Magyar Hiradó, 1977. január-június (69. évfolyam, 2-27. szám)
1977-05-26 / 22. szám
-íí^Kfcí* MAGYAR HÍRADÓ AMIKOR A SZENVEDÉLY ROMBOL ÉS PUSZTÍT Irta: DOHNÁNYINÉ ZACHÁR ILONA Dohnányiné Zachar Ilona A szenvedély Isten egyik legszebb, legmagasztosabb adománya. Maga Krisztus is azt mondta, hogy csakis szenvedéllyel lehet szeretni, Istent magasztalni. Kijelentette, hogy vagy legyünk forrók, vagy hidegek, csak langyosak ne, mert akkor kiköp minket a i szájából. Lucio D’Ambra, a hires egykor olyan népszerű olasz iró könyvet irt arról, hogy a szerelem voltaképp művészet. Mert vannak emberek, akik egyszerűen képtelenek szeretni. Akiknek leikéiben sohase tud lángragyulni az a szenvedély, amely aztán egész tűzvészbe csap át és képes arra, hogy mindent feláldozzon, mindent megtagadjon, mindent felajánljon, saját életét is annak a kedvéért, akit szeret. Vannak, akiknek a lelkében csak egy kis parázs támad, ami zsarátnok marad és soha sem tud fellángolni, felmelegedni, a magasba emelkedni. Sokan még arra se képesek, hogy gyűlöljenek, nem mintha olyan jók lennének, hogy az ilyen érzés nem verhet fészket a szivekben, de egyszerűen, mert olyan egykedvűek, hidegvérnek, hogy semmiféle hatalmas érzést nem táplálnak. De amig a szenvedély lehet egyik legszebb jellemvonása az emberi természetnek, addig éppenugy árthat, pusztíthat, rombolhat, gyilkolhat is. Shakespeare darabjaiban bemutatja, hová vezethet még a szerelem, hazaszeretet, szeretet is, ha az helytelen mederbe terelődik. A szerelmes Otelló féltékenységében megfojtja feleségét, Brutus hazaszeretetből meggyilkolja Julius Caesart, akit pedig teljes szivével szeret. Ez nemcsak egyes esetekben tapasztalható. Statisztika bizonyítja, az emberiség hány százaléka él kábítószerrel, alkohollal, szabad szerelemmel, mely felett képtelen uralkodni, mivelhogy hatalmasabbá vált, mint ő maga. A legerősebb akaratú ember sem tud megbirkózni az ilyen szenvedéllyel mely feltámadt benne és mely úgy dobálja őt, mint a viharos szél a falevelet. De nemcsak a dope, az alkohol, a szex támaszt ilyen szenvedélyt, amely aláássa az egyéni akaratot és a pusztuláshoz vezet. Van számos szenvedély, melyet HETI NAPTÁR MÁJUS BIKA HAVA 29— PÜNKÖSD: MAGDOLNA 30— HÉTFŐ: NÁNDOR 31— KEDD: ANGELA 1— SZERDA: TÜNDE 2— CSÜTÖRTÖK: ANNAMÁRIA 3— PÉNTEK: CECILIA 4— SZOMBAT: BULCSU észre se veszünk, mert szinte láthatatlanul búvik meg lelkünk, gondolkodásunk mélyén, miközben úrrá lesz felettünk anélkül, hogy tudomásunk lenne létezéséről. Sok minden válhat szenvedéllyé, ami pedig természetes folyamat, ha túlzásba visszük. Az étkezés normális folyamat és mégis, még ezt is eltúlozhatjuk. Általánosan elteijedt vélemény, hogy az, aki buskomor, sokszor meghízik, mert elkeseredésében folyton eszik. Az egyik televíziós darabban egy fiatalasszony nagyon boldogtalan férjével. Kétségbeesésében és magányában valahányszor rájön a bánat, rágcsál valamit és tömi magába mindazt, ami keze ügyébe esik. Néhány hónap alatt vagy húsz kilót hizik. A túlsúlytól nem bir megszabadulni, mivel ez az eszegetés már szenvedélyévé vált és ő szüntelenül a jégszekrény ajtaját nyitogatja, hogy onnan valamit kiszedjen és egyen. Az ember valamire rászokik és aztán nem bir leszokni róla. így van ez persze a dohányzással is, ami aztán igazán szenvedélyünkké válhat.____________________________________________________ EMLÉKEZÉS SZENT ERZSÉBET 750 ÉVE Irta: POSSONYI LÁSZLÓ Bár 1207-ben született, mégis a 750 éves fordulót ünnepeljük. 1227-ben ugyanis, négy gyermek megszülése után, tragikus magáramaradottságában, mindössze húszévesen, örök tisztasági fogadalmat tett. Szent Ferenc, a nagy példakép, csak egy éve halott, ám Erzsébet a messzi Thüringiában mintha csak tőle magától vette volna a tanításokat a szegények szeretetére és a szegénységnek minden rang és földi kiváltság fölé helyezésére. Ekkor öltötte magára a ferences harmadrendiek szürke darócruháját. A rokonai irigységtől, áskálódástól ez a félszerzetesi öltöny sem mentette meg. Darázsfészekben élt. A büszke Gertrudis, az Andechs-Meráni ház fejedelmi salja, nem kevésbé könnyű kezű félje mellől bizonyítani akart nemzetségének és a német fejedelmi családoknak. Olyan királyi nászajándékot küldött a messzi Wartburgba négyéves kislányával, hogy a szűkösebben élő rokonoknak szeme-szája elállt a csodálkozástól. Olyat, amilyet akkor csak az aranyban-ezüstben dúskáló Magyarország királynője adhatott. A büszke Gertrud „bizonyított”. Pedig az értékesebb hozomány az volt, hogy az Áprádház karizmatikus család volt és a kis Erzsébet ennek a karizmának jeleivel a homlokán hajózott felfelé a Dunán. (A karizmák természetfölőtti és rendkívüli kegyelmi ajándékok, melyeket Isten ad egyeseknek, az egyház javára, az emberek lelki üdvére.) Az Andechs-Meráni hercegség nem volt akármilyen kis fejedelemség. A mai délbajor hegyektől Tirolon át az Adria melletti Meránig teijedt. Végigjártam Erzsébet követhető földi útját, fel a Dunán, lent Meránban, ha nagy időközökben is. * Szinte elképzelhetetlen, mennyiönk lelke mélyén szunnyad a szerencsejáték iránti szenvedély csirája. Kártya, kocka, roulette, legyen az bármi, mihelyt hazard' játékká válik, fellobog a vérünk. Évekkel ezelőtt, mikor a féljem még velem volt, gyakran volt nálunk társas összejövetel és az egyik hölgy érdekes játékot javasolt. Mindenki hozott valamilyen tárgyat, nippet, kézimunkát, edényt, virágot, hasznosat avagy luxuscikket és mindent egy asztalon helyeztünk el. Valamennyien kört képezve letelepedtünk a szalonban és sorba kockát vetettünk. Aki a három kockával három hatost vetett, az nyert és választhatott a tárgyak közül. Némely tárgy nem ébresztett semmiféle érdeklődést. De emlékszem, valaki egy kis kancsófélét hozott, ami valamennyiünknek nagyon megtetszett. Lett aztán izgalom. Csak úgy reszketett mindenki. Az egyik hölgy különösen izgult, hogy éppen ezt a tárgyát megnyerhesse. Ekkor a férje nyert. Ez a férfi egyike volt a legbölcsebb, legnemesebblelkű embereknek, akiket valaha ismertem. Mikor felajánlották neki, hogy a tárgyak közül válasszon, felesége könyörgése ellenére is azt a tárgyat választotta, amit ők maguk hoztak magukkal. Nosza lett erre nagy nevetés az egész társaságban. Az asszonyka csaknem sírva fakadt, úgy megharagudott a férjére. A férjem kijelentette, hogy ez a játék nem fog többé a mi házunkban előfordulni, mert nagyonis destruktiv. Egyenesen felszínre hozza mindenkiben a rosszat és szenvedéllyé változtatja, amit pedig legjobb teljesen elnyomni magunkban. Ezelőtt 55 évvel jártam Andechsben. Vidám diákcsapat tagjaként a kolostor és a barokk templom előtti füves előkertben ittuk a barátok főzte barna sört 1922 nyarán, amikor a háború miatt nem a tizes évfordulón, hanem megkésve játszották a világhírű oberammergaui passiójátékot. Bizony szegény föld ez, (Folytatás a 15. oldalon) IMÁDSÁG HÁBORÚ UTÁN Uram, háborúból jövök én, Mindennek vége, vége: Békits ki Magaddal s magammal, Hiszen Te vagy a Béke. Nézd: tüzes daganat a szivem S nincs, ami nyugtot adjon. Csókolj egy csókot a szivemre, Hogy egy kicsit lohadjon. Lecsukódnak bús, nagy szemeim Számára a világnak, Nincs már nekik látnivalójuk, Csak Téged, Téged látnak. Két rohanó lábam egykoron Térdig gázolt a vérben S most nézd, Uram, nincs nekem lábam, Csak térdem van, csak térdem. Nem harcolok és nem csókolok, Elszáradt már az ^jkam S száraz karó a két karom már, Uram, nézz végig rajtam. Uram, láss meg Te is engemet, Mindennek vége, vége, Békits ki Magaddal s magammal, Hiszen Te vagy a Béke. Ady Endre
