Magyar Hiradó, 1977. január-június (69. évfolyam, 2-27. szám)
1977-02-17 / 8. szám
16. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ MESÉL A RÉGMÚLT TEMPLOMOK BUDAPEST — Két éve láttam honfoglaló eleink szétdult temetőjét a rakamazi Strázsadombon. A sajtó az esetről annak idején is beszámolt. Az esemény, és a jelentős lelet ismertetése 36 sorban is elfért. Pedig micsoda munka van mögötte! Csak azt tudja, aki látta, hogy a magyar régésznek olykor milyen körülmények között kell dolgoznia. De a nagy, tervszerű ásatásokról szóló beszámolók is szűkszavúak, noha a pusztaszeri monostor, a szabolcsi földvár, vagy éppenséggel Somogyvár föltárásával a régészek olyan titkokat feszegetnek, amelyekhez a történettudomány eddig nem fért hozzá, és újabb ismereteket csakis az ő munkájuk által nyerhetünk. A földult.wvul megásott és megrabolt pálos kolostort is láttam Pilisszentlélek fölött. Törtélnelmünk tömegsírjai, fölégetett falvai, azok is, amelyeket fölleltünk és nagy munkával föltártunk, de amazok is, amelyeket hiába keresünk. A Mohács alatti Földvár, vagy itt Óbuda fölött a rejtélyes Fejéregyház. Népünk, nemzetünk maradék történeti emlékeit a szó valódi értelmében a föld alól kell előkeresni; törmelék-falakból, földult sírokból rakjuk össze, hogy megérthető legyen, ami —elmúlt. Hogyan sáfárkodnak előbukkanó emlékeinkkel, amelyek mégiscsak önismeretünk tartozékai? Amiről a régészetnek nincsen tudomása, arról fölösleges töprenkedni. Még csak felbecsülni sem lehet azt," amivel a léha közöny, vagy éppenséggel az ujmódi harácsolás évről évre megrabol bennünket. Szegény avarok! Még holtukban sincs hazájuk. Nem tudjuk például, hogy a Komárom megyei Bajnán hány avar sir pusztult el.. A dunaújvárosi lakótelep építésekor föllelt avar temetőrészben is azt láthatta a régész, hogy a , ,44 sírt az újkori szisztematikus rablóásatás fosztotta ki.” Lászlófalván, a Borbási Állami Gazdaság területén, a hajdani csárda mellett, csatornaásáskor ugyancsak avar kori sírokat dúlt szét a markológép. Hasonlóképpen a szili tsz homokbányájában, ahol a gépi ÉS TEMETŐK kitermelés pusztította el az avar temetőt. Iregszemcsén, a szőlőhegyen, utóépités alkalmával több száz, késő avar korból való sir pusztult el. Pedig másképpen is lehetne, mint például Kábán. A föltárt, mintegy száz sírból bizánci arany fülbevalók, özveretek, edények, gyöngyök, vaskések kerültek elő. Kiskörén, a középkori Pókere térségében a földgépek különböző népvándorlás kori temetkezést dúltak föl. A szarmata temetőt úgyszólván teljesen. De honfoglaló eleink emlékének sincsen nagy becsülete. Tamásinál, a Rácvölgyben utat építettek. A földgyaluk itt fél tucatnál több honfoglalás kori sirt pusztítottak el, akárcsak Somogybán, a törökkopányi partoldalon. Még a régészeti szempontból oly fontos Zalaváron is megtörténhetett, hogy a Várszigeten gépi erővel végzett erdőirtási és telepítési munkálatokkal megbolygatták a föltáratlan területet. Izsákon a balázspusztai részen, a magas kondonos szőlő telep rekonstrukciója alkalmával magányos honfoglalás kori sírra ástak. S mig Nagy Endre agronómus értesítette a kecskeméti múzeumot, addig a sirt földulták. Szerencsére az ott lelt palmetta díszítésű csontosnyereg egy részét sikerült megmenteni, de a sir mellékleteit — egyebek között a lószerszámhoz tartozó öntött, szív alakú ezüstvereteket, kisméretű sima tarsolylemezt — már utólag kellett összegyűjteni. Lássuk hát milyen sorsra jut előkerülő Árpád-kori leleteink egy része? Fertőrákoson földgyaluval dúltak szét egy kisebb települést, itt már leletmentésre nem is volt lehetőség. Győrött, a Pósa-dombon gépesített homokkitermeléssel megsemmisítettek egy Árpádkori temetőt. Helvécia-Matkón, ugyancsak homokkitermelés alkalmával, a Templomdomb nevű részen elpusztították a rétegesen vert, agyag alapozású középkori templomot, s a körötte lévő sírokat. Tüijén, a szenttamási dűlőn is a gépesített homokbányászás hivta fel a figyelmet arra az Árpád-kori templomromra, ahol a régészek számtalan kincskereső nyomát észlelhették. Egyébként addigra a templom téglafalát is kibányászták. A dorozsmai Hármashatárban csatornaásáskor Árpádkori települést és késő avar temetőt semmisítettek meg, akárcsak Ujlőrincfalván, ahol XI. századi temetőt dúltak föl, a Laskó-gát vizfelfogó csatornájának építésekor. Veresegyházán is az ivácsi határban földmunkával ugyancsak elpusztitottak Árpád-kori sírokat, s itt a kincskereső amatőr régészek megtalálták és meg is ásták a hajdani település XIII. századi templomát. Csemőn, a Geijehalmon álló XII. századi templom maradványait kibányászták, és az Árpádkori települést a temetővel együtt szétdulták. Az Akadémia régészeti Intézete által kutatott pilisszentkereszti cisztercita kolostor területén is jártak már a kincskereső orvrégészek. Nagyrábé mellett, Rétszentmiklóspusztán a temetődombbal együtt számtalan XII. századi sirt egyengetett el a földgyalu. Sárszentágotán is elpusztult a XI. századi temető jelentős része. A tápiószőlősi Tégláshalmon teljesen megsemmisítették a XII—XIV. századi falu maradványait, s hasonló sorsra jutott a hozzá tartozó temető is. DISZNÓTOR SZEZON A DISZNÓÖLÉS GYULA, Békés megye — Hát nem! Mindazok, akik az elefántcsonttoronyban ülve azt hiszik, hogy az olvasóközönség tág tömegei számára élvezhető és fogyasztható művet készíteni mindössze a valóság egyszerű, mondhatni empirikus tükrözésével-lehet, azok tévednek. Hiszen már a valóság megragadásának aspektusa is eldöntheti a megformálás mikéntjét. Az első kérdés tehát: hol fogjuk meg? Sokan beérik azzal, hogy csak a könnyen megragadható részletekre tapadnak. Mit tudják ezek, hogy a mélyebben fekvő keményebb tagok biztosabb támasztékot nyújtanak az Írói fantáziának. S nem csupán elölről, de hátulról is nyitható ut afelé, hogy a valóságot művészi módon elsajátíthassuk. Ha hagyja magát! S ha nem? Legyenek eszközeink, hogy bonckés alá véve a vérbő valóságot, megnyissuk lüktető ereit. Vannak A vésztői Mágori-halmon Csőit monostor templomát kutatják a régészek. Az államalapítás idejéből származó nemzetségi monostor helyén sok-sok értékes tárgyi emléket leltek eddig is, noha ásatási beszámolójukban azt is elmondják, hogy az épületmaradványok jelentősebb része ,,a szőlőalászántások alkalmával teljesen elpusztult”. Tégláson a Laposrétnél, az M4-es főút építésekor, nagyszabású középkori temetőt tettek tönkre a földgyaluk. Dámócon homokbányát nyitottak a Temetődombon és számlálhatatlan XII—XVIII. századi sir pusztult el. Csupán két aranyozott ezüst kontytű, néhány gyönygszem és nyolc darab különböző ezüstpénz jutott a múzeumba. Papkeszin, az óvoda alapozásakor, ugyancsak földulták a település középkori kőből, illetve téglából épített kutat semmisítettek meg. Tiszavasvárin csatornaépítés közben cserépedénybe rejtett éremlelet került elő. A Ferdinánd dénárokat valószínűleg az 1560-as években ásták el, amikor a török megszállta a tájat. Sajnos, az éremegyüttesnek csupán egy részét sikerült megmenteni. Hová lettek a hiányzó darabok? Erről nem szól a beszámoló. Kiss Károly KÖLTŐI LEÍRÁSA szerzők, akik az igazság hangjai elől az esztétizálás lilagőzös konyhájába menekülnek, de akik merészen nyúlnak az élesebb szerszámokhoz, hogy a sejtelmes rejtelmek engedelmesen ereszkedjenek le a művészi kreativitás ovjektiv talajára, azok úrrá lehetnek a valóság felett. (Persze, mit se szólok most azokról, akik letepertődnek a megfoghatatlan realitás körmeitől. Azok nem mesterek!) Ki az első merész vágást megteszi, már tisztíthatja is a rárakódott sallangoktól, hogy megejtett terrénuma a maga pőreségében heverjen előttünk. Ám ezzel még az uj minőség megteremtése korántsem ért véget. A burkokat fel kell hasítania, hogy a viszonyok indázó inszalagjai között, a hártyák-takarta-belsőségek érzékenyen remegő finomságai kibuggyanjanak a választott formák edényeibe. S itt elkövetkezik rész és rész megkülönböztetése és kiemelése, hogy a típus a különlegesség szférájából nézzen szembe velünk. S immár a funkcionális célszerűséggel kiválasztott apró elemek a megformálás kohójában művészi esszenciává párolódjanak. Ekkor adjuk hozzá a stilus egyéni izeket biztositó savát s borsát, s nem feledve a kritikai elkötelezettség paprikázó hevületét, mely az alkotás végső s határozott színét megadja. És jöhetnek a koncra éhes | kritikusok: ,,nekem a zúzája i kedves, nekem a zsigerei...” övék lehet! Mi tudjuk, hogy a j polcra kerülő mű — drága s ; egyre drágább megvalósulás — a széles tömegek csatornáin át visszacsatolódik a valóság talajába. Hemző Károly Greenwich után Debrecen DEBRECEN, Hajdu-Bihar megye — A Greenwichi Obszervatórium száz éven át végezte a Nap felületének fotográfiai észlelését. Ezt a tevékenységét 1976 végével befejezi; a Nemzetközi Csillagászati Unió 10. (Naptevékenység) bizottsága a Magyar Tudományos Akadémia debreceni Napfizikai Obszervatóriumát kérte fel e tevékenység folytatására, illetve az ezzel kapcsolatos nemzetközi együttműködés megszervezésére, hogy — a Greenwichi Obszervatórium segítségével — biztosítsa az ilyen adatok gyűjtésének, feldolgozásának és publikálásának folyamatosságát, gondoskodjék az eredeti fényképfelvételek archiválásáról és tegye ezeket hozzáférhetővé az érdeklődő tudósok számára. A felkérést a Debreceni Napfizikai Obszervatórium elfogadta és hozzálátott a feladatok megoldásához. nwwvvvwMvwwwmtvw.
