Magyar Hiradó, 1977. január-június (69. évfolyam, 2-27. szám)
1977-06-30 / 27. szám
MAGYAR HÍRADÓ 11. OLDAL KÉRDÉS — „Jó szakmával rendelkező, 26 éves fiatalember vagyok. Eddig csak szórakoztam a lányokkal, egyik sem érdekelt komolyabban. Most először szerelmes vagyok. Választottam nem lány, hanem elvált asszony, két gyermeke van. Mi jól megértjük egymást. Szeretem a két gyereket és ezt az idegileg nagyon megtört asszonyt is. Ha lenne valaki mellette, biztosan rendbe jönne. Szeretnék nyűgödtabb körülményeket teremteni magunknak — dehát a , jó barátok” szája nem áll be. Ne törődjek vele, mit mondanak az emberek? Talán, ha megesküszünk abbahagyják? Vagy költözzünk el együtt máshová? VÁLASZ — Emberek között élünk, a véleményükre oda kell figyelnünk. Ez nem okvetlenül jelenti, hogy igazat is kell nekik adnunk, vagy a mások nézeteihez kell igazodnunk. Az Ön leveléből nem érthető, környezetüknek mi a baja önökkel? Talán az, hogy házasság nélkül élnek együtt? De hisz meg akarnak esküdni, s akkor nyilván úgyis megnyugodnak a kedélyek. Az le.ine a baj, hogy az asszony „elvált”? Az elválás önmagában nem minősít senkit, esetleg inkább az, hogy két gyermekkel kinek a hibájából bomlott fel a házasság. Ezt kell alaposan tisztáznia, de nem csak a rossz nyelvek elhallgattatására, hanem, hogy Ön is tudja, mihez tartsa magát. Netán azt rebesgetnék, amire ön is utal, hogy az asszony idegbeteg? Erre orvos adjon pontos választ. Persze, ha ez könnyebb megoldásnak látszik, akár el is költözhetnek. De szerintem nem megfutamodni kell, hanem meghódítani igazunknak a környezetünket. *** KÉRDÉS — 53 éves vagyok és szerelembe estem egy 22 éves leánnyal. Tudom, bolondnak gondol, de ez a leány igazán szeret engem. Már szakított fiatal, jókinézésű udvarlójával is, hogy csak velem legyen. Egy rövid ideig dolgozott nekem a munkahelyemen, de nem akartam szóbeszédeket elteijedtetni magunk körül, ezért elbocsátottam. A probléma a feleségemmel van. Nem akar beleegyezni az elválásunkba. Gyermekeink már megnőttek, és én a feleségemnek elég jó kártérítést ajánlottam fel, de visszautasította. Mária! Ez a leány, a legtisztább és legédesebb teremtés a világon. Éppen az ellenkezője a feleségemnek. Minden kicsiny dolgot értékel, amit neki ajándékozok, egy kis, nem túl drága autót, ruhaféléket, és anyja kórházi kezelését. Még az utolsó centemet is szívesen neki adnám, csakhogy szabad legyek és feleségül vegyem ezt a leányt. Hogyan szabadulhatnék meg a feleségemtől? VÁLASZ — Próbáljon még többet ajánlani feleségének, hátha meglepetésében beadja a derekát. De azért nem kell önnek az utolsó centjét is odaadni a szabadságáért, mert az ,,a legtisztább és legédesebb teremtés a világon”, ha meg tudja, hogy önnek egy centje sem marad a válás után, talán faképnél is hagyja. Szerintem nagyon sok érdek szerelem is van és kitudja, hogy ez nem-e az? *** KÉRDÉS — A férjem már évekkel ezelőtt meghalt. Azóta nem mentem újra férjhez. Az egyik nagy gondom az, hogy tulajdonképpen hogyan is vagyok most a volt férjem családjával. Nem tudom, hogy ugyanolyan-e a kapcsolatunk, mint amikor a féljem még élt, de úgy érzem, mintha ők egy kicsit hűvösebbek lennének velem az utóbbi években, mintha a férjem halála után nem tekintenek annyira hozzájuk tartozónak, mint annak előtte. A múltkor például nem is hívtak meg egy családi összejövetelre, pedig én úgy éreztem, hogy nekem ott lenne a helyem, s amíg a férjem élt, mindig meg is hívtak hasonló alkalmakkor. VÁLASZ — Jogilag természetesen nincs különbség kapcsolata a volt félje családjához, azonban érzelmileg lehet. Nem is olyan biztos, hogy valóban elhidegültek magától, azonban igyekezzen berendezkedni arra, ahogyan a dolgok vannak; természetesen maguk még mindig „egy nagy család”, de amennyiben a volt félje rokonai hűvösen fogadják magát, akkor keressen más barátokat. Ének a tisztaságról Lefekvés előtt megmosod az arcod és a homlokod. Csak azt nem éri vizsugár, amit a homlokcsont bezár. Zuhany alá állsz meztelen, csobog a viz testeden, s a port, mit nappal felszedek gőzölgő harmat mossa el. íme, a lomhán duzzadó dunna; hullámzik, mint a tó. Konok búvárként elmerülsz de álomba nem szenderülsz. Érzed, amint ott legbelül a szenny sziklává merevül. Zs. Nagy Lsyos Megy vagy marad „Andy” Young? (Folytatás a 8. oldalról) politikai játékokat és az Egyesült Nemzetek bizottsági tárgyalásain erős befolyást képes gyakorolni a „Harmadik Világ” képviselőire, afrikai és ázsiai kiküldöttekre. Éppen ez az a tevékenység, amely főképpen latba esett Young kinevezésénél — és e téren kétségkívül kitűnő eredményeket ér el. Carter elnök előbb-utóbb kénytelen lesz elbírálni a pozitív és a negativ tényezőket UN-nagykövete eddigi teljesítményében. Senki nem kétli, hogy az elnök szoros figyelmet szentel a dolognak. Young bizonyára helyesen Ítéli meg saját helyzetét, amikor ezt mondja: „Carter elnök nem mint barátot, hanem mint az ő nagykövetét kell hogy engem elbíráljon. Meg vagyok győződve arról, hogy ha nem találná megfelelőnek a munkámat, egyszerűen — és nagyon helyesen — elmozdítaná; a barátságunknak az semmiben sem ártana.” Legújabban a Carter kampánya alatt is sokat vitatott „Playboy” folyóiratban tett furcsa megjegyzéseket „Andy”. Múltbeli elnökök egész sorát vádolta azzal, hogy ők „racista” (faj-tudatos, fajvédő, faji alapon előítéletes) magatartást tanúsítottak. Később magyarázni igyekezett ezt úgy, hogy „tulajdonképpen mindenki, aki a jelen század gyermeke”, ugyanúgy jellemezhető. „Én magam is faji tekintetben vizsgálok sok mindent”, tette hozzá. Egyre nehezebb lett megérteni, hogy tulajdonképpen mit akar mondani — és valószínűleg már ő maga is úgy véli, hogy jobb lett volna hallgatnia, amíg nem tisztázza gondolatait önmaga előtt. Bár az őt érő kritika egyre hangosabb, még mindig nem ellenséges. Ha hivatalos nyilatkozatait előre jól átgondolja, sőt Vance külügyminiszterrel, olykor pedig egyenesen Carter elnökkel jóváhagyatja, kétségtelenül megerősítheti helyzetét rövid idő alatt. Az iránta gyakran megnyilvánuló személyi rokonszenv mellette pedig az amerikai és nemzetközi fekete tömegek támogató magatartása, államférfim tekintélyt szerezhet neki. Máskülönben nyilván előbbutóbb beválik azok jóslata, akik szerint Andrew Young nagyköveti működésének hetei meg vannak számlálva. Vértes Ferenc Egy házaspárnak már kilenc gyermeke van. Egy nap a félj felsóhajt: — Ha még egy gyermekünk lesz — főbe lövöm magam. Néhány nappal később felesége pironkodva bevallja: — Drágám, fel kell készülnünk a tizedik érkezésére.— Mire a férj berohan a szobájába, előkapja revolverét. Épp homlokához emeli, amikor besiet az asszony és rákiált: — Te szerencsétlen, egy ártatlant akarsz megölni? *** Bécsből importáltuk: Ferenc József, az agg uralkodó feltámad, s bolyongani kezd a Burg termeiben. „Mi az ott a fal mellett?” — kérdi a teremőrt. „Televízió, felség...” „És miért szaladgálnak azok az apró emberkék?” „Futballoznak”. „Nagyon érdekes! És kik játszanak?” ,, Ausztria-Magyarország”. „És ki az ellenfél?” *** — Ha nem veszel nekem egy uj kabátot, akkor engem többé nem látsz — mondja az asszony a féijének. — Miért, képes lennél ezért itthagyni? — Nem, dehogy, csak kikaparom a szemedet... *** Egy százéves bácsitól megkérdi a riporter; véleménye szerint minek köszönhető, hogy ezt a szép életkort megérte. — Elsősorban annak — feleli a bácsi, hogy 1877-ben születtem! *** — Kisfiam, miért bámulsz ki állandóan az ablakon, ahelyett, hogy a könyvet néznéd? — Azért, mert a tanító néni azt mondta, hogy könyv nélkül tanuljuk meg a leckét! *** A skót félj hosszas lelkitusa után cipőt vásárol a feleségének, de szigorúan figyelmezteti: — Nagyon hosszú lépéseket tégy vele, mert akkor lassabban kopik a talpa! *** Az ügyvédhez beállít egy férfi, és előadja, hogy válni akar. — Rendben van, uram — feleli az ügyvéd —, és milyen válóokot tud felhozni. — Azt, hogy nős vagyok.
