Magyar Hiradó, 1977. január-június (69. évfolyam, 2-27. szám)
1977-06-09 / 24. szám
MAG VAR HÍRADÓ 11. OLDAL A hipnózis gyógyítja a repüléstől való félelmet KÉRDÉS — Valaki ezt a levelet irta: ,,Férjem és én élvezzük az utazást és majdnem mindig repülővel megyünk. Ez azonban egyszerűen elviselhetetlen számomra, és a világ összes ésszerű magyarázata nem képes könnyíteni a helyzetemen. Valóban azt hiszem, hogy ha valaki megmagyarázná nekem félelmem okát, biztosan le tudnám azt győzni. Már sokféle teóriát hallottam, de még m'abbakat is szeretnék hallani. Talán az segít. És még valami: nem tudom, hogy hipnózis által le tudnám-e győzni aggodalmamat.” VÁLASZ — Megkérdeztük egy orvosszakértő barátunkat, akinek a válasza a következő volt: „Határozottan hiszem, hogy a hipnózis segítségével le tudná győzni félelemérzetét. Az azonban fontos, hogy megértse és kielemezze félelmének igazi okát. Ha ezt nem teszi, akkor a hipnózis által talán megszabadul a repülőgépen érzett félelmétől, de másfajta félelem foglalja majd el a régi félelem helyét.” A repüléstől való félelem tulajdonképpen azért van, mert az ember elveszíti ellenőrzését maga felett és teljesen más személyek kezébe kell tennie életét. Ez szokás szerint mélyen gyökerezik az ember lelkében és visszavezethető a korai gyermekévekhez. Egy világhírű pszichoanalista úgy magyarázza, hogy a csecsemő első társadalmi teljesítménye az a készség, hogy rábízza magát másokra, és például engedi, hogy anyját elveszítse a szeme elől. Némelyik gyerek tapasztalatból tanulja meg, hogy másokban nem bizhat, hanem magának kell vigyáznia magára, hogy életben maradjon. *** KÉRDÉS — Két év óta vagyunk házasok, de máris válunk. A nagy problémát az jelentette, hogy a férjem durva szavakat vagdosott a fejemhez, sértegetett s utána azzal akarta jóvá tenni a durvaságát, hogy ágyba akart velem feküdni. Nos, én erre képtelen voltam. Ahhoz nekem idő kell, hogy egy durva sértés után magamhoz térjek. A testi szerelem nem feledteti el velem a durva hántást. Ezt a férjem képtelen megérteni. „Nem úgy értettem, ahogyan mondtam” — rendszerint ez volt a válasza. Azt gondolom, hogy ez a kijelentés nagyon kedves volt tőle, de nem azután, hogy jobbról is, balról pofonvágott. Azt sem úgy értette, ahogyan csinálta? Szeretném a házasságunkat a történtek ellenére is megmenteni, csak azt nem tudom, lehet-e? VÁLASZ — Lehet, de nem érdemes. KÉRDÉS — Özvegyasszony vagyok, aki mélységesen sajnálja, hogy tiz évvel ezelőtt nem engedte át férjét egy másik asszonynak. Egy ízben már otthagyott engem ezért az asszonyért, de a válóper ideje alatt visszaharcoltam őt. Nekem szükségem volt rá anyagi biztonságból, másodszor meg azt gondoltam, hogy az a másik nő csak egy szédelgő, aki el akarja lopni a férjemet. Kiderült azonban, hogy a férjem hiába jött vissza hozzám, a másik asszonnyal állandó kapcsolatban volt. Ha én feladom a férjemet, akkor talán én magam is ly életet kezdek, ő pedig még ma is él. Amikor haldoklott, nem az én nevem volt a szkján, hanem azé a másik asszonyé.. Hát igy történt. Megnyertem az ütközetet, de a háborút mégis elvesztettem. VÁLASZ — Szomorú, hogy csak most látja be, hogy nem lehet „ellopni” embereket egymástól. Az egymáshoz való vonzódás, az egymást igénylés a szerelem első fokú princípiuma. Fénylő szavak Nem magáért ragyog a Hold s a Nap. Nem magukért csillognak e szavak. Azért fénylenek, mint a Hold s a Nap, hogy itt mindent bevilágítsanak. Horváth Imre AZ ESEMÉNYEK NYOMÁBAN Carter más külügyi utakat keres; néhányat már talált Ezelőtt nyolc évvel Nixon elnök figyelmeztette az amerikai népet: „Ha Vietnamban kudarcot vallunk, uj hatalmas izolációs hullám fog ránk zúdulni — és elszigetelődésünk katasztrófával fenyeget.” Pontosan az ellenkezője következett be. A londoni találkozó, amelyet minden jel szerint Cartemek sikerült teljesen dominálnia, uj együttműködést tesz lehetővé. A nyugati világ és Japán vezetői, akik az emberiség gazdasági sorsát kezükben tartják, gazdasági téren az eddiginél sokkal messzebbmenő társas viszonyt fogadták meg a részletes tárgyalásokon. Politikailag pedig aláhúzták az eddigi viszony legerősebb pontjait. A vezérszerep minden tekintetben Amerika kezében marad, de annak hangoztatása, vagy fitogtatása nélkül — tehát eltérően a Nixon-Kissinger vonaltól. Azt majd csak természetesen az idő múlásával láthatjuk, hogy milyen kézzelfogható eredményekhez vezet a találkozó sikere. De annyi tény, hogy Carter, uj külpolitikai utakat keresve, néhányat már talált is. Ez legvilágosabban néhány összehasonlitáson át látható. 1971 augusztusában kormányunk hirtelen hatályon kívül helyezte a Bretton Woods-i pénzügyi egyezményt, amely 25 éven át kormányozta a szabad világ belső gazdasági viszonyát. A dollár elszakadt arany-bázisától. Ugyanekkor a GATT vám- és forgalmi egyezményt megszegtük, mert a Nixon-kormány a behozatalra rendkívül magas és előkészítés nélkül megszabott 10 százalékos külön adót vetett ki. Szövetségeseink megrendültek. George Ball, volt honvédelmi külügyminiszter, kijelentette: „Súlyos sebeket fogunk okozni egymásnak: Mi és szövetségeseink egymást fogjuk letaposni, ha ilyen vadul, bunkó-használattal, csapkodunk a nemzetközi gazdasági piacon”. Úgy is történt — de szerencsére egyre több képviselő és szenátor ismerte fel a következményeket. — Kezdtek hatástalanná tenni a kormány intézkedéseit ezen a téren. Carter ezzel szemben teljes társas viszonyt dolgoz ki szövetségeseinkkel. Az emberi szabadságjogok, terén Carter nem enged alapvető álláspontjából — de nem alkalmazza azt túl mereven. Amikor szükséges, átmenetileg tesz is egy és más kivételt, de egyidejűleg növeli a kilátásokat, sőt ígéreteket arra az esetre, ha a jogszegő állam reformot vezet be. Előző két kormányunk ezzel szemben tétlen maradt e téren, kivéve egyes alkalmi mozdulatokat az utóbbi egy-két év alatt — de ezek sem voltak erős elvi fontosságúak, hanem csupán taktikaiak. Bár e téren is túlságosan korai lenne felmérni a csupán párhónapos Carter-kormány programjának értékét, annyi tény, hogy nemzetközi tekintélyünk megnövekedett erkölcsi álláspontunk következtében. Carter ezideig nem tett, és a jelek szerint ezután sem fog tenni, egyoldalú lépéseket, kirohanásokat, fenyegető katonai mozdulatokat. A múlt különösen kiemeli ennek a pálfordulásnak t ermészetét: Kubai „Bay of Pigs” (Kennedy). — Vietnám...dominikai betörés (Johnson)...Kambodzsa titkos bombázása (Nixon)...,,detente” taktikázás szövetségesek bevonása nélkül (Ford)...Carter igyekszik normalizálni a viszonyt több eddig zárt vonalon, de nem feltételek nélkül, főként Kubát illetően óvatosan — és gyorsítani igyekszik a kiegyezést a Panama-csatornára nézve. Nem lehet eléggé hangoztatni, hogy — mint a nagytekintélyű James Reston úja a N.Y. Times-ban — „senki nem tudja eléggé, hogy mi történik...mindenki meg van zavarodva egy kicsit...Carter nem mondja meg a dolgokat határozottan, anélkül, hogy az irányvonal tekintetében tisztán lát.” — Egyelőre (Folytatás a 13. oldalon) Rendelésen — Hagyjon fel az ivással, s mindjárt jobban fog látni — tanácsolja az orvos. Jó. A páciens jobban lát. De két hónap múlva megint jelentkezik. — Visszaesett! — aggódik az orvos. — Elismerem, de megvan az oka. Amit olvastam, semmi sem volt olyan jó, mint az ital. Játék A mama megkérdezi gyermekeit: — Mit csináltatok egész nap? — Én postást játszottam. A kapu alatt minden rekeszbe bedobtam egy levelet. — Honnan vetted a leveleket?! — Ó, a fiókodban találtam, csak a rózsaszínű szalagot vettem le róluk. Autósok Gépkocsi áll le a piros lámpa előtt. Hátulról beleszalad egy kocsi. Dühös ember ugrik ki belőle, rátámad a másikra: — Nem tud vigyázni?! Maga ma már a harmadik, akibe beleszaladok. Történet A házaspár éjjel elmegy egy szupermarket előtt. — Nézd, ég a villany. — Persze. Mindig égve hagyják a villanyt betörők miatt. — Furcsa. Én eddig azt hittem, hogy a betörőknek van zseblámpájuk. Ijesztő Olvasólevél. Uj lakásba költöztünk, s nagy izgalommal kezdődött meg a bútorok felszállitása. — Vigyázzanak — mondom az egyik szállítónak —, a padló frissen van lakkozva. — Ne tessék aggódni, kezitcsókolom, szöges bakancs van rajtunk.
