Magyar Hiradó, 1977. január-június (69. évfolyam, 2-27. szám)
1977-06-30 / 27. szám
12. OLDAL MAi;YAK HIKAIIÜ RÉGI JÓ SZOKÁSOK Irta PAPP VARGA ÉVA Lapunk egyik számában vezércikkben hívták fel az olvasók figyelmét arra, hogy a társadalomnak és a szülőknek védekeznie kell a gyermekrablók ellen. Országszerte egyre gyakrabban történnek olyan esetek, amelyek nemcsak a szülőket tartják állandó rettegésben, de nem egyszer lázas izgalomban tartják egy város egész lakosságát is. A cikk megírására az késztette az újságírót, hogy egy ötéves kislány eltűnése napokon keresztül foglalkoztatta Cleveland lakosságát. Most olvasom, hogy ez a kislányka épségben került vissza a kétségbeesett szülőkhöz, ami óriási nagy szerencse volt, mert az ilyenmódon elrabol gyermeket sok esetben már csak holtan láthatják viszont szerencsétlen születi. Itt, Dél-Kaliforniában egy bűntény kis áldozatát hetekkel ezelőtt temették el, de a közvéleményt még ma is foglalkoztatja az eset. A helyi lapok napról napra hasábos cikkekben számolnak be a vádlott kihallgatásáról és viselkedéséről. Én azonban nem olvasom végig a cikkeket, mert engem az egész kérdéssel kapcsolatosan csak egy dolog érdekel, ugyanaz, amit a Szabadságban egyik kollégám fejteget: miképpen lehetne védekezni hasonló bűntények megismétlődése ellen? Rátérhetnénk az ilyen cikkek keretében arra is, hogy egy-egy visszaeső bűnös miért járhat minden ellenőrzés nélkül szabadon a városokban, ámde ez a törvény az erkölcsrendészet keretébe tartozik, én tehát nem foglalkozom a probléma részleteivel. A közvélemény megállapítása szerint a törvényhozók maguk is keresik a védekezés megfelelő módját az ilyen bűnözőkkel szemben, de csigalassúsággal mozognak. Nyilvánvaló, hogy semmiféle óvintézkedés nem lehet túl sok ezen a téren, de nekem az a nézetem, hogy amig kiharcoljuk a megfelelő törvényeket, addig maguk a szülők jobban őrizhetnék gyermekeiket a beteges hajlamú gyermekrablóktól. Megbocsáthatatlan könnyelműség az, hogy a gyermeket egyedül engedik mászkálni az utcákon. így például az is, hogy azt a tízéves kislányt, aki az említett bűntény áldozata lett, egyedül engedték moziba. Lássák be a szülők, hogy hiába törődnek eleget a kicsinyek egészségével, ha életüket veszélyeztetik a megfelelő ellenőrzés hiányával. Ma már nem elég, ha az időjárásnak megfelelően öltöztetik gyermekeiket, sőt még az sem minden, ha a gyermekek lelki és szellemi nevelésére pénzt és időt áldoznak. Szomorú példák mutatják, hogy bizonyos korig a gyermekek állandó ellenőrzésére is szükség van. Az amerikai életforma nem mindenki számára teszi lehetővé azt, amit az óhazában könnyű volt elérni, hogy un. „pesztra” legyen a gyermekek mellett. Itt az alkalmazott órabért kíván és annak fizetése túl nagy teher egy szerény keretek között élő család számára. Ámde a legtöbb asszonynak van olyan barátnője, szomszédnője, aki viszonzás, vagy másféle szivesség fejében kész lenne arra, hogy a szomszédék gyermekével moziba menjen. Akadhat az ismerősök között olyan is, aki elvállalja, hogy a gyermeket iskolába kiséri és érte megy. Ha összefognak az anyák a cél érdekében, úgy rendszeresíthetik az ilyen baráti gyermekőző szolgálatot. Első átgondolásra talán nehéznek látszik a gyermekrablók ellen való szövetkezésnek ez a módja. pedig csak annyi kell hozzá, hogy visszafogadjuk a régi világ szokásaiból azt, amit úgy neveztek, hogy „Garde Dame” kell a kislányok mellé. Az elnevezés francia, de amit jelent, az lényegében nem más, mint felügyelőnő. Az ilyennek alkalmazása kötelező illemszabály volt, de mint szükséges jó, elfogadott szokás volt még olyan körökben is, ahol az egyszerű szülők semmiféle divatnak nem voltak követői. Az óhazában a második világháború kitörése előtt is szigorúan betartották azt a szabályt, mely A gyermekek mindenütt a nagyvilágban javában élvezik az ajándékba kapott játékszerek örömét. így volt ez már évszázadokkal, sőt évezredekkel ezelőtt is, hiszen a játékok története egyidős az emberiség életével. Archeológusok megállapították, hogy már a történelem előtti ember is készített játékokat. Az ókori görög, egyiptömi és római civilizációkban pergettyuket, kereplőket babákat r* és játékkarikákat készítettek a gyermekeknek, a gazdagabb csal- jsiyiti-ai Katalin dóknál nem hiányoztak a miniatűr bababutorok áem. A mai játékszerek azonban már nemcsak a puszta időtöltés és szórakozás célját szolgálják, hanem a nevelésnek és tanításnak is kiváló segédeszközei. A New York-i játékmúzeum gondnoka úgy véli, hogy a játék hozzátartozik az egészséges ember természetes funkcióihoz. A játékhoz pedig játékszerek kellenek. Mindig voltak klasszikus játékok, amelyeket egyik század a másiktól vett át. Ha ezeket a játékokat nem vásárolták, akkor a szülők készítették el gyermekeik számára. Ha pedig nem, akkor a gyerekek maguk ügyeskedték össze játékszereiket. Az Egyesült Államokban és Kanadában a televízió óriási hatást gyakorol a játékiparra. Az egyik népszerű tudományos-fantasztikus tv-sorozat a Star Strek asztronautáinak kalandjait követő gyerekek ma már otthon is elkészíthetik az űrhajók előregyártott és kicsinyített elemekből álló mását. A fantasztikus erejű szuperhősök akik valamikor csak a kalandos rajzsorozatokban léteztek, ma már a televízió képernyőjén viszik végbe nagyszerű tetteiket. A mozgó és beszélő rajzfilmsztárok hatására mind a fiuk, mind a lányok részéről élénk érdeklődés nyilvánul meg a szuperhősök mintájára készült babák iránt. Az ötletes plasztikbabákkal játszadozás, a csodálatos erejű hősökkel képzeletbeli azonosulás nevelő jellege nyilvánvaló, hiszen ezek a hősök mindig az igazság szolgálatában állnak, védelmezik a gyengéket és legyőzik a gonoszságot. A ma gyártott játékok és a klasszikus babák népszerűsége nem hasonlítható össze. De a hosszú múltra visszatekintő, hagyományos játékbabáknak ma már komoly versenytársuk akadt a népszerű slágerénekesek és ismert filmsztárok pontos mására megmintázott babák képében. Ezeknek a ruházata éppen olyan műgonddal készült, még ilyen kicsinyített szerint a fiatal lányok mellé „Garde Dame” kell. A gazdag családoknál külföldről szerződtettek francia, vagy más idegen nyelvet beszélő nőt a „házikisaszszony” vagy nevelőnő szerepére. így aztán idegen nyelvet is tanulhattak a gyermekek és szükség esetén kisérő is volt mellettük. Mikor pedig a kislányból már társaságba járó nagyleány lett, akkor a mama volt az, aki elkísérte szórakozóhelyekre, táncmulatságokba a lányát. Pedig az akkori anyák számára ez fárasztó kötelesség volt, mert ők igazán csak kísérők és vigyázok voltak, nem úgy, mint a mai anyák, akik szinte versenyt táncolnak a leányaikkal. A régi világban az anyák azt tartották legfontosabb kötelességüknek, hogy vigyázzanak serdülő lányaikra. Ha valamelyik anya nem mehetett a lányával, barátnőjét kérte, hogy helyettesítse, mert (Folytatás a 13. oldalon) formában is, mint azoké, akiknek figuráját képviselik. A tradicionális játékok főleg amelyeket kislányok részére készítettek, ma már szintén veszítettek keresettségükből. A kereskedelem mostmár olyan termékek iránt érdeklődik inkább, amelyek a mai gyermeklányok részére jobban megfelelnek. Játékgarniturák, amelyek lehetővé teszik számukra, orvosnők, ügyvédnők szerepében tetszelegjenek, vagy valamilyen más személy szerepében, ami több, mini egy háziasszony. Ezáltal már gyermekkorukban kifejlődik bennük az érdeklődés a különféle ma már nők által is egyre inkább gyakorolt életpályák iránt. Aztán ott vannak a különféle társasjátékok amelyeknek szintén igen nagy sikere van manapság a gyermekek körében. Ezeket a változatossabbnál változatosabb játékokat felnőttek és gyerekek egyaránt játszhatják. A hangsúly azon van, hogy hal vagy tízéves gyermek együtt játszhat a szülőkkel, aki észrevétlenül kifejleszti bennük a felnőttes önérzetet azonkívül gondolkodásra, megfontolt, önálló cselekvésre készteti. Egy másik kérdés, amely ugyancsak nagy fontossággal bir, a biztonságos játékok gyártásának kérdése. Ma már minden játéktervezőnek és gyártónak figyelembe kell vennie a szövetségi kormány által meghatározott biztonsági igényeket. A mérgező anyagokat tartalmazó festék mérgezhet, tehát tilos. Az éles szélű játék vághat. Ha ki tudja huzni a játékcsörgő golyóját, a csecsemő le is nyelheti azt. Mindamellett, hogy az ilyen veszélyeket rejtegető játékok száma megcsappant az utóbbi években, a játékkészítéshez felhasznált anyagok folyamatos ellenőrzést igényelnek. Egyes megfigyelők szerint a játék okozta baleset nagyon sokszor abból származik, hogy a gyermek nem a korának megfelelő játékot kapott játszani. A játékgyárak képzett szakembereket alkalmaznak annak ellenőrzésére, hogy a gyermek testi épségére bármiként veszélyes játék ne hagyhassa el a gyárat. így elmondható, hogy Amerikában ez a veszély lényegileg megszűnt. Jóllehet nagyon nehéz meghatározni, hogy egy játékszer miként válthat veszélyessé. így például egy kisgyermek a legártalmatlanabbnak tűnő játékceruzával kiszúrhatja a szemét. A játékmúzeum gondnokának az a felfogása, hogy a bizlonság túlzott hajszolása nem helyes, hiszen a mai játékszerek rendeltetése éppen az, hogy ráneveljék a gyerekeket az életre, amely pedig veszélyekkel van tele. Végső fokon ez a felfogás a helytálló. VARGA ÉVA A GYERMEK JÁTSZANI AKAR Irta: NYITRAI KATALIN
