velük a fogoly ismerőse, és megkérdezi: — Az istenért, mit csináltál? — Mit csináltam — mondja ártatlan hangon —, a vásáron találtam egy kötelet. — És egy kötetért becsuknak? — Igen, mert a kötél végén egy tehén is volt. MŰSORON KÍVÜL: SZERELEM (Folytatás all. oldalról) Szeretlek. A teljes boldog állapot. Egy év múlva Ö megkérdezi: mondd, szeretsz te még egyáltalán? Milyen önző. *** Örökké. A válóperben ilyen fellengős szavak már nem szerepelnek. *** Szerettem őt. És ami azután jött, az a szakitás volt. A szakitás csak kegyetlen szavakat ismer. *** Tehát van, aki szerelmes? Van. Van hűség? Hogyne. így nevezik: „nem lehet puhára teríteni”: (Adalék az uj szótárhoz.) önzetlen nőt huszonkét éves szakember igy jellemzett: „sturos csaj”. (Érthetőség kedvéért magyarázat. Stur — német szó —: konok, hajlithatatlan.) Az ismeretek egy konyakomba és egy duplámba kerültek. így jár a buta ember. Mert, hogy buta vagyok, azt a huszonkét éves szakember lesújtó pillantásaiból megállapítottam. Tisztelnem kell őt, mert tőle tanulok emberismeretet. Vqjda Sándor VÁLASZ Ne hidd, hogy a s/ivcm elfeled. Gondolatban olt vagyok veled S nézem, nézem nag\ barna szemed. Semmi az idő. semmi a messzeség! Várlak; tudom visszajössz le még S fejünk felelt tavasz lénye ég. Várlak. De jó igy csöndben várni. Alom utakon rád találni S hogy idegondolsz: kitalálni. Bevallom, hogy minden szép szavam S mosolyom is leniiattad van, Emlékeddel vidilom magam. Az idő száll, de szived szeret, A messzeség eljön majd veled S megcsókollak, mint most a leveled. Bonus István Halmi Dezső
