Magyar Hiradó, 1977. január-június (69. évfolyam, 2-27. szám)

1977-01-20 / 4. szám

MAGYAR HÍRADÓ 5. OLDAL Ahol a nyelv is választófal Madrasban attól, hogy egy szép napon ez a hatalmas ország darabokra esik majd szét. Hiszen a különbségek olyan nagyok, hogy az ember nyugod­tan úgy is tekintheti, mintha egyik országból a másikba utazna, amikor India egyik részéből egy másikba utazik. A kommunikációs eszközök kezdetleges szintje és az a tény, hogy sok ember sohasem mozdul el — például kevesen tekintik Uj-Delhit, vagy más nagy indiai várost úgy, mint mondjuk egy európai tekinti a fővárosát, vagy országa nagyvárosát —, még csak növeli az egyes tartományok elszigeteltségét. ,,Csak egy központi kormány segítheti elő a fejlődést” — mondotta Indira Gandhi és ezt a véleményét sok politikus és szakember osztja (ráadásul a szomszédos Kina példája ezt mutatja számukra). Azonban a gyakorlatban egy központi és hatékony állam megszervezése rendkívül nehéz­nek látszik. A politika szintjén nehéz is lenne megoldani azt a problémát, amit a kultúrák és nyelvek nagy különbségei jelen­tenek, amelyekhez még hozzájá­rul a vallás és más tényezők is. Tamil Nadu esetében külö­nösen érthető, hogy az ország vezetői szeretnék az egységesítést erőltetni, hiszen az egykor Madrasnak nevezett terület veze­tői nemrég erélyesen ellenálltak a rendkivüli állapotok által teremtett központi diktatúrá­nak, s ezért ma közvetlenül Uj-Delhiből irányítják ezt a területet. . India nem egységes nemzet, mondja Muthvel Karunadidhi, a terület miniszterelnöke, bár ezt a külföldiek nem tudják annyira, csak azok, akik évekig itt élnek. India sok kultúrájú és sok nyelvű ország, s a kormány kénytelen ezt a tényt figyelembe venni, annak ellenére, hogy az ország fejlődésének meggyorsítá­sa érdekében valóban hasznos lenne az egységes akció. UTUEGYZETEK ÉVEZREDEK ÉLŐ EMLÉKEI SPLIT, Jugoszlávia — Ami­kor kocsival megérkeztem Split egyik elővárosába, nem tudtam, mi tetszik annyira az emberek­nek. Az első benyomásom igen rossz volt: az ipari városokra jellemző régi és modern, de mindenképpen szürke házak között — hóesésben, ködben *— úgy éreztem magam, mint az a turista, aki az első napon megbánja, hogy nem maradt inkább otthon „azért a pén­zért”. Kiderült hamarosan, hogy túl korai volt az ítélkezés — az embernek meg kell tanulni, hogy valamennyi ipari várost az utóbbi száz évben a világon mindenütt szürke, jelentéktelen házak vették körül. Elállt a hóesés, kiderült az idő — mire annak is eljött az ideje... Tizenhat évszázaddal ezelőtt a látogatót egészen más kép fogadta volna. Mint kiderült, megfigyelésem, hogy ti. az épületek „szürkék”, helyes volt. A helyi cementművek mindent megszürkit, letörülhetetlenül és állandó jelleggel száll a por szerte a városban és környékén — bár most végre tettek valamit ez ellen. Aki azonban tizenhat évszá­zaddal ezelőtt érkezett ide, az alig néhány kezdetleges házat láthatott. Kivéve egyetlen csodálatos épületet, amelyet ma is láthat: az Imperial Palotát, amely teljes A Luxor kávéház szépségében állt már akkor is. Igaz, azóta még nagyobb lett, de alapjában véve már az i.u. Ill—IV. században készen állt. Az Imperial Palotát a római birodalom egyik fontos pontja­ként építették. Amikor i.u. 285- ben Diocletianus átvette a hatalmat, a római birodalom már nemcsak bomladozott, ha­nem utolsó napjait élte. A birodalmat mindenhonnan seregek támadták meg, barbá­rok törtek be határain — melyek egykor áttörhetetlenek voltak. A gazdaság igazi válságban volt annak idején. Amikor Diocletianus lemondott, ide vonult vissza dalmáciai villájába, amelyet szülőhelyétől nem mesz­­sze (a mai Split) építtetett. Dalmácia tulajdonképpen sajátos keveréke a szláv és látin kultúráknak. Split, illetve az ottani csodálatos palota, csak egyike a régi-régi városoknak, illetve építmények, amelyek jelentős része fennmaradt. A római birodalom részét képezte egykor az egész Adriai­­tenger partja, s ez az építkezési stíluson kívül az étkezési szoká­sokban, az ételekben és borok­ban is megnyilvánul. LUXEMBURGI KÉPESLAP EGY KÖZÉPKORI MINI ORSZÁG Luxembourg — Ritkán akad olyan turista, aki kimondottan Luxemburgban szeretné eltölteni nyári szabadságát, de aki Németországba, Franciaország­ba vagy Belgiumba utazik, annak nem szabad kikerülni ezt a hajdani őrgrófságot. A megérkező turistát egy luxemburgi mottó fogadja: „Olyanok szeretnénk maradni, amilyeneknek teremtődtünk”. S valóban, a macskakövekkel ki­rakott utcácskák, az ápolt házak, a házak ablakában virító virágok, a haragoskék hegyek, az emerald erdők — egy régi világ ittmaradt szépségei. A vasútállomás mellett van egy utazási iroda, ahol 6.00 dollártól kellemes hotelszobát kaphat a városban s a 999 négyzetmérföldes országról érde­mes egy kicsit bővebben tájéko­zódni, annyira romantikus, any­­nyira középkori. Aki a,kastélyokkal teleépitett országot szeretné jobban megis­merni, annak érdemes kiváltania egy 15 napra szóló vasúti- és autóbuszjegyet (65 éven felüli nyugdíjasoknak féláru, igazol­ványként elfogadják az útlevelét) és végigjárni a Ardenneket. Az utazási irodával szemben található a Waldsheim Étterem, ahol németül és franciául beszélnek és minden információt megkaphat a környékről érdek­lődő. A városnak gazdag múzeuma van, amit érdemes megtekin­teni, hiszen a XVII—XIX. század holland és francia festői­nek remekeiben gyönyörködhet a turista. völgy felé haladva a Münsteri Apádtság csipkés tornyai buk­kannak elő az erdő zöld rengete­géből. Az 1000 esztendős apádt­ság ma börtön, s az udvarán körbesétáló foglyok ettől a történelmi nevezetességtől nem lesznek ugyan vidámabbak, de talán a kilátás, amely a Petrusse-völgyre nyílik, feledteti velük azt, hogy hol vannak. A turistát a kis kirándulás után a legizletesebb turingiai kolbász várja az étterem kedves teraszán. Az Avenue de la Liberty-n a presents CARNEGIE HALL • 2 PERFORMANCES ONLY SAT., JAN. 22 at 8 & SUN., JAN. 23 at 3 DIRECT FROM HUNGARY Rajkó niKraßiucMiKas SEATS NOW: $7.00, 6.00, 5.00, 4.00, 3.00 Charge tickets by phone, call CHARGIT 239-7177

Next

/
Oldalképek
Tartalom