Magyar Hiradó, 1977. január-június (69. évfolyam, 2-27. szám)
1977-01-20 / 4. szám
MAGYAR HÍRADÓ 11. OLDAL AVMIVW KÉRDÉS — Mi a véleményük a beteglátogatásról? Erről sohasem írtak még. Legalábbis én sohasem olvastam. Pedig egy eléggé gyakori eset: mindenki lehet látogató, vagy látogatott. Vannak-e a beteglátogatásnak Írott, vagy Íratlan szabályai és normái? VÁLASZ Szabályai természetesen vannak a beteglátogatásnak — sok kórházban el is lehet őket olvasni. Azonban gondoljunk most az otthon lévő betegek látogatására is, s ime néhány tanács — talán nem is szabály, vagy norma, de mindenesetre megszívlelendő. 1. Mindig értesítse (például telefonon keresztül) a beteget mielőtt meglátogatja. 2. Ne menjen korábban, mint ahogyan Ígérte. Ha viszont sokkal később megy, akkor a legjobb telefonon felhívni az illetőt — ne váija feleslegesen abban az állapotban magát, ne okozzon kellemetlen és szomorú perceket, félórákat a betegnek. . 3. Tartózkodjék a sok rossz hírtől. Ne arra használja a beteglátogatást, hogy a beteget még jobban elkeserítse. Van annak elég baja anélkül is. Nem azt akarom mondani, hogy bohóckodjék, de mindenesetre vegye tekintetbe azt, hogy a betegnek jó hírekre van szüksége, s nem rosszakra. 4. Ne kezdjen el hosszú történeteket olyan emberekről, akiket a beteg nem is ismer. 5. Ne beszéljen túl sokat a betegségről, s ha a beteg maga említi is, ne igyekezzen az orvos helyett részletekbe belemenni, vagy a betegséget elemezni. Ez nem a maga dolga. 6. Amennyiben az illető fáradt, vagy úgy látja, hogy nincs szüksége már magára, , ne váljon a beteglátogatási idő leteltéig, hanem udvariasan távozzék. 7. Ne vigyen magával kisgyerekeket. Mind a betegekben, mind a gyereknek csak káros lehet. Különösen, ha idős beteget látogat (természetesen olykor a nagymamával tehet kivételt!). 8. Ne cigarettázzon. 9. Ne tegyen könnyelmű ígéreteket, s különösen olyanokat ne, amelyeket nem képes betartani. 10. Ne váija meg a vacsora, vagy az ebédidőt, s különösen ne provokálja ki, hogy esetleg magát is megkínálják. Még sok hasznos tanácsot lehet adni, de maradjunk a tizes számnál. HUMOR Félj és feleség jönnek ki a templomból, egy kis városkában. — Észrevettem — mondja az asszony —, hogy dollárt dobtál a perselybe. — Na és? — Kiváncsi vagyok, mekkora csibészséget követtél el, amiért ilyen sokat adtál! ** * — Bocsánat, hogy jutok el a városházára? — Erre balra van. Menjen mindig egyenesen a puskagolyóm nyomában. A biró megkérdi a vádlottól: — Maga miért van itt? — A dugsegély miatt. — Hogyhogy? — Segíteni akartam magamon, és egy idegen pénztárcát a zsebembe dugtam. *** A tanító bácsi megkérdi Pistikétől: — Tudod-e fiam, hogy miért kel ki a kiscsirke a tojásból? — Mert fél, hogy őt is belefőzik. *** A rablót életfogytiglani fegyházra Ítélik. — Megnyugszik az Ítéletben? — kérdi a biró. — Megnyugszom, de volna egy kérésem. — Halljuk! — Tessék beszámítani a vizsgálat fogságot. *** Tábla egy texasi lakás ajtaján: ,,A csengő nem szól, szíveskedjék hármat lőni.” NAPLÓ MAGAMNAK Szent János napja van. Kaszálják a füvet. Én búcsúzom. Övön aluli szerelem. (Erről is Írni keli.) Most elhagy a hű barát. Vagy én hagyom el őt. A szivet kimélni kell. 83 évemig . hűséggel kitartott. Most elbocsátom őt, mint Caesar a légióit. „Meiyetek — katonák, dicső bajnokok, sok győztes csata hősei, időtök lejárt, szép volt”. Virágos kert, illat, rózsa és liliom. Bartalis János 1977 A BÉKE ESZTENDEJE VAGY FELKÉSZÜLÉS A HÁBORÚRA (Folytatás a 8. oldalról) Közel-Kelet történetében. Az érdekelt főbb arab államok mérsékelt vezetői mind hajlandók arra, hogy tárgyalóasztalhoz üljenek Izraellel egy valódi béke létrehozása érdekében. Az izraeli vezetők is úgy indulnak e választási esztendőben, hogy a békeprogramot tűzik ki célul. Amennyiben nem sikerül az elfoglalt területek „felszabadítása” béketárgyalások utján, akkor bizonyára háborúval igyekeznek ezt elérni. A háború jellege manapság azonban olyan, hogy még akkor is, ha Izrael győz, sokkal súlyosabban szenved, mint bármikor ezelőtt. Ezenkívül, egy közel-keleten kirobbanó háborúval mindig velejár a nagyhatalmak közötti atomháborus összeütközés kockázata is. Juhász Ernő AZ ÉLET UTJAI MEGÖREGEDNI SOKKAL ROSSZABB MINT ÖREGNEK LENNI CHICAGO — Nálam jóval idősebb barátomat nézegettem egyik este, ahogy a nappali szoba kandallója előtt ült (mert neki, ha sokba is kerül, még mindig csak kandallója van!). Arra gondoltam, hogy már régen elmúlt nyolcvanéves, s milyen jól érzi magát. Egyáltalán nem izgatja magát amiért már nem túl fiatal, s úgy tűnik, hogy sokkal jobban élvezi az életet, mint számos fiatal. Nincsenek szeretői, de van felesége, akivel szemmel láthatóan nagyon jól kijönnek, nem rohangászik, s nem jár rock-koncertekre, ahogy egymást taposva tülekednek a fiatalok, hanem olvas, fotózik, emlékiratait rendezgeti, tanítja a szomszédok gyerekeit matematikára, gitározik...Egyszóval csendes, nyugalmas életet él. Szemmel láthatóan soha életében nem volt ilyen boldog. Azon már túl van, hogy az eltűnt fiatalságról ábrándozzon, s feltehetően ez teszi még harmónikusabbá idős korát. Aztán azonnal összehasonlítottam azokkal a pácienseimmel — főleg nők az illetők, akik negyvenes, vagy korai ötvenes éveikben egyre gyakrabban keseregnek az elvesztett fiatalság felett. A férfiak inkább az ötvenes és a hatvanas éveikben kezdik el ezt. Arra gondoltam, hogy ezek az emberek még nem öregek, előtte állnak annak, s talán ez okozza, hogy egyre többet gondolnak arra, hogy mi is lesz...mi lesz, ha majd egyszer megöregednek. Nyolcvan éven felüli barátom nem sokat töri a fejét az öregségen, amikor egy-egy ilyen cikk a kezébe kerül csak mosolyog, bölcsen, arra gondolva — néha ki is mondva — ezek a marhák, ötvenéves korukban az öregségen keseregnek, pedig ha tudnák... Az életkor kitolódása napjainkban olyan természetes, mint az autó, vagy a televízió. Azonban ennek vannak társadalmi méretű következményei is. Mindenekelőtt az embernek meg kell tanulnia, hogy az öregedés az olyan, mint az első testi szerelem: minél többet töri rajta a fejét az ember, minél jobban „előkészül” rá, annál sutábban sikerül az ügy. Természetesnek kell elfogadni az öregedés folyamatát — nem siettetni kell negyvenes, ötvenes éveikben — amikor még husz-negyven évünk van hátra. Aki öregedésről beszél negyvenévesen mit tesz majd nyolvanévesen? Nem szabad túlzásba vinni a dolgot. Sokan az öregedésről panaszkodnak az orvosunknak, negyvenes, ötvenes éveikben mások meg hatvanas éveik elején rikító ruhákba öltözve igyekeznek vetekedni a serdülőkorúval. A két véglet között van egy harmadik ut is: természetesnek elfogadni, ami természetes és a korral járó életmódot kialakítani. Akkor élvezet lesz az „utolsó” husz-negyven évT mint nyolcvanégyéves barátomnak. Dr. Budai Ákos PAKOLJA HIRDETŐINKET!
